Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. június / 6. szám
2007. június P edagógusnapra Éva néni apró termetű, vékony, tündöklőén kék szemű tanítónő volt. Amikor belépett az osztályterembe, még a rendetlenkedők is abbahagyták egymás bosszantását, és gyorsan a helyükre ültek. Nem is kellett fegyelmezni az elsős, másodikos kisdiákokat az ő óráin. Pedig Kőbányán, ahol a hatvanas években tanított, nagyon sok szegény sorsú gyerek került az iskolába, olyanok, akiknek munkásszülei a napi robot után már nem éreztek erőt magukban csemetéikmegrendszabályozásához. Így aztán az oktatás mellett a nevelés is az iskolára maradt. De akkor a szülők még örültek is annak, hogy a rosszcsont gyerekből jó magaviseletű, tisztelettudó diákot faragtak az évek során a pedagógusaik. Ma is gyakran csak az iskolától várják a gyermek személyiségének formálását a megélhetésért küszködő, nagyon elfoglalt szülők. Csakhogy a pedagógus jogai manapság már alig-alig érvényesíthetők, gyakran kénytelen tűrni a diákok pimaszkodását, a szülők szekatúráját. S ha időnként szigorúbban próbál fellépni a reni ténykedő tanítványokkal szembeh, még örülhet, ha nem agyabugyálják el alaposan a felbőszült családtagok. Megváltozott az értékrend, nincs a gyerekek előtt példakép - mondják sokan. S ebben a nehéz gazdasági és társadalmi környezetben, amikor iskolákat vonnak össze, és a pedagógusok egy része is egzisztenciális gondokkal kénytelen szembenézni, nem könnyű olyan mintát adni a diákoknak, amelyet fenntartás nélkül követhetnek. Szerencsére még mindig vannak megszállott, a hivatásukat mindenekfelett szerető tanítók és tanárok. Mint amilyen a kőbányai Boczkó Éva néni is volt. S azok a virágok, amelyeket az ő mai utódainak átadunk, hálánkat és megbecsülésünket is szimbolizálják a pedagógusnapon. Garamvölgyi Annamária Oktatáspolitika: Hogyan tovább? Áprilisban pedagógiai napok zajlottak a kerületben. Pedagógusnap alkalmából az oktatás helyzetéről - erről a mindig aktuális témáról - kérdeztük Pál Tibort, az oktatásügyért felelős alpolgármestert.- A már komoly hagyománnyal rendelkező Ferencvárosi Pedagógiai Napokat ön a polgármesterrel együtt nyitotta meg. Van-e oka ennek a fokozott érdeklődésnek?- Természetesen van. A közös szerepléssel, együttes jelenlétünkkel kívántuk mintegy demonstrálni, hogy számunkra igen fontos a kerületi oktatás. Főként olyan helyzetben hangsúlyos, amelyet a mai oktatáspolitikai viták jellemeznek. Közös fellépésünkkel szerettük volna megnyugtatni a kerület pedagógusait, hogy intézményeink jövőbeni sorsát, az oktatás színvonalának javítását megalapozott, körültekintő döntésekkel kívánjuk befolyásolni.- Ön egy oktatás- és közigazgatás-politikai áttekintést adott az elmúlt időszakról. Miért tartotta fontosnak, hogy erről a kérdésről ilyen megközelítésben beszéljen?- Időnként nem árt viszonylag hosszabb folyamatokat áttekinteni, honnan indultunk, és hová jutottunk. Különösen fontos ez két olyan nagy rendszer kapcsolatában, mint az oktatás és a közigazgatás. Az önkormányzat mindennapi munkájában kiemelkedő szereppel bír, hogy átlássuk, mi minden változott az elmúlt időben, ez segít az előttünk álló feladatok meghatározásában. Ezért gondoltam, időnként szükséges egy nagyobb időszakot elemző, átfogó értékelést tenni.- Ön szerint mi lehet a legfontosabb, ma megfogalmazható üzenet a 21. század iskoláiban tanító pedagógusoknak, az ott tanuló gyerekeknek?- Az üzenet megfogalmazását tekintve van egy hosszabb és egy rövidebb válaszom. Értelemszerűen a rövidebb választ fogalmaznám meg: ez is két részből áll. Egyfelől, az elmúlt több mint másfél évtizedben alapvetően megváltozott az oktatás helyzete. Ha tetszik, ha nem, mára már a rendszer - attól függetlenül, hogy továbbra is része az állami feladatellátási kötelezettség - lényegében piacosodon. Másfelől pedig, erőnkhöz mérten az óvodai és az általános iskolai képzést úgy szeretnénk finanszírozni, hogy a hiányzó állami támogatást pótolni tudjuk. Mindezt annak érdekében, hogy legalább ezen a szinten biztosítani tudjuk a kerületben lakó minden gyermek tanuló számára a megfelelő minőségi színvonalú oktatást. Ma erre van lehetőségünk, és ez, azt gondolom, nem is kevés akkor, amikor a reformok időszakát éljük.- A ferencvárosi önkormányzat oktatásra vonatkozó intézkedési terve mit tartalmaz, miként és mikor kívánják azt a képviselő-testület elé terjeszteni?- Ma, amikor a közoktatásban az érintett szereplők helyzetét illetően jelentős változások történtek, illetve történnek, feltétlenül indokolt, hogy egy megalapozott helyzetelemzéssel szembesüljenek a szakemberek, a fenntartók képviselői és a szülők egyaránt. Ez egy olyan diagnózis, amely már fél sikert jelenthet a jövőre vonatkozóan. Ebben a helyzetben a fenntartó felelősségteljes magatartása az, ha számot vet azzal, hogy mit tehet az általános tendenciákkal szemben. A minimum az, hogy felismeri a problémát, és a meglévő lehetőségek keretein belül igyekszik valamilyen megoldást találni. Ez a megoldás egyébként nem lehet más, mint hogy „gyermekeinek, tanulóinak” olyan szerkezeti és tartalmi kínálatot biztosít, amelyben minden ferencvárosi tanuló megkapja a személyéhez legjobban illő, neki megfelelő, szükséges képzést, oktatást és tudást. Mindezt oly módon, hogy intézkedési tervünk kellően rugalmasan és előrelátóan reagál azokra a szociológiai, munkaerő-piaci folyamatokra, amelyek várhatóan jellemezni fogják a kerületet. Azt gondolom, hogy ez a tervezet megfelel a fentiekben említett felelősségteljes fenntartói magatartásnak. -DA8 Ferencváros
