Ferencváros, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. május / 5. szám
2005. május A polgár kérdez — a polgármester válaszol Tisztelt Polgármester Úr! A Tűzoltó utcában lakom, a Lenhossék és Thaly Kálmán utca között. Munkámmal összefüggésben naponta háromszor jövök haza autóval. Ez egyszerű dolognak látszik. Jövök az Üllőin, megpróbálok befordulni a Lenhossékon, majd a Tűzoltóra, és már otthon is vagyok. A dolog a gyakorlatban a következőképen működik. Jövök az Üllőin, megpróbálok befordulni a Lenhossékra. Pirosfehér csíkos lécek akadályoznak meg ebben, amelyekre nincs felírva, hogy melyik cég, milyen engedély alapján helyezte ki. Még nem káromkodok, csatornaépítés folyik, szükséges. Tovább baktatok, befordulok (mert lehet) a Sobieskin, abban bízva, hogy egy lendülettel, utca végén jobbra kanyarodva a lakásomhoz érek. Nem jön be. A Tűzoltó is le van zárva, mert egy betonkeverőből szivattyúzzák az anyagot az építkezésen. Szükséges. Még mindig nem káromkodok. Lendületesen bekanyarodok balra a Mártonra, merthogy minden titkok tudójaként tudom, hogy a Vendel utcát egyirányúsították, azon célból, hogy kis lakomat egyáltalán megközelíthessem. Toyota tolat ki a Vendelből. Gyanús. Benézek. Teherautóról gerendákat rakodnak. Most már káromkodok. Lemegyek a Gát utcáig, jobbra, Lenhossék, egy balkanyar, és végre otthon vagyok. Vagyis csak lennék, mert parkolóhely egy darab se. Ugyanis, aki a környéken dolgozik, csak ezt az utcát használhatja parkolásra. Noha van P+R és fizető parkoló a környéken, azt többnyire túl messze van spórolós kényelmeséknek. A Dobos-háznak volt parkolója a Lenhossékban, de a kutya sem használta, mert kb. 40 métert kellett gyalogolni és még pénzbe is került. Ma már a területén építkezés folyik. Érdekes módon, szombat-vasárnaponként három-négy autó lézeng az utcánkban. Ezt fotókkal is bizonyítani tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy az útlezárásokra van engedély. A minap megkérdeztem az embert, aki a terelést irányította. Nézett, mint aki nem látott még hülyét. A nehézgépek által tönkretett aszfaltot vajon az építők vagy az önkormányzat fogja helyreállítani (utóbbi az adónkból)? Vajon tőlünk nyugatra hogyan tudják megoldani, hogy a forgalom akadályozása nélkül tudnak felépíteni akár felhőkarcolókat is? Számoljunk! A kerülőút nekem alkalmanként egy kilométer többlet utat jelent, öt perc egy kerülő. Öreg autóm üzemeltetése kilométerenként 35 forintba kerül önköltségi áron. Az órabérem 1500 forint, a magyarországi átlagbért figyelembe véve 750 forint. Napi három kerülő, három kilométer az 3 x 35=105 forint, napi tizenöt perc az 187 forint. Ez összesen 292 forint naponta, húsz nappal számolva 5840 forint havonta. Biztos, hogy ezt is nekem kell megfizetnem? Tisztelettel, Guzmich Teodor Tisztelt Guzmich Teodor! A középső ferencvárosi forgalmi helyzet a nagyszabású építkezések miatt nehezen kezelhető. A hivatal törekszik arra, hogy a közterületek foglalása és az esetleges útlezárások előzetes egyeztetés és az engedélyekben szereplő méretek és időpontok szerint történjenek. A közterületfelügyelet bejelentései alapján a hivatal jelentős összegű büntetések kiszabásával törekszik a rend és a megállapodások megtartatására. Törekvéseink ellenére a különböző kivitelezők kevés megértéssel rendelkeznek a lakosság közlekedési igényeivel szemben, és a munkájukban tapasztalható hagyományos szervezetlenség a levelében leírt kényelmetlenségekhez vezet, melyek miatt a hivatal megértését és elnézését kéri. Az építkezések miatt károsodott járdák és úttestek helyreállításának kötelezettsége az építtetőiét terheli, ezek kikényszerítésére a hivatal megfelelő eszközökkel rendelkezik. Tisztelettel, dr. Gegesy Ferenc polgármester FÖLD, VÍZ, EMBER - KORNÉLIA FULCZYNSKI MŰVEIRŐL. Lenn az Alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom - mondja Petőfi Sándor a magyar róna szerelmese. Ennek százhatvan évvel későbbi, másik olvasata így hangzik: „Határtalan síkság / Fény és árnyjáték / Hatalmas felhőgályák mindenütt. / Alattuk zölddel csíkozott föld.” - írja Kornélia Fulczynski képzőművész, aki az Északi-tenger melletti német alföldön él. Évekkel ezelőtt, véletlenül jutott el a magyar Alföldre, azóta rendszeresen visszajár ide. Itt csak vázlatokat készít, és írásaihoz, verseihez jegyzeteket. Munkássága állandó párbeszéd. Képei, írásai szeretett síkságairól, a két alföldélmény összevetéséről szólnak. „Az Északi-tengernél papíromat gyakran / elárasztja a víz / Az ég magasa és a vizek mélye között / iszapból földcsíkot húzok / Az ecsettel próbálom megtartani azt / ami elszáll, kioldódik, elúszik, szétmállik a vízben” - fogalmazza meg egész munkásságának mondanivalóját. Van úgy, hogy teljes égboltot fest, ahogy fölé borul az éjszakai sötétségből előszikrázó csillagmilliárd, alattuk eltörpülve, megsemmisülve a két ködös emberi alak. Témája szinte mindig a puszta. Az eső lába, az Eső a víz fölött, Ködben, ezek a diópáccal vagy akvarellel festett képei is meditativ gondolatok, a végletekig leegyszerűsítettől a natúráig, mindenféle módon rögzítve papírjain. Hol Joseph Beuys, hol Nolde munkásságát idézik lelki tájai. Egyik, talán legdinamikusabb kompozícióján a lovak, nyilván egy rohanó ménes körvonal-részletei villannak elő a porból. Lágy, precíz lírája elgondolkodtat. Föld című versciklusát így fejezi be: „Csillogó kvarcszemcsék szóródnak szerteszét. / A szőlő indái saját, az öregségtől elformátlanodott tőkéikre tekerednek. / Gyökereik 5000 év mélyre nyúlnak le a földbe, egészen a Nagy Ősanyáig. / Ott lenn van víz, / Ott folyik. / Rajta fekszenek a cserepek, csontok és bizakodások, hamu, szerelmek és elveszett / gyűrűk, észak, dél, kelet és nyugat felhői ezek itt békében, otthon vannak. / Ebből áll a humusz. / Mi másból élhetne meg a szőlő a homokon? Knox Ferencváros 8
