Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)

2007. június / 6. szám

Ferencvárosi séták A Ráday utca Itt a nyár, hova máshova sétálhat ilyenkor egy ferencvárosi polgár, mint a Ráday ut­cába? Színes napernyőkkel, csinos kerti asztalokkal hívogat a tucatnyi étterem és kávézó, a hűsölni vágyók betérhetnek a kis galériák valamelyikébe, vagy egysze­rűen csak élvezhetik a szép épületek lát­ványát, az utca hangulatát. A Ráday múltja kerületünk legrégebbi történetébe nyúlik vissza. Valaha Soroksári utcának hívták, amely a mai Soroksári út folytatásaként vezetett be a városba, a Kecskeméti kapuhoz. Ez volt a régi Ferencváros főútvonala. Itt épült a városrész első (német nyelvű) iskolája 1793-ban, az első templom 1805-ben, és az első elöljáróság 1867-ben. Ez utóbbi a mai 33. számú ház alatt működött 1884- ig, a Bakáts téri épülettömb elkészültéig. Lóvasút is járt itt, amely a Gubacsi határ­csárdáig vitte a környék tehetősebb polgá­rait. Akik főleg iparosok voltak, hiszen kezdetben a Ferencváros belső utcáiba gyárak települtek. Itt, a régi Soroksári ut­cában alapított Prückler Ignác 1834-ben az országban elsőként rum-, likőr- és pezsgőgyárat; és a mai 24. számú ház he­lyén állt 1840-től ifj. Rock Istvánnak, a magyar ipar egyik úttörőjének gép- és gőzkazángyára, a főváros egyik legkor­szerűbb üzeme. Az utca arculata a 19. század második fe­lére megváltozott. Hild József, a reform­kor nagy építésze a Soroksári utcán is rajta hagyta áldásos keze nyomát. Többek között az ő tervei alapján épült a 11-13. számú ház, valamint a Ráday Kollégium (28. sz.), ma a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara. A század végére a füstölgő gyárak kiszorultak a Ferencváros peremére, és 1906-ban a Soroksári utca saját nevet kapott. Az ipar helyére benyomult a kultúra, és itt is ma­radt, ha sok évtizedig szendergett is. Az új név szerencsésnek és iránymutatónak bizonyult, még a szocializmus évtizedei­ben is „szalonképes” maradt. A névadó Ráday Gedeon (1713-1792) földbirtokos, költő, mecénás. Apja, Ráday Pál munká­ját folytatva egész életét a magyar nyelvű szépirodalom céltudatos gyűjtésének szentelte. Tizenötezer kötetre rúgó péceli könyvtárát a Dunamelléki Református Egyházkerület vásárolta meg. Ez a mai Ráday-gyűjtemény 150 ezer kötetes nyil­vános könyvtárának az alapja, benne érté­kes könyvritkaságokkal, ősnyomtatvá­nyokkal. A gyűjtemény részét képező régi kiadású, értékes Biblia-kiadványok ma az 1988-ban kialakított Biblia Múzeumban láthatók. A Ráday utca a rendszerváltást követően kezdett ébredezni Csipkerózsika-álmából. Felébresztésében példamutató szerepe volt a városrész vezetésének és a beruhá­zók, az építők és a kultúráért felelősséget érző köz- és magánemberek összefogásá­nak. Alig több mint fél évtized alatt a Ráday utca fogalom lett itthon, és vonzó hely a külföldi turisták számára is. „Kultucca”, ahol tavasztól őszig kulturá­lis rendezvények, színházi előadások, irodalmi, zenei, képzőművészeti fesztivá­lok várják a kulináris élvezetek mellett kultúrára is vágyó vendégeket. Ma már rangot jelent a Ráday utca, ezt jelentett például a nemrég ideköltözött Goethe Intézet számára is. Van itt könyvesház, színház, rendeznek itt könyvfesztivált, szabadtéri tárlatokat. Nyári estéken meg­telnek a teraszok, az asztalokon gyertyák égnek, fogy a sör meg a fagylalt. Megfordulnak itt diákok és üzletemberek, babakocsis kismamák, ődöngő turisták, rangos művészek, jönnek a helybéliek és a környező utcák lakói. Ez az utca a reggel­től estig tartó nyüzsgés közepette is éli a maga hétköznapi életét. Vannak, akik szemére vetik a Rádaynak, hogy nincs saját arca, hogy se nem bo­hém-, se nem diáknegyed, nem kulturális központ és nem is turistalátványosság. Nem baj. Sőt, büszkék vagyunk rá, hogy a Ráday utca nem akar hasonlítani semmi­hez. Nem majmolja a világvárosi sétálóut­cákat, ahol a turisták ugyanazokat a mé­regdrága cuccokat bámulhatják meg a mindenütt egyformán csillogó kirakatok­ban. Nem akar hasonlítani se a Montmartre-ra, se a Montparnasse-ra. Itt minden van, és minden megfér egymás mellett. Még az sem baj, ha nem mulathat itt a nép hajnalig, ha éjjel az utca elcsen­desedik, bezárnak az éttermek, a kávézók. Éjjel aludjon a turista is, a diák is, a mű­vész is. Másnap úgyis folytatódik tovább a fesztivál. Ferencz Zsuzsa (fotó: mezsu) A névadó: Ráday Gedeon Ferencváros 9 2007. június

Next

/
Thumbnails
Contents