Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. június / 6. szám
2004. június P EDAGÓGUSNAPON A tanító úr az első óra elején odalépett az osztály legerősebbnek látszó tanulójához, és akkora pofont adott neki, hogy a fiú kizuhant a pádból. „Csináltál valami rosszat?” - kérdezte a tanító. „Nem, semmit” - hüppögte a fiú. „Most képzeld el, akkor mit kapsz tőlem, ha rosszalkodni fogsz!” - mondta, és kötegben állt a mogyorófavessző a katedrán. Ez, a mai szemmel elítélendő embertelenség gyakori volt az elemi iskolákban száz évvel ezelőtt. Azóta természetesen gyökeresen megváltozott a helyzet az általános iskolákban is. A változások irányából mind többen jutnak arra a következtetésre, hogy előbb-utóbb szeretettel kényeztetve érezheti magát az a pedagógus, akit az iskolájában, munka közben nem vernek kékre-zöldre tanítványának hozzátartozói. Sok megdöbbentő esetről hallunk. Ma már nemcsak az agresszióra hajlamos tanulók illetik egymást ocsmány szavakkal vagy pofonokkal, megteszik ezt egyes szülők is, akik egy nekik nem tetsző osztályzat vagy beírás miatt támadnak rá a munkáját végző pedagógusra. A tanítók és tanárok kiszolgáltatottak. Nekik első sorban kötelességeik vannak, jogaik alig. De vajon őket ki védi meg hivatásuk gyakorlása közben? Ok, természetesen, egy ujjal sem érhetnek hozzá az iskolában randalírozó gyerekhez, aki kárt tehet az intézmény erkölcsi és tárgyi értékeiben, inzultálhatja társait, folyamatosan zavarhatja az órát. Hiszen neki jogai vannak! Hogy tisztességesen viselkedő társai nem tudnak miatta zavartalanul tanulni? Nem számít! Kiteheti a lelkét a pedagógus, gyakran a tanítási órája felét kénytelen fegyelmezéssel tölteni. Csoda-e, hogy a pedagóguspálya elveszítette becsületét, s a rátermett fiatalok is kevésbé stresszes foglalkozást választanak? Sikeres és boldog felnőttek gyakran hangoztatják, hogy a legnagyobb hálával szüleiknek és pedagógusaiknak tartoznak. Példamutatásuk végigkíséri egész életüket. Becsüljük hát meg azokat, akik gyermekeinket az életre nevelik. Segítsük azzal is a munkájukat, hogy csemetéinket megtanítjuk a kulturált viselkedésre. Amibe természetesen a pedagógusok tisztelete is beletartozik. És nemcsak június első vasárnapján, a pedagógusnapon! Garamvölgyi Annamária Teleki grófnő a Ferencvárosban A finom vonású hölgy kék kosztümje, piros blúza, fehér kesztyűje a francia trikolórt Judith Teleki de Gerando idézi. Szavai azonban magyarul szólnak. Judith Teleki de Gerando grófnő Erdélyben született, később szüleivel Franciaországba költözött, de lelkében ma is őrzi magyarságát, ápolja főnemesi családja gazdag szellemi hagyatékát lakóhelyén, a franciaországi Tours-ban is. A grófnő a Teleki és a Brunszvik családok leszármazottja. Dédunokája Teleki Emmának, Teleki Blanka nővérének. Emma és Blanka édesanyja Brunszvik Sarolta volt, Teréznek, az első magyarországi kisdedóvók megálmodójának és létrehozójának a testvére. Teleki Blankának, a hazaszeretetéről és for- radalmiságáról ismert és nézeteiért bebörtönzött, bátor asszonynak a nevét sok iskola felvette hazánkban. A Mester utcában, a Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskolában találkoztunk Judith Teleki de Gerando-val, akit dr. Kirinóné Rajna Zsuzsanna iskolaigazgató és tanártásai hívtak meg egy kötetlen májusi beszélgetésre.- Iskolánk 93 éves, 1926 óta Teleki Blanka nevét viseli - tájékoztat az igazgató. - Gondoltuk, névadónk rokonának a meghívásával is erősíteni tudjuk a fiatalokban a hagyományok és a régi értékek tiszteletét. Örülnénk, ha tanulóink meglelnék a múlt és a jövő közötti harmóniát. Ezért hívtuk meg Teleki grófnőt, akivel most már tartani szeretnénk a kapcsolatot. A grófnő rendkívül tevékeny életet él, mert mint mondta, tudja, milyen felelősséget jelent elődei kultúrája. Régóta dolgozik azon, hogy megismertesse és megszerettesse a franciákkal Magyarországot. Ő a Loire menti Tours városban alapított Magyar-Francia Baráti Társaság főtitkára. Hosszú évek óta szervez kulturális utazásokat Magyarországra. Létrehozta a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítványt. Tours és Szombathely között szellemi hidat épített azzal, hogy felfedezte, Szent Márton a Vas megyei városban született és Tours-ban lett püspök.- Nagyon örülök, hogy Magyarország végre visszatért abba a nagy családba, melyet több mint ezer éve választott - mondja ferencvárosi látogatásakor. Társaságunk fennállásának 15. évét is méltóképpen, kulturális programokkal ünnepeljük. Tours-ban, a városházán lesz kiállítás és előadássorozat is Magyarországról. Reméljük, hogy meghívásunknak eleget tesz Mádl Ferenc köztársasági elnök is. Tervezünk egy olyan Teleki Blanka szobrot, amelyet nyílt térben helyeznénk el, mert ilyen, tudomásom szerint nincs még Magyarországon. Hogy mi vár ránk az Unióban? Legalább 10 éves kemény munka és küzdelem. De nem féltem a magyarokat, mert már megszokták, hogy semmit sem kapnak ingyen. A franciák azt mondják, sokat tanulhatnak tőlünk, s én erre igen büszke vagyok, hiszen ez a kis ország őseim földjét is jelenti, családi gyökereim ide húznak vissza. Garamvölgyi Annamária 4
