Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. ferbuár / 2. szám
OLVASÓI LEVÉL Szomorúan, megdöbbenten és (kissé) dühösen vettem tudomásul, hogy a Ferencváros című havilap mostani (2005. januári) számának a borítólapján közölt József Attila-versból (Kész a leltár) - mely az egyik gyöngyszeme a költő géniusznak - hiányzik egy sor („...születtem, elvegyültem és kiváltam...”). Ennyit a centenáriumi hangulatról... Alábbiakban mellékelem a teljes verset: József Attila: Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. Tisztelt Olvasónk! Lapunk megjelenése után mi is szomorúan, megdöbbenten és (nagyon) dühösen észleltük, hogy valóban hibásan, az említett sor nélkül közöltük a verset, amiért minden olvasótól elnézést kérünk. A jövőben igyekszünk még körültekintőbben és gondosabban végezni munkánkat, és elkerülni az ehhez hasonló hibákat. A bennünket vezérlő cél és szándék az volt, hogy minden hónapban József Attila egy-egy versével emlékezzünk és tisztelegjünk a száz éve született költő emléke előtt. Bízunk benne, hogy sokuknak fogunk örömet szerezni ezzel, és ez a gesztus méltó József Attila emlékéhez is. Reméljük, ez a jó szándék, valamint a további költemények feledtetni tudják majd sajnálatos figyelmetlenségünket. Észrevételét köszönjük, s kérjük, továbbra is olvassa ilyen figyelmesen és kritikus szemmel lapunkat. Üdvözlettel: Solténszky Kornélia ADNI MINDIG NAGY ÖRÖM Az elmúlt év decemberében sikeres pályázaton vett részt az Irinyi János Környezetvédelmi és Vegyészeti Szakközépiskola. A Gyermekétkeztetési Alapítvány által kiírt karácsonyi élelmiszercsomag akción 40 tanuló kaphatott ajándékot. A csomagok értéke egyenként kb. 5000 forint volt, ami alapvető élelmiszereket, szaloncukrot, könyvet és 10 kg burgonyát tartalmazott. Öröm volt látni a mosolygó arcokat és a csillogó szemeket. Az intézmény igazgatója, Dr. Bállá Pálné nagy örömmel fogadta a lehetőséget, hiszen a szociálisan rászoruló tanulók karácsonyához segítséget jelentett ez a pályázat. Az érintett tanulók köszönőlevelet juttattak el az adományozókhoz. Az intézmény vezetősége és valamennyi tanára nevében ezúton szeretnénk köszönetét mondani az alapítványnak, valamint az adományozóknak. Szabó Márta a pályázat koordinátora KÖSZÖNET Ezúton szeretném megköszönni a Ruttkai Éva Színház vezetőségének és Nagy Miklós igazgató úrnak, hogy immár tizedik alkalommal megrendezték a „Magányosok Karácsonyát” a szentestén. Köszönet a fellépő művészeknek a szép műsorért. Nagyon megható délután volt. Egy 78 éves özvegyasszony Jól szórakoztunk, búcsúztam az előadás végén Fodor Tamástól, a Stúdió K vezetőjétől, a darab rendezőjétől. Miután felértem a Mátyás utcai pinceszínházból a januári tavaszba, rájöttem, árnyaltabban kellett volna fogalmaznom. A néző elsődleges élménye valóban ez: a Halni jó! igazán szórakoztató darab, hiszen másfél órán át fuldoklik a nevetéstől, kicsit se sajnálja ezt a puhatestű Cukor Jenőt, aki oly rútul végzi, sem a málló vakolatú, hullaszagé józsefvárosi bérházat, mely egy kijózanító pofon csattanásával tűnik el a föld színéről. Csak odakint, a szabad levegőn kezdünk ocsúdni: min is nevettünk mi itt másfél órán keresztül? Magunkon? Az életünkön? Azon az egy életen, melyet hervasztó körülmények között, analfabéta-gyanús, brutális gengszterek, fafejű rendőrök, lompos némberek, hazug politikusok és csúszómászó, gátlástalan pitiánerek társaságában kell leélnünk? Vagy azért mégsem ilyen csúnya ez a világ, és csak az író űz gonosz játékot velünk? Forgách valóban „gonosz bohó”-nak nevezi művét, immár a harmadikat, melyet kifejezetten a Stúdió K számára írt. Ezúttal is „hozott anyagból” dolgozott, Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála című kitűnő komédiája ihlette a darabot, melyet a szerző mai magyar környezetbe helyezett át, pénzmosással, drogkereskedőkkel, korrupt politikussal, fásult villanyóraleolvasó-nővel, prostituáltakkal, hullaszállítókkal, honi és külföldi gengszterekkel fűszerezve. Ők azok, akik megkeserítik Cukor Jenő olyannyira remélt édes életét. Ez a Cukor földhivatali közalkalmazott, aki néhány ellopott dokumentummal készül olajra lépni, s a messzi pálmafák alatt hűsölve akarja zsarol- gatni felbujtóját, Koncz Kálmán helyettes államtitkárt, de minden másként alakul. Hősünk „kiszagolja”, hogy a szomszédja valószínűleg meghalt, akkora csönd és olyan penetráns bűz árad a lakásából. Elhatározza hát, hogy utazás helyett inkább szerepet cserél a szomszéddal, és majd ő használja fel a jó kis papírokat. Vesztére, mert kiderül, hogy az oszladozó kisnyugdíjas lakása kábítószerraktárként működött. A hamar felbukkanó kemény öklű és szavú dílerek pedig nem ismernek pardont. Ezt még a rendőrök is akceptálják. A helyzet bonyolódik és „fokozódik”, a mi Cukorunk körül egyre jobban szorul a hurok, a nagyszabású terveket elgázolja a csúnya lépcsőházi valóság: Cukor Jenőből is hulla lesz. A gondosan felépített és kidolgozott jelenetek, a darab ironikus nyelve, a szellemes rendezői ötletek sora, a színészek kellőképpen harsány, de pontos és fegyelmezett játéka ragyogó színházat eredményezett. Különösen az államtitkár-helyettest vendégként alakító Epres Attila sziporkázó szózuhatagai és Hannus Zoltán visszataszítóan romlott Cukor Jenője marad meg emlékezetünkben. Miként a színlap, én is ajánlom az előadást „könnyű és nehéz idegzetűeknek egyaránt”, s kívánok önöknek is utána egy kis reménykeltő tavaszi fuvallatot. Ferencz Zsuzsa HALNI JÓ! Forgách András bohózata a Stúdió K-ban 2005. február
