Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004. május / 5. szám

2004. május A z eső sem moshatta el Idén másodszor rendezték meg a Ráday utcai programsorozat évadnyitó eseményét, a Költé­szet Napi Fesztivált. Tavaly közel tízezer látogató fordult meg a különböző rendezvények hely­színén, és soha annyi verseskötet nem fogyott még el a könyvsát­rakban azelőtt. Az idei mérleg még nincs kész, de a programok gazdagsága és sokszínűsége ígé­retes volt. Orbán György, a fesztivál egyik főszervezője, a könyvesház veze­tője elmondta, hogy szeretnék a fesztivált nemzetközivé bővíteni, ennek első lépéseként idén Tadeusz Rózewiczet hívták meg, akinek Anya elmegy című könyve a könyvesház kiadásában most jelent meg magyarul. Ezt a célt kívánta előmozdítani a határokon túli magyar költők, valamint a román, bolgár, angol, amerikai fordítók estje, de a vidéki és a határokon túli folyó iratok délutánja is, ahol a pozso­nyi Kalligram, a pécsi kötődésű Jelenkor, a veszprémi Ex Sympo­sion és a szabadkai Üzenet mu­tatkozott be. Vasárnap délután a Magyar Rádió egyenes adásban közvetí­tette a könyvesházból a Filip- pinyi Éva szerkesztette Nemze­dékek és nemzetek című műsort, melynek vendégei voltak: Határ Győző, Lengyel Tamás, Balogh Róbert, Oravecz Péter. Az idei fesztiválon sok volt a kifejezetten gyerekeknek szóló, őket csalogató program. A szombat-vasárnap délelőtt és kora délután mesemondás, meseírás és meseolvasás jegyé­ben telt el, vendégek voltak Lugosi Viktória, Varró Dániel és Vörös István. A gonosz mostoha ez alkalommal az időjárás képé­ben jelentkezett, és zuhogással, csepergéssel, szitálással zavarta meg az előadásokat. Varró Dánielt alig lehetett ki­szabadítani rajongói köréből, akik közül még senki nem nőtte túl a 135 centimétert, de annál lelkesebben és öntudatosabban nyújtották a Túl a Maszat-he- gyen című verses meseregényt dedikálásra. Hogy érezte magát a „cim­borák” körében?- Nagyon jó hangulatban telt el ez a másfél óra. Tulajdonkép­pen egy olyan író-olvasó találko­zó volt ez, ahol a gyerekek ma­guk is készültek felolvasással, én is olvastam fel írásaimból, és kérdéseket is tettek fel. Mire voltak kíváncsiak a gye­rekek?- A legjobb kérdés az volt, hogy „mitől vagyok olyan vic­ces”? Hát, erre nem tudtam válaszolni. Mit gondol a Költészet Napi Fesztiválról?- Nagyon klassz, több ilyen kellene. Egy dologgal nem volt szerencsénk, az időjárással. Jobb lett volna, ha süt a nap. Ebben egyetért mindenki, aki péntek estétől részt vett az ese­ményeken, és bőrén tapasztalta a vasárnap reggelig zuhogó esőt. A szervezők hatáskörét jövőre kéretik kiterjeszteni az időjárás befolyásolására. mezsu IRODALMI , CSEMEGEK Orbán György, a Költészet Napi Fesztivál előkészületei során így fogalmazott: „Célunk, hogy ezek a programok legyenek fővárosi, országos vagy akár nemzetközi rangúak, a közönsége pedig el­sősorban kerületi.” Ami a kö­zönséget illeti, természetesen nem vizsgálódtunk felőle, ki honnan érkezett. Azt azonban bátran állíthatjuk, hogy aki április közepén ellátogatott a Ráday utcába, valóban rangos, sőt különleges irodalmi esemé­nyek részese lehetett. Találkoz­hatott többször is Határ Győző­vel, aki mindenkit elvarázsolt kilencvenkét évét meghazudtoló testi és szellemi fürgeségével. Ünnepi pillanat volt a Magyar költők estjén, amikor elmondta az általa oly becsült Vas István Nászdal című versét, melyet a költő 1948-ban a Körúton olva­sott fel neki kockás füzetéből. Határ Győző két nappal előbb, hatalmas, legendás ho­mokszín kalapjában ült előttem a Ráday Könyvesház pincéjé­ben, a Korunk költői estjén, és élénk vitát folytatott a nem kevésbé szellemes és legendásan művelt Lator Lászlóval arról, vajon nem Weöres Sándor-e a huszadik század legnagyobb költője. Mindezt A teremtmények arca címmel megjelent költői antológia kapcsán tették, mely­ben több mint száz irodalmár szavazata alapján állították sor­rendbe az elmúlt század tíz legjobbnak tartott magyar ver­sét. A gyönyörűen illusztrált kötetben elolvashatok a „győz­tes” művek s még további har­minc, a legtöbb szavazatot ka­pott költemény. Hogy a tíz leg­jobb közül melyik került az első helyre, maradjon meglepetés azoknak, akik betérnek a Könyvesházba, hogy fellapozzák ezt a szép kiadványt. S ha már itt járnak, okvetlenül vegyék kézbe Tadeusz Rózewicz: Anya elmegy című könyvét is. Ez a kötet hazájában megkapta a legrangosabb irodalmi díjat. Szerzője, a nyolcvanhárom éves Rózewicz, lengyel költő, író, drá­maíró, akinek darabjait az egész világon játsszák, a Költészet Napi Fesztivál díszvendége volt. A forró hangulatú esten, ahol lengyelül-magyarul folyt a szó - Rózewicz az ötvenes években rövid ideig Magyarországon élt, s az akkor tanult szavakat máig nem felejtette el -, Lukáts Andor olvasott fel részleteket a szerző lírai hangvételű könyvéből. Az idős mester felelevenítette ma­gyarországi élményeit és a ma­gyar írókkal, köztük Pilinszky Jánossal történt találkozásait. Megható pillanat volt, amikor Somlyó György, Rózewicz versei­nek fordítója tortával köszöntöt­te a szerzőt és legújabb könyvét. ínyencséget kínáltak a szép számú közönségnek Szőcs Géza és barátai is, akik egy 18. század végi rejtélyes és tragikus végű szerelmi történet nyomába ered­tek. Az erdélyi bárókisasszony, a tizennyolc éves korában öngyil­kossá lett világszép Radák Poly- xéna rövid életének titkát kutat­ják a szerzők, kiket megihletett a regényes történet. Hogy miként, azt Az elfátyolozott arckép cí­mű, nemrég megjelent izgalmas kötetben olvashatják el. Ferencz 12

Next

/
Thumbnails
Contents