Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. március / 3. szám

A TAKARÉKOSSÁG JEGYÉBEN Az önkormányzat számára az évi költ­ségvetés elkészítése az egyik legfontosabb feladat. A munka biztonsággal csak akkor indulhat el, ha az irányszámok tükrében jól láthatók a legfontosabb tevékenységek. Tavaly jól tartotta az önkormányzat a költ­ségvetés egyensúlyát. Dr. Gegesy Ferenc pol­gármesterrel a február 5-én elfogadott idei költségvetésről beszélgettünk. Kérem, értékelje pár mondattal a tavalyi költ­ségvetés teljesítését! Az elmúlt évben a fővárostól, illetve az államtól a vártnál kevesebb pénzt kaptunk. Amíg a fővárosi adóbehajtás alacsony volt, addig - szerencsére - a kerületi a tervezett­nél magasabb, így az önkormányzat költ­ségvetési egyensúlyát végig fenntarthattuk. Az előre eltervezett kiadások közül a tömbrehabilitáció kicsivel lassabban valósult meg, elsősorban az épületek kiürítésének nehézségei miatt. Gyorsabban és több felújítást szerettünk volna elkezdeni, folytat­ni. Ezek átcsúsztak erre az évre. A többi célunkat teljesítettük, bár százmilliós nagy­ságrendű kiadást jelentett az önkormányzati tulajdonban lévő épületeknél a veszélyes kémények ügye, ugyanakkor természetesnek tartottuk, hogy a vészhelyzetben - egy el nem hanyagolható összeggel - támogassuk a ma­gántulajdonú épületeket is. Az idei előirányzatokban mely területeken van jelentős eltérés? Egyre csökken az önkormányzati lakás­eladásból, vagyonhasznosításból tervezhető bevétel, hiszen aki meg akarta venni a bér­leményét, az már megtette. A kiadási olda­lon sincs nagy arányváltozás, hiszen már jó pár éve a rehabilitáció a fő feladat. Ezen belül a Belső-Ferencvárosra kicsivel többet fordítunk, mint az előző évben. Mint afféle háziasszony, nem tudom a költ­ségvetést gazdasági szakemberként látni, egysze­rűen csak úgy: bevétel-kiadás, ki lehet-e jönni belőle, avagy sem, tudok-e félretenni, avagy sem? Itt kicsit nagyobb a tét: igazgatási felada­tokról, szociális és gyermekjóléti feladatokról, lakáshoz jutásról, sportról, szabadidő-eltöltés­ről, közművelődésről, közgyűjteményi kiadá­sokról és támogató szolgáltatásokról van szó. Tudja-e a bevétel fedezni a kiadásokat? Évek óta folytatott gyakorlat, hogy a mű­ködési kiadásokat jobban megfogjuk, és egyre többet fordítunk beruházásra. Ez azt jelenti - a háztartási hasonlattal élve -, hogy lehetőség szerint takarékosan bánjunk a vízzel, villannyal, gázzal, olyan háztartási gépet veszünk, amelyik energiatakarékosán működik. Szeretném egy példával is érzékel­tetni, hogy mi hosszú távra tervezünk, nálunk a javaslatok nem tűzoltás jellegűek. Sok épü­let sok kis hibájának a kijavítása helyett in­kább felújítunk egy egész házat. így az elköl­tendő pénz hosszú távú, értelmes befek­tetéssé válik. Az önkormányzati hivatal, az oktatási és szociális intézmények működési kiadásait 3 százalékkal tudjuk növelni. Ez eleve taka­rékosságra ösztönző tényező. A szociális kiadások azért nőhetnek, mert a rendeletben az öregségi nyugdíjhoz kötünk mindent. A jogosultságot és az adott össze­get is. Ezzel szeretnénk elérni - mert az öregségi nyugdíj emelése nagyjából infláció körüli szokott lenni -, ne kerüljön senki olyan helyzetbe, hogy az egyik évben benne van egy segélyezési vagy támogatási kate­góriában, a következő évben pedig kiesik belőle. Annyi a módosulás, hogy az idei szo­ciális kiadásokat nagyobb mértékben segíti az állam. Nálunk az összes rendeletalkotás kétfor­dulós. Ennek nagyon sok haszna van. Egy­részt a bizottságoknak többször nyílik lehe­tőségük megvitatni azt, másrészt - a költség- vetési rendelet esetében - az első fordulóban kiosztjuk azt a minimális összeget, amit az intézményeknek mindenképpen meg kell kapniuk, amennyi szociális segélyekre jut, illetve a megkezdett beruházásokra, felújítá­sok befejezésére feltétlenül szükséges. Ez gyakorlatilag január elejére összeáll, akkor, amikor a fővárosi forrásmegosztásnak még se híre, se hamva. (Az idei forrásmegosztás­ban egy kicsit a kerületek járnak jobban, de a főváros számára sem rossz a költségvetés.) Ehhez a minimális helyzethez képest osztjuk szét a többletet az első forduló bizottsági, intézményi javaslatai alapján. Ezzel a metodikával haladva, amely hiba­javításra is ad lehetőséget, a második for­dulóra összeállt egy elég tisztességes költ­ségvetés, amit a testület el is fogadott. Minden háztartásnak vannak előre tervez­hető, de biztosra nem ígérhető bevételei is. Tudhatunk-e ezekről? A most elfogadott költségvetésben azokat a bevételi tételeket, amelyekkel van vagy lehet némi bizonytalanság, nagyon óvatosan terveztük. A vagyonértékesítésnél csak azt vettük számításba, amelyiknél már megkö­tött szerződés van. Vagy a helyi adóbevétel­nél nem a tavalyi adóösszeget terveztük, mert az kiugróan jó volt. Most egy átlagos év várható. Hosszú idő óta tapasztaljuk, hogy mindig könnyebb egy nem várt többlet- bevételre jó felhasználási célt találni, mint egy váratlanul kimaradó bevétel miatt valamilyen, már elígérkezett kiadást vissza­vonni. Volt erre példa, ’95 tavaszán, amikor a költségvetés elfogadása után egy-két hónap­pal az összes intézmény működési költségét 5 százalékkal csökkenteni kellett, az el nem kezdett felújításokat, beruházásokat pedig el kellett halasztani. Előtte, négy éven keresz­tül, olyan mértékben jöttek váratlan bevéte­lek, hogy a költségvetés összeállításánál nem is gondoltunk arra az eshetőségre, hogy ez nem lesz mindig így. Az nagy lecke volt, és azóta az a gyakorlat, hogy minimálisra tervezünk, és nem baj, ha év közben a költségvetési bevételek és kiadá­sok növekednek. Az előző évben is több mint 1 milliárddal nőtt a végösszeg. Ez sokkal biz­tonságosabb gazdálkodást tesz lehetővé mind az önkormányzatnak, mind az intézmé­nyeknek. Hoz-e majd a májusi EU-csatlakozás vala­milyen változást a költségvetésben? Nem. Lesz júniusban egy választás, amely­nek a költségeit már be kellett tervezni. Szeretnénk nagyon sok pályázaton indulni. Ha nyerünk, az növelheti a bevételt, illetve csökkentheti a kiadásokat, de hogy ebből mikor és mennyi lesz, azt nem tudni. Valószínű, hogy idén semennyi. Az unióban a pénzosztás mechanizmusa nagyon bürokra­tikus. Nem kapkodják el a dolgot. Ha mégis csalatkoznánk, az a jobbik eset. Cromwell szavaival: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” Solténszky Kornélia Ferencváros 3 2004. március

Next

/
Thumbnails
Contents