Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. május / 5. szám

2004. május G YEREKEK A PORONDON (Halad a karaván 2.) Az áprilisi számunkban bemu­tatkozott Karaván Alapítvány (amatőr színészképző stúdió) volt és jelenlegi tagjaival beszél­getünk. A stúdió vezetője Nyári Oszkár, aki terveikről, nehézsé­geikről és örömeikről e számunk 19. oldalán számol be. Csányi Dávid 18 éves diák Hogy került a Karavánhoz?- Egy ismerősöm szólt, hogy nem lenne-e kedvem beugrani valaki helyett Zakariás szerepé­re. Nem volt sok gondolkodási időm, bejöttem, volt egy-két helyzetgyakorlat, elbeszélgettek velem, és már benne is voltam a darabban. Nagyon nagy lehető­ségnek tartom, hogy itt együtt vagyunk romák és nem romák. A darabokban, amiket játszunk, tényleg mindegy, hogy valakinek milyen a bőre színe, hiszen sok­szor például állatokat alakítunk, és egy egér vagy egy oroszlán fehér és sötét bőrű is lehet. Ugyanakkor egy „fehér” ember­re írt szerepet egy roma is el­játszhat, szerintem. Mennyi idejét kötik le az itteni próbák és szereplések?- A vasárnapokat, ünnepna­pokat. Főpróbák idején szom­baton is bejövünk. Egyébként gimnazista vagyok, a Leövey Klára Gimnáziumba járok. Idén nyáron kapott egy filmfő- szerepet... A történet egy mai Rómeó és Júlia-parafrázis, melyben én ala­kítom a cigány Rómeót, Júliát pedig egy vietnami lány játssza, akit egy mongol család fogadott örökbe. Oláh J. Gábor a rende­zője, a címe Rap-Revü-Rómeó, egy szereplőválogatás alapján kerültem be. Nagyon élveztem, Ónodi Eszterrel, Gálvölgyi János­sal, Monori Lilivel, Stohl András­sal, Lőte Attilával játszottam együtt. Horváth Gyula 14 éves diák Miért szeretsz ide járni?- Jó a közösség, szeretem az embereket, akik itt vannak, és sokat lehet tanulni. Legtöbbször hétvégén van a próba és a tanu­lás, de énekóra például kedden. Van kedvenc tárgyad?- A mesterségórát nagyon szeretem. Ott mit csináltok?- Játszunk, beszélgetünk, kon­centrációs gyakorlatokat vég­zünk. Nagyon sokat fejlődtem, amióta ide járok. Az iskolában is büszkék rám, és én is büszke va­gyok magamra, hogy egyre töb­ben ismernek. A nyári táborunk­ban csináltunk egy filmet, ami­nek én vagyok a főszereplője, és a Kisfiú meg az oroszlánokban is az egyik főszerepet játszom. Hogy kerültél kapcsolatba a Karavánnal?- Úgy, hogy szerepeltem a Fe­rencvárosi Nyári Játékokon a Légy jó mindhalálig előadásban, és Miklós Tibor bácsi ajánlott be Oszinak. Már négy éve itt va­gyok. Kapcala Margit 16 éves diák Te is élvezed, hogy ide járhatsz?- Igen, bár néha elmegy a kedvem tőle, de akkor a szüleim vagy a többiek mindig meggyőz­nek, hogy jó ez nekem, és végül mindig igazuk van. Most is egy kicsit elment tőle a kedvem, de az Őszi felvilágosított, hogy mi­ért hasznos ez nekem, és igaza volt. Néha sok a tanulnivaló is, vagy fáradt vagyok, és inkább pihennék hétvégén. Hogy kerültél be a stúdióba?- A Jelky András Ruhaipari Szakközépiskolába járok, és az irodalomtanárom ajánlott be, mert többször vettem részt vers- és prózamondó versenyeken. Oláh Zoltán zenész, díszletter­vező (Maladype társulat) Milyen kapcsolatban van a Maladype a Karavánnal?- Sok szálon kapcsolódunk össze. Többen vagyunk, akik mindkét társulat életében részt veszünk. Például én találom ki a zenéjét és a ritmusát Őszi filmjé­nek és a Kisfiú meg az oroszlá­noknak is. Emellett díszleteket tervezek és kivitelezek, és a Maladypében játszom is. Fátyol Kamilla színész (Mala­dype társulat)- Én a Maladypében kezdtem el játszani, amely egy félprofi társulat, ahol végzett színészek és amatőrök együtt játszanak. Nekünk sajnos nincs állandó próba- és játszóhelyünk. Ide a Kisfiú meg az oroszlánokba hív­tak „vendégszereplésre”. A Ma­ladype ad a Karavánnak szakmai hátteret, többen oktatóként vesznek részt az itteni munká­ban. Egyébként idén felvételi­zem a színművészetire, mezsu TALÁLT ÉS KITALÁLT ZONGORÁK A szemerkélő eső dacára kisebb tömeg verődött össze az Iparmű­vészeti Múzeumban. Jelentős eseménnyé vált Barabás Márton festőművész megnyitója: az emeleti kiállító előterében egy társasági lap számára is izgalmas névsor, képző- és iparművészek, kritikusok, zenészek, színészek, politikusok és még sokan mások gyűltek össze. Mindnyájunkat felcsigázott a várakozás. A Talált és kitalált zongorák cím egy érdekes kettősséget takar. A múzeum gyűjteményé­ből kiállított különleges zongo­rák keverednek a kiállításon Barabás Márton műveivel. A meghökkentő látványegyüt­tes, amelyben hangszerritkasá­gok szétszedett zongoraszerke­zetekből újrakonstruált, ammo- niteszvázszerű csigaspirál kom­pozíciókkal keverednek, magát a „zeneszerszám” fogalmat értel­mezik újra. A barokk mesterek teljes formakészlete megtalál­ható itt! A vizualitásra lefordí­tott zene ez: zongoragyűrűk, csi­gaspirálok. A billentyűzet és ka­lapácsszerkezet, a fedél, esetleg más zongora darabok újrafel­használásával a zeneszerszám maga válik vizuális zenévé. Nem hagyományos értelemben vett plasztikák ezek, de bonyolult térszervező kompozíciók. A fest­mények, illetve a festett részek dekoratív, élénk színekkel fes­tettek, bár az utóbbi időkben, mintegy tisztulásként megjelen­tek a natúr fák, a maguk valódi, természetes színeikben is. A ré­gi, kidobott zongora vagy szer­kezete ezzel a „ready made” gesztussal még egy esélyt kapott, már nem előidézője, de önmaga ^ válik művészetté. Knox 14

Next

/
Thumbnails
Contents