Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. január / 1. szám
2005. január L egyenek betegjogi fórumok a Ferencvárosban! Érdekes jelenségre figyeltem fel képviselői fogadóóráimon: egyre többen kérik véleményemet betegjogi kérdésekben. Valóban időszerű a betegek jogairól szólnunk, ha segíteni akarunk, mivel az orvos-beteg-viszonyban sokféle feszültség alakulhat ki. Most nem a médiában gyakran feszegetett orvosi műhibákra gondolok - ezeknek az eseteknek a törvényes megítélése a hazai bíróságokra tartozik -, hanem jóval egyszerűbb kérdésekre. Egyes betegek kiszolgáltatottságukra panaszkodnak, sérelmezik, ha az orvos, ápolónő nem megfelelő hangot használ a kezelés során, sőt, akadnak olyanok, akiknek már az is fáj, ha személyükben csak a beteganyagot, és nem a gyógyulásra váró embert látják a fehérköpenyesek. A fogadóóráimon hallottak alapján állíthatom, mint az élet más területein is, az egészségüggyel kapcsolatosan is nagy a tájékozatlanság. Hogy az orvos-beteg-kapcsolatban mi az elfogadható magatartás, s mi az, ami meghaladja egy „SZTK-beteg” inger küszöbét, erre egy szakértő pszichológus sem tudna pontosan válaszolni. Senki előtt nem titok, sokan félnek a hazai egészségügytől, pedig számtalan kiváló orvost, nővért személyesen is jól ismerek, emberségüket, hivatásszeretetüket magam is tisztelem. Mégis azt hiszem, az állampolgárok szívesen vennék, ha képviselőként több időt fordítanék a jövőben betegjogi ügyekre. Éppen ezért az új évben szeretnék az Önök betegjogi tanácsadója is lenni. Nemcsak hivatalos fogadóóráimon, hanem szakemberek bevonásával rendezendő kerületi találkozókon is. Ezúton üzenem több levélírómnak, esetüket betegjogi szakértőkkel megvitattam, és rövidesen választ kapnak kérdéseikre. Arról is szeretnék beszámolni, hogy képviselői munkám mellett tavaly december óta népegészségügyi kormánymegbízottként dolgozom. Ez azt jelenti, hogy igyekszem nemcsak beteg, hanem egészséges embertársaimra is jobban figyelni. Arra, hogy az egészségesen maradás esélyeit növelni lehessen. Arra, hogy az orvosok és a kórházak mellett essen szó a betegségtől mentes életszakasz meghosszabbításáról, az egészséges táplálkozásról, a füstmentes életmódról, a testmozgásról. Dr. Kökény Mihály országgyűlési képviselő , , 13.17.00 Lónyay utca 22. MSZP-iroda ORSZÁGGYŰLÉSI 11 • 17-°° Balázs Béla utca 38- MSZP-iroda ■ // 0 / / KÉPVISELŐK F0GAD00RAI 14.16.00 József Attila-lakótelepi Közösségi Ház, d | l " I 1 ■% IÉSl Toronyház u. 3/B. A CIVIL KULTÚRA TÁMOGATÁSÁRÓL időben). Nem így történt. Kár, hogy az igazgató jóindulata, jó szándéka, jó lelke megtörik a kiszolgáló oligarchia zátonyán. Ez nagy baj. Nehogy a kultúrapártolás ugyanígy zátonyra fusson... Váradi István, a Garabonciás Együttes vezetője A Ferencvárosi Művelődési Központ számos alkalommal tett erőfeszítéseket a Ferencváros kulturális erőinek egyesítésére, beleértve a hivatásos és a civil (amatőr) szervezeteket. Egyik ilyen fórumon a Nemzeti Színház ünnepélyesen csatlakozott a cél érdekében tenni akarók táborához. Megtette ezt - szóban - a kerület gyermekegyüttese, a Garabonciás Együttes vonatkozásában is. Akitől az ígéretet hallottuk: a színház igazgatója, aki megköszönte: a gyermekegyüttes vezetője volt. Néhány hónapra rá a gyermekegyüttes a Ferencváros segítőkészségét is méltató, 15 éves jubileumi színházi bemutatójához, néhány órára, egy színpadi kivetítő kölcsönzését kérte a Nemzeti Színháztól. Meg is kapta. Számláztak érte utólag mintegy 100 ezer Ft-ot. Több mint egy év múlt el azóta. Most az együttes egy művelődés- történeti vetélkedőt készült rendezni a Ferencváros iskolásainak. Azt kérte a színháztól, hogy a vetélkedőgyőztes iskolások a vetélkedőn nyújtott teljesítményük (egyik) jutalmaként „tanulmányi sétát” tehessenek a színházban, díjmentesen. A színház illetékese a kérést írásban is kérte. Megkapta. A kérést pedig írásban elutasították. A színházi idegenvezetés árát gyerekenként 200 Ft-ban szabták meg, ennyit fizessenek a győztesek. Ha „utcán át” jönnek, 300 Ft a belépő. A két „gesztus” hasonló. Valami, amihez a színháznak adottsága van (technikai berendezés, ill. az épület), legfeljebb rezsiköltség felszámolásával lehetett volna „megszámolni” (első esetben a technika szállítása és a kezelő órabére - bár az esemény munkaidőben zajlott -, második esetben a „pr-es” révkalauzi szolgálata, persze az is munkaVálasz A civil kultúra támogatásáról című levélre A Nemzeti Színház létrejötte óta részvénytársaságként működik, szigorú szabályok szerint, folyamatos felügyelőbizottsági ellenőrzés alatt. E nagyüzemben számos részleg, még számosabb munkatársa fáradozik azon, hogy egy-egy előadás, programsorozat zökkenő- mentesen megvalósulhasson, és a nézők, vendégek, résztvevők örömüket leljék bennük. Mint minden nagyüzemben, úgy a mi színházunkban sem tudhat mindenki a kollégák, munkatársak minden lépésről, csak arról, ami közvetlenül az ő munkájához, következő lépéséhez tartozik. Ha nem így lenne, senkinek nem maradna ideje semmire, és a fellépő káosz szétzüllesztené az intézményt. Jordán Tamás igazgató úr egyetlen ígéretet sem tesz felelőtlenül, a hozzá naponta beérkező levelekre, kérésekre igyekszik válaszolni és azoknak megfelelni. Sajnálatos módon a levélben említett két kérés nem hozzá jutott el, hanem az azért felelős személyekhez, akiknek nem volt tudomásuk az igazgató úr által tett ígéretről, ezért ők szabályosan jártak el mindkét ügyben (sőt, inkább szabálytalanul, mert önkényesen 100 forinttal olcsóbb jegyeket adtak ki), ahogy máskor is. Tisztelettel elnézésüket kérjük a csalódottságért, és ezúton kérjük Önöket, a jövőben Jordán Tamás igazgató úrnak írják meg kérésüket, ha tőle kaptak ígéretet, ne pedig másnak, akik saját munkaköri leírásuknak megfelelően kénytelenek végezni munkájukat. 6
