Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. május / 5. szám

MESTERKURZUS - IRODALMI ESTEK Van egy utca Pesten, amelyen végigsétálva a kultúra, a művé­szet éltető levegőjét szívhatjuk be a benzingőz helyett. Ez a Ráday utca. És van egy ház benne, mely az irodalom barátainak, szerel­meseinek nyújt otthont: a Ráday Könyvesház. Az egy éve megnyílt könyvesbolt és - ma már nyugodtan mondhatjuk - kulturális központ alapítójával és tulajdonosával, Orbán Györggyel beszélgettünk írókról, olvasókról, alkotó és befo­gadó találkozásáról.- A megújuló belváros egyik látványos helyszíne a Ráday utca. Itt hoztunk létre egy ha­gyományos belvárosi könyves­boltot, amely igényes, művészi­leg értékes könyveket kínál. Emellett irodalmi, kulturális programokat szervezünk, illetve ezeknek adunk helyet. Ilyen program a Mester-kurzus is. Mit takar ez az elnevezés?- 2001-ben, még a Balassi kia­dónál találtam ki egy tizenkét estből álló irodalmi előadás- sorozatot, melyet mester-kur­zusnak neveztem el. Akkor Kos- suth-díjas írókat, költőket hív­tunk meg, akik előadást tartot­tak, felolvastak műveikből, be­szélgettek a közönséggel. Ezt folytatom itt, a Ráday utcában. Olyan helyet akartam teremteni, ahol kívül marad a politizálás, ahol béke van. Ide azokat vár­juk, akiket az irodalom érdekel. A kortárs magyar irodalom olyan fórumát szeretném élet­ben tartani, ahol jelentős alko­tókkal, mesterekkel lehet talál­kozni. autentikus tolmácsolá­sukban lehet műveiket meg­hallgatni. Ez élmény a közönség számára, és növeli a mű hitelét. Szerintem több lehetőséget kel­lene teremteni arra, hogy az iro­dalmi szöveg élő nyelven is megszólalhasson. A jó szándékú ember érdek­lődik, képes a művészet befo­gadásához nélkülözhetetlen sze­mélyes függetlenségre, szabad­ságra, az őszinte rácsodálkozás- ra. Van egy idős hölgy, aki rend­szeres látogatója az esteknek. KÖNYVAJÁNLÓ Orbán Ottó - Összegyűjtött versek Valami nyomatot készítettem, és papír kellett a nyomdafesték letörléséhez. Egy napilap kultu­rális melléklete volt éppen kéz­nél, melyen végigfuttatva sze­mem, megakadtam egy monda­ton. Egyetlen mondatán! Tovább olvastam! Valamiért tetszett! Ki­téptem a lapot, félretettem, más papírba töröltem a festéket. Egy Orbán Oító-vers volt a félretett lapon. Milyen pontos kimondása a fontos dolgoknak. „Meglátni magunkat a tagadás tükrében, / naiv és me­rev szabadságképükben alkuin­kat, / s mégis valami győzelmet a vereségben, / mivel nem ott, nem úgy, nem abban és nem általunk, / de még általuk sem, valami mégis folytatódik” - mondja A titkos kapcsolat című versében, majd így fejezi be: „s fényes rög­eszménk, melyet mi is örököl­tünk, / egyszerre csak az ő megvető tekintetükben ragyog.” Kicsit abszurd, szürreális képzet- társítás. Kicsit megdöbbentem: Jé, más is gondolkodik így! Iro­dalmár barátaim révén aztán később több más versét is olvas­hattam. A szavak, mondatok varázslója újból és újból le­nyűgözött. Azóta költeményei­nek, mély gondolatainak, iróniá­jának, emberségének rajongó tisztelője vagyok. Őszinte szem­benézése önmagával: „megnyo- morodunk testünkben, mire szellemünk megtanul repülni” - mondja Faust röpköd című ver­sében, vagy briliáns stílusgyakor­latát, A holló-t olvasom: „De hát mondd csak, világ ez még? Hol vannak a nagy koreszmék? / Hol a megtervezett éden, melyet századunk kínált? / Kósza, kóbor Edgar Allen, mire jó a vers a szellem szédítette, gyönge jel­lem? Mire zenés mániád? / Hiá­ba a legszebb dallam, szebbé ő sem költi át e tragikomédiát” A költő, akinek „egy hadaró angyal diktál többnyire nyom­dakész verset a telefonba” (Merülő Orfeusz), már második éve halott! Nemrég, 2003 végén jelent meg, és kapható, olvasható az összes verse. Knox „MAROKKÓ” Luzsicza Árpád kiállítása A keretjáték a két nagy Afrika- kutató váratlan találkozása. Kőmíves István grafikus, mint Stanley és Luzsicza Árpád grafikus, mint Livingstone egzotikus helybe- nutazásuk közben, természetesen előre megbeszélve, mégis váratlanul találkoznak, a gyerekek min­denkori mesebeli utazásainak színhelyén, Afrikában, vagyis „máshol”. Talán Marokkó ez a „máshol”. No nem az országról van szó, hanem a játékról, amelyben az asztalra kiterített különböző értékű pálcikákat fel kell szedegetni. Óvatosan, nehogy a többi meg­mozduljon. Itt már ez a játszma megtörtént. A grafikák ott láthatóak körben a falon. A két váratlanul találkozó, a kiállító és a barát a meg­nyitó ürügyén emlékeznek. A közös ifjúság keserédes emlékeinek felidézéséhez ott vannak a képek, az azonos szitanyomatok, egyedileg átfestve. Luzsicza szeret játszani. Ez a kiállítás egy művészet-játék. Itt van a leányfej és előtte az asztalon a marokkó pálcikái szétszórva, és mégis mindegyik kép mássá válik az átfestéssel, és mindig más érzelemmel telik meg. Művészi egyensúlyozás ez a tudatos és a tudat­talan között. Knox ros 13 2004. május H ozzászólásaiból kiderül, hogy finom, tájékozott, érdeklődő, jó ízlésű. Ő számomra a minta, szívesen látnék hozzá hasonlót a fiatalok között is. Milyen elvek szerint válogat?- Nem a saját ízlésem alapján válogatok, igyekszem teljes ke­resztmetszetet adni a mai iroda­lomról. Minden értéket be aka­rok mutatni, akár tetszik nekem, akár nem. Itt elsősorban a szé­pen fogalmazott, strukturált nyelvnek van rangja, tekintélye. Olyan embereket hívunk el ide, akik ezt a legmagasabb szinten képviselik Csoóri Sándortól Esterházy Péterig. Az alkotók kiválasztásában ez az elsődleges szempont. Hogy csak néhány nevet említsek meg, idén ven­dégünk volt már Nagy Gáspár, Kalász Márton, Csíki László, Csukás István, Krasznahorkai László. Az őszi szezonban töb­bek között itt lesz Parti Nagy Lajos költő, - egyébként ő nyi­totta meg tavaly a Ráday Könyvesházat. Melyik a legemlékezetesebb est?- Több szívmelengető élmé­nyem van. 2002 tavaszán - még a korábbi helyszínen - Orbán Ottó volt a vendégünk. Ez volt élete utolsó fellépése. Nagyszerű elő­adást tartott, majd felolvasta utolsó nagy halál-verseit, ame­lyek rendkívüli erővel hatottak. A résztvevők a művészet külö­nös sűrítményével találkozhat­tak, amikor a művészet és a valóság viszonya talán a legér­zékletesebben mutatkozott meg. (ferencz)

Next

/
Thumbnails
Contents