Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. május / 5. szám
2004. május G YEREKEK A PORONDON (Halad a karaván 2.) Az áprilisi számunkban bemutatkozott Karaván Alapítvány (amatőr színészképző stúdió) volt és jelenlegi tagjaival beszélgetünk. A stúdió vezetője Nyári Oszkár, aki terveikről, nehézségeikről és örömeikről e számunk 19. oldalán számol be. Csányi Dávid 18 éves diák Hogy került a Karavánhoz?- Egy ismerősöm szólt, hogy nem lenne-e kedvem beugrani valaki helyett Zakariás szerepére. Nem volt sok gondolkodási időm, bejöttem, volt egy-két helyzetgyakorlat, elbeszélgettek velem, és már benne is voltam a darabban. Nagyon nagy lehetőségnek tartom, hogy itt együtt vagyunk romák és nem romák. A darabokban, amiket játszunk, tényleg mindegy, hogy valakinek milyen a bőre színe, hiszen sokszor például állatokat alakítunk, és egy egér vagy egy oroszlán fehér és sötét bőrű is lehet. Ugyanakkor egy „fehér” emberre írt szerepet egy roma is eljátszhat, szerintem. Mennyi idejét kötik le az itteni próbák és szereplések?- A vasárnapokat, ünnepnapokat. Főpróbák idején szombaton is bejövünk. Egyébként gimnazista vagyok, a Leövey Klára Gimnáziumba járok. Idén nyáron kapott egy filmfő- szerepet... A történet egy mai Rómeó és Júlia-parafrázis, melyben én alakítom a cigány Rómeót, Júliát pedig egy vietnami lány játssza, akit egy mongol család fogadott örökbe. Oláh J. Gábor a rendezője, a címe Rap-Revü-Rómeó, egy szereplőválogatás alapján kerültem be. Nagyon élveztem, Ónodi Eszterrel, Gálvölgyi Jánossal, Monori Lilivel, Stohl Andrással, Lőte Attilával játszottam együtt. Horváth Gyula 14 éves diák Miért szeretsz ide járni?- Jó a közösség, szeretem az embereket, akik itt vannak, és sokat lehet tanulni. Legtöbbször hétvégén van a próba és a tanulás, de énekóra például kedden. Van kedvenc tárgyad?- A mesterségórát nagyon szeretem. Ott mit csináltok?- Játszunk, beszélgetünk, koncentrációs gyakorlatokat végzünk. Nagyon sokat fejlődtem, amióta ide járok. Az iskolában is büszkék rám, és én is büszke vagyok magamra, hogy egyre többen ismernek. A nyári táborunkban csináltunk egy filmet, aminek én vagyok a főszereplője, és a Kisfiú meg az oroszlánokban is az egyik főszerepet játszom. Hogy kerültél kapcsolatba a Karavánnal?- Úgy, hogy szerepeltem a Ferencvárosi Nyári Játékokon a Légy jó mindhalálig előadásban, és Miklós Tibor bácsi ajánlott be Oszinak. Már négy éve itt vagyok. Kapcala Margit 16 éves diák Te is élvezed, hogy ide járhatsz?- Igen, bár néha elmegy a kedvem tőle, de akkor a szüleim vagy a többiek mindig meggyőznek, hogy jó ez nekem, és végül mindig igazuk van. Most is egy kicsit elment tőle a kedvem, de az Őszi felvilágosított, hogy miért hasznos ez nekem, és igaza volt. Néha sok a tanulnivaló is, vagy fáradt vagyok, és inkább pihennék hétvégén. Hogy kerültél be a stúdióba?- A Jelky András Ruhaipari Szakközépiskolába járok, és az irodalomtanárom ajánlott be, mert többször vettem részt vers- és prózamondó versenyeken. Oláh Zoltán zenész, díszlettervező (Maladype társulat) Milyen kapcsolatban van a Maladype a Karavánnal?- Sok szálon kapcsolódunk össze. Többen vagyunk, akik mindkét társulat életében részt veszünk. Például én találom ki a zenéjét és a ritmusát Őszi filmjének és a Kisfiú meg az oroszlánoknak is. Emellett díszleteket tervezek és kivitelezek, és a Maladypében játszom is. Fátyol Kamilla színész (Maladype társulat)- Én a Maladypében kezdtem el játszani, amely egy félprofi társulat, ahol végzett színészek és amatőrök együtt játszanak. Nekünk sajnos nincs állandó próba- és játszóhelyünk. Ide a Kisfiú meg az oroszlánokba hívtak „vendégszereplésre”. A Maladype ad a Karavánnak szakmai hátteret, többen oktatóként vesznek részt az itteni munkában. Egyébként idén felvételizem a színművészetire, mezsu TALÁLT ÉS KITALÁLT ZONGORÁK A szemerkélő eső dacára kisebb tömeg verődött össze az Iparművészeti Múzeumban. Jelentős eseménnyé vált Barabás Márton festőművész megnyitója: az emeleti kiállító előterében egy társasági lap számára is izgalmas névsor, képző- és iparművészek, kritikusok, zenészek, színészek, politikusok és még sokan mások gyűltek össze. Mindnyájunkat felcsigázott a várakozás. A Talált és kitalált zongorák cím egy érdekes kettősséget takar. A múzeum gyűjteményéből kiállított különleges zongorák keverednek a kiállításon Barabás Márton műveivel. A meghökkentő látványegyüttes, amelyben hangszerritkaságok szétszedett zongoraszerkezetekből újrakonstruált, ammo- niteszvázszerű csigaspirál kompozíciókkal keverednek, magát a „zeneszerszám” fogalmat értelmezik újra. A barokk mesterek teljes formakészlete megtalálható itt! A vizualitásra lefordított zene ez: zongoragyűrűk, csigaspirálok. A billentyűzet és kalapácsszerkezet, a fedél, esetleg más zongora darabok újrafelhasználásával a zeneszerszám maga válik vizuális zenévé. Nem hagyományos értelemben vett plasztikák ezek, de bonyolult térszervező kompozíciók. A festmények, illetve a festett részek dekoratív, élénk színekkel festettek, bár az utóbbi időkben, mintegy tisztulásként megjelentek a natúr fák, a maguk valódi, természetes színeikben is. A régi, kidobott zongora vagy szerkezete ezzel a „ready made” gesztussal még egy esélyt kapott, már nem előidézője, de önmaga ^ válik művészetté. Knox 14
