Ferencváros, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006. augusztus / 8. szám
2006. augusztus A pedagóguspálya vonzásában Kitartás, szorgalom és munkaszeretet. Röviden ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk dr. Heverik László középiskolai tanár életútját. Mert amit elhatározott, azt vasakarattal véghezvitte, felnőtt fejjel is következetesen képezte magát, s mind a mai napig választott hivatásának él. „Édesapám mérnök volt, édesanyám ének-zene tagozatos általános iskolai tanár. Édesapám korán meghalt, így édesanyám egyedül nevelt fel. Nehéz körülmények között éltünk, de könyvekre valahogy mindig jutott pénz. Már egészen kis gyerekként szívesen olvastam. Édesapámnak elég nagy könyvtára volt, nekiláttam hát az ifjúsági regényeknek, majd jöttek a történelmi művek.” Az olvasás mellett a sportra is szakított időt, gyakran focizott barátaival. Aztán az általános iskolában újabb megerősítést kapott: neki katedrán lenne a helye. „Bartha György, magyar-történelem szakos tanárunk gyakran íratott velünk fogalmazásokat, s mindig elismeréssel szólt a teljesítményemről. 1950-ben a Magyar Rádió ifjúsági novellapályázatán is dicséretet kaptam, s ez is inspirált a továbbtanulásra. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségiztem 1955-ben. Mindig érdekelt az emberi személyiség, ezért jelentkeztem magyar-lélektan szakra az ELTE bölcsészkarára.” Helyhiány miatt négyszer is elutasították, de álmát, hogy tanár legyen, nem adta fel. Miközben a Corvin Áruház segédmunkásaként bútorokat cipelt, megtanulta az emberekről mindazt, amit tankönyvekből nem lehet. Csak korán reggel és este, a munka befejeztével tudott a felvételire készülni, de végül sikerült. „Magyar szakos tanári és pszichológusi diplomával a zsebemben hagytam el az egyetemet. Király István akadémikus biztatására történelmi és irodalomtudományi folyóiratokban kezdtem publikálni. Goda Géza írónak, egy haladó szellemű szabadkőműves-páholy alapítójának, Goda Gábor író édesapjának az életművét is összeállítottam. 1964-től 1966- ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársaként Sőtér István professzorral is együtt dolgozhattam. Az Országos Levéltárban Irányi Dániel pályaképének elkészítéséhez is gyűjtöttem anyagot.” A pedagóguspálya változatlanul vonzotta, ezért előbb egy iparitanuló-kollégium nevelőtanára, majd egy másik ipari szakképző intézet magyar-történelem szakos tanára lett. „Itt egy nagyon nehéz feladattal is megbíztak, vietnami tanulókat kellett magyar nyelvre oktatnom. Nem volt magyar-vietnami szótárunk sem, többszörös fordítással tudtuk csak magunkat megértetni. Mennyi félreértés és humoros helyzet adódott egy- egy magyar szó elemzésekor! De jó iskola volt, ahol a magyar diákok is gyógyszergyártást, órás-, ötvös- és vésnökmesterséget tanultak. Több tanítványom is nyert fővárosi és országos versenyt. Aztán átszervezték az iskolát, és átkerültem a Ganz MAVAG iparitanuló-képző intézetébe, majd onnan - pályázat útján - 1981-ben a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolába.” Itt felnőtteket tanított az esti és a levelező képzés keretében. A nyolcvanas években kiváltképp népszerű volt ez a ferencvárosi iskola, amely több neves áruháznak, kereskedelmi cégnek volt oktatóbázisa. Heverdle László 1981-ben szerzett doktori címet, s 1985-ben megbízták, majd 1988-ban kinevezték a Friss utcai iskola esti és levelező tagozata vezetőjének. Nyugdíjba vonulásáig, 1998-ig látta el igazgatóhelyettesként ezt a feladatot, ám kollégái nem engedték el. Nyugdíjasként ma is tanít a kereskedelmi szakközépiskolában. „Az esti és a levelező képzésben is arra törekedtem, hogy élményszerűvé, érdekessé tegyem az órákat. Hiszen ide már felnőtt, többnyire családos emberek iratkoztak be, akiket mi, tanárok partnernek tekintettünk. Persze meg kellett értetnünk velük, hogy az érettségi vizsgán ugyanazt a tudást várják el tőlük is, mint a nappali tagozatosoktól, hiszen a bizonyítvány, amit kézhez kapnak, azonos értékű. Tudjuk, hogy munka mellett sokkal nehezebb tanulni, a korábban elmulasztott ismereteket pótolni, ebben van nekünk, pedagógusoknak nagy szerepünk.” A tanár úr negyven éve él a József Attila-lakótele- pen. Feleségét nemrég veszítette el. Julika is tanár volt, és az ELTE finnugor tanszékének könyvtárosa. Negyvenedik házassági évfordulójukat már nem élhette meg. Vigaszt azóta a család jelent számára. Péter fiuk is magyar-történelem szakos tanár, s ki tudja, talán a most 16 hónapos unoka, Réka is folytatja majd a családi hagyományt. Garamvölgyi A nnamária Futófesztivál NATO Partnerségi Futófesztivált rendeztek június 25-én, melynek rajthelye a szerbiai Horgos, célállomása pedig a szegedi repülőtér volt. A távolság, amelyet a résztvevőknek meg kellett tenni, 21,0975 km volt. A ferencvárosi önkormányzatot a futófesztiválon a Szent-Györgyi Albert 12 Évfolyamos Iskola képviselte: Ömböly Attila testnevelő tanár valamint Birgés Borbála és Mendel Ákos tanulók. A versenyre emberpróbáló időben került sor, mivel tombolt a kánikula, és a sík terepen kevés fa nyújtott árnyékot a versenyzőknek. Versenyzőinket is eléggé megviselte a trópusi meleg, nagy örömmel vették a célba érkezéskor kapott hideg ásványvizet. Minden futó ajándék pólót kapott a szervezőktől. 12 Ferencváros
