Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. november / 11. szám
2006. november F erencvárosi séták - Hagyományőrzés felsőfokon Centenáriumi ünnepséget tartottak szeptember 21-én a Mátyás utca 16.-ban, az 1906-ban felavatott egykori magyar királyi pénzügyőrlaktanyában. Pontban egy órakor fújta meg az első indulót a katonás rendben felsorakozott zenekar, majd az aranysujtásos zöld kabátba öltözött fúvósok, dobosok a tamburmajor vezetésével díszlépésben végigmasíroztak a Mátyás utcán, ki a Ráday utcába, ahol - a környező teraszokon ebédelő nagyérdemű örömére - rövid koncertet adtak. Lehetett nosztalgiázni, visszamerengni boldog békeidők felé, felidézni a vasárnap délelőtti térzenék semmi máshoz nem hasonlító hangulatát. Csak hát itt meglehetősen szűkös volt a „tér”, a zenekarnak s az őket kísérő, száz évvel ezelőtti divat szerint öltözött hölgyeknek és uraknak időnként félre kellett húzódniuk az elhaladó 15-ös autóbusz elől. De ez a cseppnyi stílustörés sem zavarta meg az idilli hangulatot. A parádés felvonulást sűrű fényképező- gép(mobiltelefon)-villogással fogadta és tapssal jutalmazta a hálás alkalmi publikum. Ragyogó ötlet volt! Az ünnepség a laktanya feldíszített udvarán folytatódott. Aki először járt itt, mint magam is, meglepődhetett azon, hogy ez a kívülről szolid palotának látszó épület, amely a század eleji empire, a neoklasszicizmus és a szecesszió jegyeit egyaránt mutatja, belül inkább hasonlít gyerekkorunk körfolyosós lakóházaira, mint laktanyára. A sárga kockaköves udvar, a hátsó lépcső, a kovácsoltvas korlátos gangok sokunkban ezeket a régi „civil” emlékeket idézhették. Ritók Pál építésztől megtudtuk, hogy a ház Zobel Lajos tervei szerint épült. Zobelről nem sokat tudunk, azt mindenesetre igen, hogy a legjobb bécsi építésznél tanult, s hogy leghíresebb munkája a zágrábi pénzügyi palota. Zobel nevéhez fűződik egyébként a millenniumi világkiállítás egyetlen épen maradt, eredeti épülete, a dohánycsarnok, amelynek kivitelezője a szintén ferencvárosi gyökerű Gregersen és fiai cég volt. A fatornyos csarnokot a világkiállítás után lebontották, és Zebegényben építették fel újra, ahol ma is látható. Zobel 1904-ben kapott megbízást az első pénzügyőrlaktanya építésére a Mátyás utcában vásárolt telken. Nagy szükség volt rá, hiszen a kiegyezés óta az egyre több feladatot ellátó vám- és pénzügyőrség szétszórtan, lakóházakban bérelt helyiségekben működött. Ez az állapot „úgy az adminisztráció, mint az adózó közönség igényeire való tekintettel valóban tarthatatlannak bizonyult” - olvashatjuk a Magyar Pénzügyőr 1906. augusztus 12-i számában az új laktanyát köszöntő cikkben. Már a korabeli tudósító is kiemelte, hogy bár laktanyáról beszélünk, ne gondoljunk „nyerstégla falú kaszárnyaépületre”. Valóban inkább lakóházhoz hasonlít, mégis megtalálható volt benne minden, amire egy laktanyában szükség volt: szabóműhely, borbély, cipész és más szolgáltatások, még fogda is. Az intézmény kulturális célokat is szolgált, és 1924 óta máig itt működik a Pénzügyőrök Társasköre. Napjainkban az egykori Mátyás utcai laktanya a vám- és pénzügyőrség sport- és kulturális központja. Élő, működő intézmény tehát, amely büszkén őrzi hagyományait. E hagyományok tiszteletéről, fontosságáról beszélt ünnepi megemlékezésében dr. Nagy János, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka is, aki fontos testülettörténeti napnak nevezte 2006. szeptember 21-ét. Megemlékezett a bibliai Mátéról, a vámosról, aki Jézus hívó szavára - „Kövess engem!” - fölkelt a vámasztala mellől, s Jézus hívéül szegődött. Evangéliumában meglepően pontosak a pénzzel kapcsolatos leírások, s feltűnik az is, hogy Máté sokkal több pénzt ismer, mint a többi evangélista. Nem véletlen hát, hogy ma ő a vámosok védelmezője, s e szép, kora őszi napon ő őrködhetett e gondosan megtervezett ünnepnap sikere fölött. Ferenc- Zsuzsa - Fotó: Krivánszky Árpád Az elmúlt hetek világszenzációja volt annak a fiatal osztrák nőnek a sikeres szökése, akit tízévesen rabolt el és tartott elzártan egy férfi. Még fel sem ocsúdhattunk a döbbenetből, amikor a magyar sajtó arról adott hírt, hogy a Ferencvárosban szociális munkások egy olyan 21 éves nőt „ szabadítottak ki ”, akit apja tizennégy éves korában zárt el a világtól. Sok mindent felvetett a sajtó: bántalmazást, szexuális zaklatást. Hogy mi az igazság, arról Gedeon Andort, a FECSKE A bezárt lány (Ferencvárosi Egyesített Családsegítő Központ és Intézményei) igazgatóját kérdeztük.- Az osztrák eset kapcsán a magyar bulvársajtó szenzációként adta hírül a ferencvárosi történetet. Profiljának megfelelően a tények feltárása háttérbe szorult, kizárólag a példányszámok növelésére próbálták felhasználni az esetet. Telefonszámaink megállás nélkül csörögtek, kénytelenek voltunk kiadni egy közleményt, amelyben arról értesítettük a sajtót, hogy ügyfelünk érdekében további információkkal nem szolgálunk.- Es mi van most a fiatal nővel?- Az egyik kórház neurológiai osztályán kezelik. A szakemberek megpróbálják kideríteni, hogy az elmondottakból mennyi a valós elem, és esetleg mennyi a képzelet szüleménye. Bízunk benne, hogy testileg és lelkileg is sikerül felépülnie. Bartha Zsuzsanna
