Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. május / 5. szám
Tisztelt Ferencvárosi Polgárok! Hónapokon keresztül támadott számtalan sajtótájékoztató keretében Bánsághi úr, amire a Ferencváros újság áprilisi számában válaszoltam. Ebben a hónapban már „csak” a fenti két cikk, illetve egy szórólap született, ami mindenképpen kedvező változás. A hosszas megfontolás eredményeként született első „mű” a forrásmegosztásról tartalmaz új állításokat. • Ha az árak évről évre 4-5%-kal növekednek, ha a pedagógusok, szociális dolgozók bérét a törvény szerint 12%-kal kell emelnünk, akkor már a tavalyi pénz megszerzése is több százmilliós hiányt okozna az önkormányzatnál. • Miért számít túlbecslésnek, ha ezzel szemben azzal számoltam, hogy a bevételeink növekedése csak 1%-kal lesz kisebb, mint a Főváros által szétosztható pénz növekedése? • Az már csak hab a tortán, hogy nem 134 millió, hogy nem 1,5 milliárd, hogy a hiány nagy részét miért kapnánk vissza? Ennyit Bánsághi úr szakértelméről. A további, ismerősen hamis állítások mondatonkénti cáfolata helyett idézem a Gastorg elnök-igazgatójának 2004. december 6.-i levelét: „Bánsághi Tamás alpolgármester úr részére! Tisztelt Alpolgármester Úr! Személyes tárgyalásunk alapján elkészítettük és mellékelten megküldöm a Gastorg Részx’énytársaság egyezségre vonatkozó érveit és javaslatát azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a benne foglaltak részletezést vagy bármilyen kiegészítést kívánnának, készséggel állunk rendelkezésre. Válaszukat vám tisztelettel.................” Ennyit Bánsághi úr szavahihetőségéről. Bekapcsolódott a vitába szellemesnek szánt cikkével Pál Tibor úr is. Hasonló stílusban válaszolok: „Milyen vagány gyerek ez a polgármester, hogy közvetlenül a - 2002-es - önkormányzati választás előtt egy hónappal elfogadtatta a képviselőkkel (Pál Tibor úrral is) a jobbra kiskanyar tervét. Ráadásul, mint a szakmailag jártas képviselők ezt nyilván ismerik, mindezzel - várhatóan a következő ciklus elején - egy balra nagykanyart kíván megalapozni, hát nem semmi!” A szellemes hangvétel következtében óhatatlanul becsúszik egy-két átgondolatlanság is, ezért azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a „15 éves politikai béke” legbékésebb 8 évét az MSZP ellenzékben töltötte. Megismétlem az előző cikkem végén írtakat: Ideje lenne már a szakmai ügyekre koncentrálnunk: hogy az elfogadott költségvetés alapján egy épület teljes felújítását befejeztük és négyet el tudunk kezdeni, hogy a Gastorg ügyből a mai napig 131 millió Ft befolyt, hogy a jelen pillanatban legfontosabb teendőnk a szex centrum terveinek a megakadályozása. Az állítólagos jobb- és balkanyarok hasznának megítélését pedig bízzuk a választókra. Dr. Gegesy Ferenc polgármester MEGÚJULT A FERENC TÉR 11. A Középső-Ferencváros rehabilitációja újabb jelentős közbenső állomásához érkezett, április 14-ére elkészült a Ferenc tér 11. rekonstrukciója. E házban lakott egy ideig József Attila, az avatás tehát szinte egybeesett a költő születésének 100. évfordulójával. Gegesy Ferenc polgármester avató beszédében kiemelte, hogy a kerület előtt álló legfontosabb feladat a sikeres rehabilitáció folytatása, mert a Ferenc tér vonalától kijjebb még számos tömb lakói várják, hogy emberibb életkörülmények közé kerülhessenek. Megköszönte a tervezők, építők munkáját és örömét fejezte ki, látván, hogy a beköltözőket virágzó növények fogadják a kicsiny udvaron. A világos tölgyfa kapunál a terazzo burkolaton két évszám látható: 1896 és 2005. A ház tehát a Millennium évében készült, kis alapterületű, alacsony komfortfokozatú lakásokkal. A 2005-ben befejeződött átépítés során a sok kis lakásból 36 kis-közepes alapterületű, magas komfortú otthont alakítottak ki. A földszinten két helyiség a kereskedőket, vendéglátókat várja. Kedves színfoltja a háznak az első emeleten kialakított apró, meghitt hangulatú közösségi tér néhány paddal. Krivánszky Árpád 2005. május A NYÁK NAPJÁRA Ősi és elszakíthatatlan kötelékünk, szívünk lüktetése édesanyánkat köszönti létünkért. Önzetlen szeretet, áldozatvállalás, türelem és féltés - mennyi vallomás, kifejezés az anyákra. Örökzöld téma a művészetek mindegyikének. A történet szereplőit 1956 vihara elsodorta Magyarországról. Argentínában telepedtek le, ahol két gyermeknek adtak életet. Az önként vállalt emigrációból 1976-ban tértek haza, egy Budapest melletti településre, ahol a közösség befogadta a családot. A kisebbik gyermek ekkor hétesztendó's volt. Elvégezte az általános iskolát, majd megkezdte középiskolai tanulmányait, amelyet már az első évben - térdműtétek sorozata miatt - halasztani kényszerült. Később állandósultak csontrendszeri problémi, előfordult, hogy felkelni sem tudott. Az orvosok tehetetlenül álltak a problémával szemben, mígnem 1986-ban egy alapos belgyógyászati kivizsgálás mindenre fényt derített: a bal oldalon hiányzott, jobb oldalon felére zsugorodott a gyermek veséje. Édesanyja azonnal döntött: élő donornak jelentkezett. A vizsgálatok elvégzése után egyértelműen kiderült, hogy az édesanya veséje alkalmas a transzplantálásra. 1988 februárjában anya és fia együtt feküdtek be a klinikára. A fiú az egyik, édesanyja a másik műtőben várta a beavatkozás sikerét. Bár az átültetett vese azonnal beindult, mégis komplikációk támadtak. A szakértelem, a család szeretete, a sikerbe vetett rendíthetetlen hit azonban úrrá lett a nehézségeken. Felépülése után a fiú sikeresen leérettségizett, jogosítványt és számítástechnikai végzettséget szerzett, néhány éve megnősült. Veséje kifogástalanul működik. Édesanyja áldozata másodszor is életet adott neki. B. Zs.
