Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. március / 3. szám
snixww IQQl K ézművesség és formatervezés A Moholy-Nagy- és a Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása a Magyar Iparművészeti Múzeumban 15-15 fiatal művésznek, a Moholy-Nagy- és a Kozma Laj os-ösztöndíj asokn ak rendeztek igazán látványos beszámoló kiállítást az Iparművészeti Múzeum földszinti nagyterme körüli galériában. A magyar iparművészek és designerek jelentős seregszemléje ez a bemutató. Az ösztöndíjra önálló szakmai programmal pályáztak, annak odaítéléséről szakmai testület döntött. Most itt egész éves munkájukkal mutatkoznak be, de felfedezhető a lehetséges folytatás iránya is, hiszen egy hároméves folyamat részei ezek a munkák. Érdekes összevetésekre ad alkalmat az, hogy milyen témacsoportokon dolgoznak, vizsgálódnak a kiállítók. Néhányan az újrahasznosítás problémakörével foglalkoznak. Buczkó Bence újrahasznosított műanyag pogácsái és csempe méretű olvasztékai még nem sokat árulnak el a pályázati tervből. Hamvas Annamária szellemes, környezetbarát csomagolórendszere viszont esztétikumával és egyszerűségével megnyert magának. De idesorolnám Vitányi Anna kreatívan díszített ruháit is. A régi technikák és formavilág mai újrafogalmazásaként értelmezhetők Takács Ildikó Beáta ajándéktárgyai, budapesti szuvenírjai vagy Klausz Andrea kísérlete egy elfeledett hungarikum, a szerencsi csokoládé új arculatának kialakítására. Megint más hozzáállást igényel a korszerű mai technika más funkciós beépítése. Ezzel a megközelítéssel több alkotó is foglalkozik. Máté Eszter műanyag-fém kombinációs ékszereket tervezett, Marosi László ésAbaffy Klára a pendrive-ot, napjaink oly szeretett új információhordozóját építik be, vagy terveznek mozgó elemeket ékszerekbe. Terebessy Tóbiás a fénnyel és a ledekkel kísérletezik. A hagyományos designszemlélet képviselői Gáspár György nagyszerű üvegplasztika-soroza- tával, Sipos Péter rendkívül szép nyerge, Hegedűs Bábelt bútorjátéka, P. Horváth Anna mozgásfejlesztő játékrendszere vagy Stunya János ovibusza és Lenkei Balázs számítógépes munkaszéke. Az egyedi, már-már képzőművészeti indíttatásúnak mondható munkák Vígh Krisztina úgynevezett deviációi, varrott képei vagy Szentirmay Zsuzsanna szövött szalagjai, Rományi Nóra kézzel festett szürreális ruhái, Solymosi Borbála plasztikus fali textiljei. A legnagyobb ötletek természetesen roppant egyszerűek. Az, hogy ékszerként hordjuk magunkkal az információinkat, vagy csak néhány kivágás a jelölések mentén a színes papírlapból, és repülő, hajók, kamion, dömper és különböző gépek hajtogathatok (Lipóczki Ákos). A polc, amely a kilenc lyukon átdugott krómacél pálcák segítségével különösebb csapolás vagy rögzítés nélkül összeállítható (Lakos Dániel). Említhetném a finom hullámpapírtekercset, melyből igen szemre- való, esztétikus dobozok hajtogathatóak, mindenféle tűzés vagy ragasztás nélkül. Igen, a nagy dolgok mindig ilyen egyszerűek, és ezeket mind megtekinthetik ezen a kiállításon. Ezeken kívül tetszettek még az erotikus csipkék (Péchy Cecilia Panna), az ornamentikával dekorált, a csomózott díszítésű, a síkkötött, a szürreális, kézzel festett, valamint a pliszírozott ruhák is, de sajnos belátom, férfi létem valami vaksággal sújt, így legjobb szándékom ellenére sem tudok annál többet mondani, hogy SZÉPEK. Knox Childhood, vagyis gyermekkor Franek kiállítása az Eriin Galériában Childhood - olvasom az alig észrevehető plakáton a címet. Valami külföldi lehet ez a Franek, mert különben miért angolul írja azt, hogy gyermekkor. Vagy lehet, hogy ez most olyan európai lett így? Ezt a kiállítást kénytelen vagyok a leghagyományosabb közhellyel mint kérdéssel kezdeni: mit is akar mondani nekem a művész? Az előadás módja, ahogy dolgozik, „bájosan”, nekem kicsit földhözragadtan reális! Később arra gondolok, erre a realizmusra talán szükség is van, így még kontrasztosabb a rajz és az ábrázolt téma közti ellentét. Csak valami vélt szürrealizmus felől közelíthetek a képeken egymás mellett felsorolt rekvizitumok miatt. Így rajzolva a modern művészet része is lehet az a kiállítás, amit itt láthatunk Franektől. Mivel nem vettem részt a megnyitón, most már sosem tudom meg a miérteket. Semmiféle szórólap, meghívó nem igazít el. Utólag sem az alkotóról, sem a szándékról nem tudhatok meg semmit. Maradnak a művek, azokat próbálom értelmezni. Kérdés az is, hogy mennyire a művek ezek az értelmezések, vagy csak a művek által inspirált gondolataim lennének? Az első kép Egon Schiele módjára megoldott rajz egy mezítelen fiúgyermekről. Nekem azért kicsit mangára (japán képregény) emlékeztető az előadásmód. A következő képen a gyermek Tarzan-szerűen, zöld ágyékkötőben, egy fotórealista rövidülésű bottal rohan felénk. Freud újabb kötetet tudna írni a felénk fenyegetően meredező fallikus tárgyról. A remekül megrajzolt gyereklány a mama cipőjében akár bájos is lehetne, sajnos nekem ez remake, vagyis újra megismétlésnek tűnik, hiszen mindannyian ismerjük azt a párizsi kedves kis csibészt gyermekkorunk oly kedves képeslapjain, vagy még előbb, nagyanyáink édeskés, bájolgó képecskéit, szerencsére itt szövegek nincsenek. A további képek már megkérdőjelezik ezt az édeskés világot. Az óriási sámlin ágaskodó felnőttfürdőruhás, tangabugyis gyermekek láttán már beugrik nekem maga az alkotó, mintha a Bunuel-filmbeli női cipőket dédelgető, kissé perverz öregurat látnám, hiszen ez a motívum még más képein is visszatér. A tangás kislány előrehajol, mintha fogat mosna, bimbózó mellecskéinek, csípőjének megrajzolása látható gyönyörűséget okoz, de van itt zöld bugyis kislány, vagy a hatalmas tűsarkú cipőben, szinte mint egy hajóban benne álló gyermeklányok persze hogy naturális realizmusa, kis szürrealista mázzal, ezek a további képek. Értem természetesen, hogy a művészet határainak feszegetése fontos lehet, de ez az irány nem az. Ez a realizmus, a most oly divatosnak vélt cukrosbácsis mázzal nyakon öntve, lehet, hogy eladható, de nem igazán szerencsés érzeteket sugall. Knox gyón megköszönnénk, ha megtisztelne azzal, hogy adója 1%-át számunkra juttatja. A rendelkező nyilatkozatot a http://www.gyea.hu/hun/segit- senl.html-ről töltheti le. Kérjük, nyomtassa ki, és adóbevallásával együtt juttassa el az adóhivatalhoz. Gyermekétkeztetési Alapítvány Felhívás Adója egy százalékának felajánlásával Ön abban segít, hogy minél több gyermek számára tudjunk a téli szünetre élelmiszercsomagot összeállítani. Az így befolyt összegeket az utolsó fillérig erre a célra fordítjuk. Na-
