Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2005. június / 6. szám

SEPSISZENTGYÖRGY Testvérvárosunk, Sepsiszentgyörgy, Szent György napján (egy hétig) ugyanúgy, ünnepel, mint mi Assisi Szent Ferenc napján. Ilyenkor a vásári sokadalom, a könnyűzene, a jobbnál jobb programok kic­siknek és nagyoknak, a csepűrá- gók és vásári komédiások, az ökörsütés és a sportversenyek megférnek a komolyzenei kon­certekkel és a Pro Űrbe (a városért) díjak kiosztó ünnepélyé­vel. A házigazdák - Albert Álmos polgármester, Czimbalmos Kozma Csaba és Sztakics Éva alpolgár­mesterek vezetésével - az április végén ránkzúduló havazásban meleg szeretettel fogadták a fe­rencvárosi küldöttséget, amelyet Zombori Miklós, a szociális és egészségügyekért felelős alpol­gármestervezetett. Egy hét egy város történetében, még ha oly kavargó és színes is, mint ez az ünnep, kevés ahhoz, hogy megismerhessük. Ezért most kísérletet teszünk arra, hogy test­vérvárosainkat, kezdve Sepsi- szentgyörggyel, bemutassuk, hi­szen ezek a kapcsolatok a kilenc­venes évek eleje óta élnek, és nem csak papíron. Sepsiszentgyörgy Székelyföld egyik legrégebbi városa, Kovászna megyeszékhelye. A Baráti hegy­ség és a Bodoki hegység között húzódó völgyben, az Olt partján épült. Az oklevelek már 1332-ben említik. Nevét temploma védő- szentjéről, Szent György lovagról kapta. A város legfontosabb középüle­teinek egyike a vártemplom, amely gótikus stílusban épült a 14- 15. század fordulóján. Az új tor­nyot 1829-ben kapta. Angster Jó­zsef pécsi mester 1885-ben új or­gonával szerelte fel a templomot. A mai városközpont kialakítása a 18. század végén és a 19. század elején kezdődött. Az első emele­tes épület a huszárezred parancs­noki székháza, vagy más néven a lábasház volt, melyet 1820-21-ben építettek. A barompiac és a vásár­tér folyamatos körülépítése a 19. század első felében kezdődött. 1832-ben épült a Vármegyeháza, a mai városi könyvtár, 1854-56- ban a Városháza, a mai Tamási Áron Színház, 1868 körül pedig az 4áruló-ház” vagy Bazár, melynek tornyába Müller pesti óragyáros 1893-ban szerelte fel az órát. A vá­ros építészeti emlékeinek különös színfoltjai Kós Károly épületei. A székely népi építészet tanul­mányozása alapján tervezte a Székely Nemzeti Múzeumot, a Textilipari Líceumot, a Reformá­tus Elemi iskolát (ma az iskolások klubja), a kórház régi épületeit, valamint néhány lakóházat. A város címerét, melyet az akkori polgármester, Gödri Fe­renc tervezett, I. Ferenc József császár adományozta 1897-ben. Székelyföld viszontagságos tör­ténete során a város is osztozott a tragikus eseményekben. 1658-ban a tatárok dúlták, 1661-ben Ali Pasha vezetésével törökök törtek a városra, a vártemplomot ost­rommal bevették. Mária Terézia 1764-ben kiadott rendelete a székelyeket határőrségi szolgálat­ra kötelezte, a várost pedig a hu­szár határezred állomáshelyévé nevezte ki. A határvédelmi funk­ció terheket rótt a lakosságra, de előnye volt, hogy megjelentek az ezt biztosító intézmények, s meg­indulhatott városiasodás. Legdicsóségesebb korszaka az 1848-49-es szabadságharc idejére esik. Gábor Áron bátor és határo­zott fellépésének köszönhetően 1848. november 16-án kimondják Háromszék fegyveres önvédelmi harcának szükségességét. A XIX. század második felé­ben veszi kezdetét a gyáripar tér­hódítása. 1879-ben megalakul az első székely szövőgyár, 1899-ben létesült a dohánygyár. A városi képviselet 1897-ben döntött a vil­lanyvilágítás bevezetéséről, s egy évvel később megindult az áram­szolgáltatás Sepsiszentgyörgyön. A Brassó-Kézdivásárhely vasútvo­nal kiépítésével 1891-ben a város bekapcsolódik az országos vasúti hálózatba. Közművelődés terén első hely­re kívánkozik a Székely Nemzeti Múzeum 1879 szeptember 15-i megalapítása. Ez az intézmény az egész székelység múltjának, népi kultúrájának kutatását vállalta fel. A kulturált szórakozást és műve­lődést szolgálta az 1854-ben alapí­tott Olvasó Egylet, majd az 1855- ben létrehozott kaszinó. A jóté­kony szeretetszolgálat céljait te­kintette elsőrendű feladatának az 1878-ban megalakult nőegylet. Ugyanezt a hivatást töltötte be az 1889-ben létesített, és 1897-ben önálló épülethez jutó szegények menedékháza. 1893-ban megnyílt az Árvafiú Szeretetház is. 1874- ben nyomdát alapítottak. A város művelődési életének külön szín­foltja a színjátszás története. Az úgynevezett Bálházvolt és az első épület, amely hajlékot adott a vándor színtársulatoknak 1851-ig. Jelentős eseménynek számított a város kulturális életében az 1899- es év, amikor a városháza épüle­tében elkészült Kolozsvár és Dés után Erdély harmadik állandó színházterme. A városban az első műkedvelő együttes 1865-ben alakult, állandó színtársulat pedig 1948-tól létezik. A gimnáziumot 1859-ben alapí­tották, gróf Mikó Imre 60000 fo­rintos adományával, ezért lett a neve Székely Mikó Kollégium. Ötven növendékkel ez idő tájt kezdte működését Erdély egyet­len óvónőképző intézete, mely később Állami Tanítónőképzővé alakult. 1910-re elkészült a Wel­lenreiter sörgyár telkén a mai Mihai Viteazul Líceum, a képző. A város központjában elte­rülő park kialakítása 1880-ban kezdődött. Az elmúlt rendszer erőszakos iparosítási politikája a települések hagyományos arculatának meg­változtatásával járt. Ennek nyo­mait Sepsiszentgyörgy is őrzi, de a központ megtartotta egykori ar­culatát. Sepsiszentgyörgy régen messze híres volt vásárairól. Ezt a hagyo­mányt próbálja felújítani 1990 óta a városban évente megrendezett két kirakóvásár, melyből az egyik a város védőszentjének napjára esik (április 24-én), amikor a központ a Szent György Napok színhelye. Soíténszty Kornélia Ferencváros 19

Next

/
Thumbnails
Contents