Ferencváros, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004. április / 4. szám
2004. április L EGYEN TÁNC! Kezdetben volt az ütem, aztán a ritmus, majd a tánc. Az egymáshoz ütött kövek zenéje, ahogyan ősünk a baltáját készítette, aztán jött a tánc; készülődés a vadászatra, a tervezés, a toborzás. Majd az életben maradottak eljárhatták a győzelmi táncot, elmesélhették testükkel, hogyan esett meg a dolog, ki volt a leggyorsabb, a legbátrabb, hogyan hajították a baltát, ki hagyta ott a fogát, miként rogyott földre a vad. Hosszú volt az út innen A hattyúk taváig, ahol mi, mai európaiak bekapcsolódtunk a történetbe. Jártunk persze addig is sokfélét, francia négyest meg angol és bécsi keringőt, pikáns kánkánt és bolondos charlestont. Olvastunk bálokról, táncrendekről meg legyezőjátékokról, és a szívünk szakadt meg a gyönyörűségtől, amikor Alain Delon, karján a világszép Claudia Cardinaléval végiglejtett a báltermen A párducban. A klasszikus balett a táncművészet királynője. Méltóságteljes, megközelíthetetlen, és csak a kiválasztottak léphetnek termeibe. Ezért, finoman szólva, nem vált tömegkultúrává, kivéve a Diótörőt, amit minden gyereknek kötelező megnézni, akinek van nagymamája. A huszadik század második fele robbanásszerű változást hozott a klasszikus táncművészetben. Megszületett a modern balett. Ennek szintén vannak már klasszikusai Európában. A francia Maurice Bé- jart mellett mi a híres Pécsi Balettre, Eck Imre produkcióira emlékezhetünk, és a ma méltán világhírű Győri Balettre, Markó Iván együttesére. Aztán itt van, és nagyon itt van a Szegedi Kortárs Balett Juronics Tamás ragyogó koreográfiáival és előadásaival. Ez a balett már gyökeresen más, mint a száz évvel ezelőtti. Nincsenek libbenő tüllök, selyemcipellőcskék, és nincsenek szirupos történetek sem. Sőt, legtöbbször történetek sincsenek. Az öncélú gyönyörködtetés helyett érzelmeket és indulatokat kavaró, szellemi izgalmat keltő és - igen - katartikus erejű produkciókat láthatunk. Markó Iván Bolerója, vagy Juronicsék Carmina Buraná'fi olyan színházi élményt nyújt, olyan parádés színpadi ötletekkel kápráztat el, amire sokáig emlékezhetünk. Kerületünkben működik az a színház, kulturális központ, a Trafó, amelynek fő törekvése a modern táncművészet bemutatása és népszerűsítése. Rendszeresen lép fel itt a műfaj egyik eredeti, nagy hatású hazai képviselője, Bozsik Yvette és társulata. Legújabb, májusban ismét látható darabjuk, a Táncterápia rendkívül eredeti és hatásos bemutatása a táncmozdulatok születésének. Fekete trikóból előbújó hófehér női karok, kezek anatómiailag megmagyarázhatatlan hajla- dozásával kezdődik az előadás. Hihetetlen, hogy az emberi kar ilyen hajlékony legyen, így tudjon táncolni! Aztán látjuk a tánclépések kialakulását mozdulatról mozdulatra, kínos lassúsággal, mintha lassított filmet néznénk. Az akrobatikának, a cirkuszi elemeknek egyre nagyobb szerep jut a modern táncban. Bozsik Yvette-nél egy hajlékony akrobata lélegzetelállító produkcióján ámulhatunk. A gumigerincű lány tenyérnyi porondon hajlítja derekát, lábait, karikába görbített testét, mint egy absztrakt szobrot emelik föl és viszik ki a színről. De mégsem ez a legnagyobb teljesítmény, amire ez a különös terápia képessé tesz, hanem az, amikor a kerekes székben ülő, magatehetetlen fiatalembert a táncos kiemeli a székből, és karjaiba ölelve forogni kezd vele. A tánc erre is képes. Életre kelt. (few) Ember és művészet A Kézműipari Szakközép- és Szakiskolában már hagyomány, hogy az iskola kiállítótermében időről időre bemutatják a tehetséges tanítványok, valamint tanáraik alkotásait. így volt ez márciusban is, amikor „25 éve a szakoktatói pályán” címmel Tóth Géza népi iparművész jubileumi kiállítására került sor. A bemutatott fazekas- és bőrből készült műremekek a művész sokoldalúságát dicsérik. Láthattunk prekolumbán panamai indián tárgyakat, moldvai csángó, mezőtúri és reneszánsz népi edényeket, matyó figurát, pásztor- és vadásztarisznyát. A művész kézügyességét édesanyjától örökölte. A fazekasságot Mezőtúron kezdte, s olyan sikeres volt, hogy 1980- ban átvehette a népművészet ifjú mestere, majd 1984-ben a népi iparművész kitüntető címet. Szinte minden évben nyert valamilyen pályázaton. Többszörös nívódíjas, s megkapta a Gerencsér Sebestyén-, valamint a Gránátalma Díjat is. A népművészeti zsűri által elfogadott alkotásainak száma 200-ra tehető. Munkáit a Magyar Nemzeti Galériában is bemutatták a Mesterségek ünnepe kiállításon, Terítéken a fazekasság címmel. Tervezői, alkotói munkája mellett negyedszázada oktatja a fiatalokat. Az ország minden táján dolgoznak fazekastanítványai. Nála tanultak például: Tóth Róbert és Fiilöp Ildikó keramikusművészek, Veress Gyula iparművész és Veress Kálmán szobrász, a régi, mezőtúri fazekas dinasztia tagjai. A jubiláló szakoktató kiválóan rajzol is. A rajz alaptevékenysége a formatervező művésznek - vallja. Mint ahogyan azt is, hogy minden művészet alapja a technikai ismeret, mert ez teremti meg az alkotói tudást is. Aki agyaggal dolgozik, tisztában kell lennie, mit bír el ez az anyag. Tóth Géza 8 éve kerámia- készítőket oktat az iskolában, ars poeticája szellemében: emberré válni a művészet által. Garamvölgyi Ferencváros
