Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. november / 11. szám
Ferencvárosi Roma Kulturális Fesztivál Beszélgetés a roma holokausztról Idén harmadszor rendezték meg szeptember 21-23. között a Ferencvárosi Roma Kulturális Fesztivált. Ennek nyitóakkordjaként avatták fel a Roma Holokauszt Emlékművet a Nehru parkban, s a fesztivál programjaként zajlott le másnap egy kerekasz- tal-beszélgetés a roma holokausztról. Az eszmecserére a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban került sor Paál Kálmán alpolgármester, valamint a téma szakemberei: Kalla Éva, Szuhay Péter és Bársony János részvételével. Paál Kálmán elmondta, hogy ma a Ferencváros az egyik legjelentősebb kulturális központja lett a fővárosnak, ahol az eddig működő három egyetem mellett hamarosan még hármat üdvözölhetünk, s ahol olyan országos jelentőségű kulturális intézmények találhatók, mint az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája és a Holokauszt Emlékközpont. Három éve indult meg a kerületben- Paál Kálmán kezdeményezésére - a roma program, amelynek keretében többek között gyerektáborokat, orvosi szűrővizsgálatokat és természetesen kulturális rendezvényeket szerveztek. A program célja ugyanis nemcsak az, hogy szociális támogatást nyújtsanak az itt élő romáknak, hanem az is, hogy a lakosság minél szélesebb körben megismerje a köztünk élő romák értékeit. Be kell vinni a roma kultúrát a Ráday utcába, az Iparművészeti Múzeumba, a művelődési házba, a polgármesteri hivatalba és a Páva utcába, mondta Paál Kálmán. Ezért is lett házigazdája ennek a beszélgetésnek a Holokauszt Emlékközpont. Természetesen az eszmecsere témája is szorosan kapcsolódott ehhez a helyhez, ahol idén nyílt meg az a családtörténeteket bemutató állandó holokausztkiállítás, ahol - sok évtized után először - egyszerre, azonos térben mutatják be a zsidók és a romák jogfosztásának és szervezett legyilkolásának történetét. Bár a beszélgetésen részt vevő szakemberek több kifogást is megfogalmaztak, annak jelentőségét nem vitatták, hogy ez a kiállítás is azt bizonyítja: ma már elismerik, hogy a náci ideológia és gyakorlat a zsidóság mellett a romákat is sújtotta. A pontos számokat ugyan nem ismerjük, az európai közmegegyezés szerint azonban mintegy félmillió roma vált a náci népirtás áldozatává. A beszélgetésen részt vevő Bársony János több évtizede kutatja a romák sorsát a nácizmus idején, munkája eredményét két éve kötetben is megjelentette. A történész elmondta: a kutatást megnehezíti, hogy az elhurcolt romákról sehol sem vezettek nyilvántartást, történetük szájhagyomány útján maradt fönn, saját értelmiségük és érdekképviseletük nem lévén, sorsuk homályban maradt. Érdekes adat, hogy a nemrég elhunyt költő, Faludy György volt az első és sokáig az egyetlen, aki 1946-ban egy cikkben elégtételt követelt a náci üldözést elszenvedett romáknak. Ma Szuhay Péter etnológus vezetésével a cigány holokausztot kutató csoport működik, s munkájuk eredményeként született meg az első rövid kiállítás 2004-ben a Páva utcai zsinagóga karzatán, majd két év múlva a jelenleg is látható állandó kiállítás roma anyaga. De van még kutatnivaló bőven, hiszen a rendelkezésre álló adatok részben bizonytalanok, részben még feldolgozatlanok. Mint Szuhay Péter elmondta, több és biztosabb tudásra akkor tehetünk szert, ha megerősödik a roma öntudatoso- dási mozgalom, s a romák közössége megkeresi saját múltját, gyökereit. A kerekasztal-beszélgetést megelőzően a Roma Alkotók Köre nyolc művészének- Nagy Ibolya, Balogh Tibor, Bari János, Csányi János, Ferkovics József, Gaudi Márton, Kökény Róbert, Nagy Zoltán - munkáiból nyílt kiállítás a zsinagóga karzatán. A tárlatot Katz Katalin, a Jeruzsálemi Héber Egyetem tanára nyitotta meg. Ferenci Zsuzsa - Fotó: Steiner Gábor Salkaházi Sára - vértanú a boldogok közt Kassán született 1899-ben. Akkoriban a város központjában állt a híres Schalkházi Szálló, a magyar művészet kassai fellegvára, amelyet a nagyapa épített. A határozott fellépésű, erős akaratú, fiús temperamentumú Sára tanítónői diplomát szerzett, majd kitanulta a könyvkötészetet. Húszéves korától részt vett a kassai közéletben, tárcái, novellái jelentek meg a felvidéki lapokban a kisebbségbe szorult magyarság sanyarú helyzetéről. 1926-ban novel- láskötete is megjelent Fekete furulya címmel. A fiatal nő éli a művészek, újságírók könnyed, kissé bohém életét: kávéházakba, kocsmákba jár, cigarettázik, csavarog. Rövid ideig menyasszony is, de rájön, hogy a házasság nem az ő szuverén egyéniségének való. Ekkor már ébredezik benne a gondolat: hátha valami másra hivatott. „És ha az Úristen foglalt le magának?” - úja naplójában. Nemsokára megtörténik életében a nagy váltás, megtalálja igazi hivatását. 1927-ben megismerkedik a Kassán letelepedő szociális testvérekkel. Elvégzi az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot. Megváltoztatja életstílusát, és az istenhez vezető belső szabadság útját választja. Felveszik a Szociális Testvérek Társaságába, ahol 1930-ban tesz fogadalmat. Kassán, Komáromban, végül Budapesten dolgozik, karitatív munkát szervez és végez, s számtalan egyéb feladata mellett (gyerekkonyhák, menhelyek felügyelete, hitoktatás, kegytárgyak árusítása) a katolikus lányok, asszonyok nevelésével, oktatásával foglalkozik, előadásokat tart Felvidéken és Kárpátalján. 1937-ben költözik Budapestre. Missziós tevékenységre készül, Brazíliába hívják. De közbejön a háború, s a terv kútba esik. A Szociális Testvérek Társasága kezdettől fogva küzd a náci ideológia ellen, a német megszállás után pedig üldözöttek százait mentik, bújtatják, az életveszélyt is vállalva. A társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal, bujkáló üldözöttekkel. Mintegy ezer ember köszönheti nekik életét, s közülük legalább négyszázan Salkaházi Sárának, aki ekkor a Ferencvárosban, a Bokréta utca 3. számú házban, az általa vezetett munkásnőotthonban lakott, ahol szintén rejtőztek néhányan hamis papírokkal. A nyilasok 1944. december 27-én csaptak le rájuk - az egyik alkalmazott jelentette fel őket. Salkaházi Sárával együtt még öt embert hurcoltak el a Bokréta utcai házból, köztük Benovits Vilma hitoktatónőt. Még aznap kivégezték őket, akkori „szokás” szerint meztelenre vetkeztették, és az alsó rakpartról a jeges Dunába lőtték vala- mennyiüket. Salkaházi Sára szociális testvért 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek boldoggá avatta. Ferenci Zsuzsa Ferencváros 19 2006. november
