Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. ferbuár / 2. szám
2005. február A TÜNEMÉNY- Kétszáz éve halt meg Csokonai Vitéz Mihály Csodagyerek volt. Virtuóz. A költészet Mozartja. Persze Debrecen messze esett Bécstől, nagyon messze. Csokonai polgárnak született a legpolgáribb magyar polgárvárosban, mely poros volt és provinciális. Gőgös kálvinisták lakták, megáldva és megverve a debrecenyiség minden erényével és korlátoltságával. Csokonai bőven részesült mindkettőből. A híres református kollégium diákjaként mindent megtanult, ami ott megtanulható volt: négy-öt nyelvet, filozófiát, természettudományokat és persze költészetet. Akkoriban kötelező tantárgy volt a versírás, s tanárai, elsősorban a kiváló Földi János, hamar felismerték rendkívüli tehetségét. Kivételeztek is vele: ő bármiről verselhetett, amikor csak kedve tartotta. És mindig tartotta a kedve! Neki nem volt kötelező penzum a költészet. Nemcsak uralta az akkor még kizárólagosan alkalmazott klasszikus versformákat, hanem alkotó módon használta őket. A rímes időmértékes verseléssel sajátosan magyar versformát hozott létre. Költeményeinek zeneisége páratlan, ebben a tekintetben csak a Nyugat legnagyobb költői, majd József Attila érhetnek a nyomába. Elődeit és kortársait béklyóba verték a formai szabályok, az utána következő nemzedék pedig a romantikus nemzeti eszmék bűvkörében élt. Petőfi azonban már megsejtette nagyágát. Igaz, híres és kedves versében, melyben a „kálomista pap” és Csokonai mulatságos történetét meséli el (amikor „csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály”), amolyan mulatozó garabonciásnak ábrázolja a költőt. Nem volt az. Tudós, de kétségkívül életvidám ember volt, aki szeretett filozofálni, aki nyugodt, polgári életre vágyott, családra, szerető hitvesre. Dolgozni akart. Legnagyobb csalódásai után is az írásba menekült. Imádott tanítani, és diákjai is rajongtak érte. Debrecen nem nézte ezt jó szemmel, mennie kellett. Jött Pest, Komárom, és jött Lilla. És jött az újabb csalódás, meg a „bájoló, lágy trillák! Tarka képzetek!” - szép verseink talán legszebbike, A reményhez. Talpra állt ezután is, életkedve visszatért, mert a lelke erős volt. Ám gyenge testtel verte meg a sors. Alig múlt el harmincegy éves, amikor 1805 januárjában tüdőgyulladásban meghalt. Kétszáz éve minden magyar költő az adósa. Ferenci Zsuzsa 12 I. (Dühösen) Még alig tűnt el a lambadázó- riszáló pirospozsgás műanyag Mikulás, máris jön a Valentin- napi giccsparádé. Igaz, hosszú még az idő húsvétig, amikor babarózsaszín vagy éppen kikericssárga plüssnyuszik és csibék népesítik be a kirakatokat, hivalkodóan figyelmeztetve minket a kötelező vásárlásra, így hát február közepe épp alkalmas időpont egy kis csecsebecse-csereberére. Én adok neked egy kis ízléstelen vackot, te adsz nekem egy másikat cserébe. Persze hogy hasznavehetetlen, de legalább csúnya is. Mert mi szép van egy közhelyes idézettel pingált, aranybetűs tucatképeslapon vagy egy i love you feliratú piros műszőrme szíven? Szeretném nem felhúzni magam, de nem sikerül. Bölcs dolog lenne nem bosszankodni, csak úgy napirendre térni a dolog fölött. Ez is csak egy a sok közül, ami nem tetszik a világban. Mint a tartósítószer a kenyérben, a reklám a tévében vagy a hirdetési újságok tömkelegé a postaládában. Ez van, ezt kell szeretni, mondta anyu, A YAMMIIN-MFtélL amikor a paradicsomos káposztát feltálalta. Én viszont azóta sem szeretem a parkápot, a szagától is ki tudnék futni a világból. II. (Tárgyilagosan) Február 14-én van a Bálintok névnapja, és mint körülbelül egy évtizede a magyar köztudat is felfigyelt rá, a szerelmesek napja. Az importeszmélés nem volt áttörésszerű, de a kitartó propagandatevékenység meghozta a kellő üzleti sikert. A virág és édességboltokban hemzsegnek az e nap alkalmából adható és adandó tucatkütyük. Lényeg, hogy piros legyen, szív alakú, és ha lehet, édes, de legalábbis puha. Pedig a Claudius császár uralkodása alatt élt Valetin atya, ha igazak a feljegyzések, melegszívű és puritán ember volt. Titokban adott össze fiatalokat, akik a császár házasságot tiltó intézkedése ellenére is egybe kívántak kelni, és örök hűséget fogadni egymásnak. Egyes források szerint csodálatos képességekkel is rendelkezett, meggyógyította az őt fogva tartó börtönőr lányának a látását. Hálából kivégezték. Szentté csak jóval halála után, 496-ban avatták. Népszokások is kötődnek ehhez a naphoz, szentségtelen jóslások, profán fogadalmak. Egyes országokban az e nap reggelén először megpillantott ellenkező nemű személy kellett hogy legyen az ő „Valentinja”, máshol a lányok babérlevelet tettek a párnájuk alá, hogy éjjel megálmodják, ki lesz a párjuk. III. (Szépen) A keresztény világban a múlt század elején újjászülető szokás szerint ezen a napon emlékezhetünk elmúlt szerelmeinkre, és küldhetünk titkos üzenetet plá- tói érzéseink célpontjának. Alkalom lehet ez a nap, hogy számot vessünk múltunkkal, hogy sértettség és féltékenység nélkül engedjük társunknak nyíltan felidézni nem irántunk érzett lángolását, hogy levelet, verset küldhessen annak, akit egykor talán még nálunk is jobban szeretett. Valentin-nap a be nem teljesült, soha meg nem vallott szerelmek napja is. Most bevallhatjuk érzéseinket nyíltan és kendőzetlenül, de háttérben maradva is üzenhetünk szerelmünknek. Ha van névtelen levél, melyet nem jellemhiba írat, talán az aláíratlan szerelmes üzenet az. írója nem tartozik felfedni kilétét, hiszen vallomása csak a szív megkönnyebbülését szolgálja, nem vár semmit, nem kötelez semmire. Boldog szerelmesek bármivel kedveskedhetnek egymásnak február 14-én, ami kifejezi gyöngédségüket, örömüket, de még jobb, ha figyelmességük nem futószalagon gyártott sablon-tárgyban, hanem személyes, egyedi vallomásban nyilvánul meg. Éljenek az elmúlt, az eltitkolt és az élő szerelmek! mezsu ÚJ LEHETŐSÉG A nagymúltú Lónyay Utcai Református Gimnázium (1092 Kinizsi u. 1-7.) új lehetőségként felvételt hirdet nyolc évfolyamos osztályaiba.
