Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. szeptember / 9. szám
2007. szeptember A levél írásáról - X. Mielőtt a helyet, hol barátaink s ismerőseink vannak, elhagynék, vágyat érzünk azokat még egyszer láthatni, s nekik egy Istenhozzádot mondani. De ha e vágyunknak s kötelességünknek nem is tehetnénk eleget, abban elháríthatatlan akadályok által lévén gátolva, illő azt legalább írásban kifejeznünk, mit személyesen s szóval akartunk elmondani, s egyszersmind bocsánatot kérni, hogy azt elmulasztottuk. A búcsúlevél tehát írásbeli kifejezése azon érzéseinknek, melyeket személyesen búcsúzva az elváláskor éreztünk volna, ha abban fontos körülmények meg nem akadályoznak. Miután ezen levelek nem mint polgári kötelesség végzése, vagy hivatalosan követeltetnek tőlünk, hanem csupán, mint az illem szabályainak megfelelő tények tekintetnek, így ezen leveleknél leginkább az udvariasság s lehető legil- ledelmesebb irály veendő tekintetbe. Itt is a viszony, melyben a személyhez állunk, kihez soraink intézvék, határozza meg leginkább a követendő irányt. Mindazonáltal, ha a kifejezések, melyeket levelünkben használunk, nem viselik magukon a szeretet, rokonszenv s barátság legmelegebb kifejezését, s csak az illem szabályainak megfelelni akaró hideg udvariasságot tüntetik elő, akkor az illető levélíró sokkal okosabban teszi, ha az illem e szabályának egy névjeggyel, melyre e két betűt, B. L. (búcsúlátogatás) jegyezte, tesz eleget. Ellenkezőleg, ha az érzelem vezeti a tollat, akkor könnyű kifejezéseket találnunk érzéseink tolmácsolására. Miután kényszerítő körülményeink abba a helyzetbe hoztak, hogy nem vehettünk személyesen búcsút, levelünket bocsánatkéréssel kell megnyitnunk, s az okokat, melyek, mint akadályok merültek fel, s abban hátráltattak, elősorolnunk, mert azon egyéneket, kik figyelmökre s vonzalmukra méltattak, mindenesetre megsértjük, ha akarattal mellőzzük a személyes búcsúvételt. De még fájdalmasabb a sértés, ha ezt olyanok irányában követjük el, kikhez szeretet, barátság, vagy a hála által szorosabb kötelékek fűznek. Ezen bevezetés után emlékezzünk meg mindazon kedves s boldog órákról, melyeket körükben alkalmunk volt eltölteni, a jóságról, szívességről, mellyel környeztek, s mindezekért mondjunk szívélyes köszönetét. Anélkül, hogy túlságba esnénk, panaszkodjunk a sors végzése ellen, mely őket elhagyni kényszerít, és biztosítsuk, hogy bármily esetben szeretet és barátsággal fogunk visszaemlékezni reájok. Azon esetekben, melyekben a körülmények azt megengedik, vigasztaljuk magunkat és őket a viszontlátás reményével. Különösen arra kell ügyelnünk, hogy e levél egész tartalma ment legyen a keresett kifejezésektől. Mert a levelek e neme megkívánja, hogy abból tisztán az érzés beszéljen. S miután ez mintegy zálogát képezi szeretetünk s barátságunknak, s célja az egyén irántunk való gyöngédségét, kihez az intézve van, biztosítani, kerüljünk minden látszólagos hanyagságot, és hidegséget éppen úgy, mint a túlzást. A feleletekben szomorúságunkat fejezzük ki barátunk eltávozása felett, s sajnálatunkat, hogy tőle személyes búcsút nem vehettünk. Kívánjunk neki sok szerencsét útjához, vagy a sorsán történt változáshoz. Igyekezzünk őt kétes helyzetében megnyugtatni, s vigasztaljuk azon reménnyel, hogy e változás jövőjére a legjobb eredménnyel lehet. Némely esetekben tanácsokkal is szolgálhatunk. Végül a mielőbbi viszontlátás reménye fölötti örömünket fejezzük ki, és folytonos őszinte barátságunk s vonzalmunkról biztosítsuk. Knox 14 Akadémia a fogyasztóvédelemről Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a fogyasztóvédelem. Számos kiadvány és tanácskozás foglalkozik azzal, hogy a vásárló tudatossá váljon, és alaposan nézze meg az üzletben, mit is rak a kosarába. Ma, amikor a tartósítószerrel ellátott, adalékanyaggal feljavított élelmiszerek korát éljük, az emberekben egyre nagyobb az igény arra, hogy tudják, mi is kerül eléjük az asztalra. Hiszen a nagy mennyiségben rendszeresen elfogyasztott kémiai szerek károsak az egészségre, és különböző betegségeket válthatnak ki. Legutóbb július 26-án, az élelmiszer-biztonsági fogyasztóvédelmi akadémián hallottunk okos tanácsokat a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ferencvárosi központjában, az Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóságon. Dr. Süth Miklós országos főállatorvos, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer-biztonsági, Állat- és Növényegészségügyi Főosztályának vezetője hangsúlyozta: szeptember 30-ig megalakul az a hatósági szervezet, amely a korábbinál is eredményesebben védi a fogyasztók érdekeit. Cél, hogy ne merülhessen fel Magyarországon a fogyasztói bizalmatlanság. De ehhez gondoskodni kell a fogyasztók biztonságáról. Ezért például az állattartó telepeket, a takarmányt előállító üzemeket, a növénytermesztőket s nem utolsósorban a forgalmazókat gyakran ellenőriztetni szükséges. A mikrobiológiai és radiológiai veszélyek ugyanis nem látszanak. A talajtól a fogyasztó asztaláig pedig hosszú az út, s ezért a vendéglátóhelyek felelőssége is nagy, milyen élelmiszert, honnan szereznek be. Hallottunk ezen az akadémián az élelmiszerek által közvetített fertőző betegségekről. Ezeket kórokozók idézhetik elő, s a kórokozó által termelt méreganyagból alakulhat ki az ételmérgezés. Utóbbi sajnos világszerte növekvő tendenciát mutat. Megelőzhető azonban, ha megbízható helyen vásárolunk, betartjuk a higiéniai előírásokat a konyhai technológiák során is. Például ugyanazon a vágódeszkán, ahol előzőleg nyers baromfit szeleteltünk, ne aprítsunk zöldséget, mert rendkívül sok mikrobát juttatunk így az ételünkbe. A megbetegedést leggyakrabban kiváltják: a tojással készült, főzött, krémes sütemények; hidegkonyhai készítmények; darált hússal készített ételek; kevésbé átsütött tömbhúsok, vadon termő gombák és a mák. Az ételfertőzés okai általában: a fertőzött nyersanyag, a felületes hőkezelés, az utószennyezés, a nem megfelelő hőmérsékleten tartás, a túltárolás. Nem árt tudni, hogy minden élelmiszer fogyasztható megfelelő minőségben és mennyiségben. Ha az élelmiszert a rendeltetési célnak megfelelően készítjük és használjuk fel, nem veszélyezteti az egészséget. Érdemes körültekintőnek lenni, hiszen a jövő generáció egészsége is tőlünk függ. Vagyis: nem elhanyagolható, milyen fogyasztói szokásokat örökítünk át a fiatalabb nemzedék számára. Garamvölgyi Annamária (fotó: Steiner) Ferencváros
