Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. február / 2. szám
2003. február I nterjú EGYMÁS KÖZT Beszélgetés Ligeti Andrással A rehabilitációs részen, a Középsó'-Ferencvárosban lassan megszoktuk a Matáv Zeneház látványát. A Páva utcai épület ad otthont az ország egyik legjobb nagyzenekarának, a Matáv Szimfonikus Zenekarnak. Itt zajlanak a próbák, és a nagyteremben a közönség különféle hangversenyeket is hallgathat. Dobrovits Orsolya-Sziklaj István A Matáv Szimfonikus Zenekar a IX. kerület önkormányzatával kötött szerződés alapján koncertet ad a Ferencvárosi Nyári Játékok idején, a helyi lakosság mégis keveset tud róluk. A többi között a kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről kérdeztük a társulat zeneigazgatóját, Ligeti Andrást.- Milyen az együttműködés a Zenekar és a Ferencvárosi Önkormányzat között?- Sajnos, szinte semmilyen. A kerülethez nagyon kevés a kapcsolódásunk. Ez azért is sajnálatos, mert manapság a zenekarok nagy része önkormányzat-orientált. Közösen kellene kitalálni a lehetséges kapcsolódási pontokat, le kellene ülni megbeszélni, hogy a helyi igényekből mi mit tudnánk kielégíteni. A lehetőségeink ugyanis igen jók. Ez a karmesteri szoba is, ahol beszélgetünk, sehol a világon nem láttam ilyen méretűt és komfortosat. Nagyszerűek a próbatermek. Külön helyiségük van a fafüvósoknak, a rezeseknek, rendelkezünk külön koncertmesteri szobával és sorolhatnám, bár ebből is kiderül: adottak a feltételek. Sőt, úgy érzem, hogy miközben a muzsikus világ teremgondokkal küszködik, a mi házunk kihasználatlan. Ez lehetne az egyik kapcsolódási Ligeti András 1953. augusztus 5-én született Pécsett. Öt éves korában édesapjától kezdett hegedülni tanulni. 1970-től Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol 1977- ben hegedűművész diplomát kapott. 1974-től karmesterséget is tanult, amiből 1979-ben diplomázott. 1977 óta a Magyar Állami Operaház koncertmestere, 1981-től 1985-ig karmestere. Számos zenei versenyen nyert. 1980-ban Solti-ösztöndíjasként Kari Österreich- emél tanult Bécsben. 1986-tól Claudio Abbado asszisztenseként a Mahler Ifjúsági Zenekart irányította. 1985-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának karnagya, 1990 és 1993 között igazgató karmestere. 1997 óta a Matáv Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. Nagy szakmai tapasztalatát megannyi híres zenekar élén szerezte. A világ számos jelentős zenekarát dirigálta a Római Santa Cecíliától a BBC zenekarokig. Egy Liszt-díjat, kétszer Bartók- Pásztory díjat, 2002 márciusában pedig Érdemes Művész kitüntetést kapott. Bár repertoárja a késő barokk zenétől egészen a kortárs darabokig terjed, leginkább Mahler, Brahms, Sztravinszkij és Bartók zenéjét érzi magához közel. Minden darabot kotta nélkül, kitűnő memóriájára hagyatkozva vezényel. pont. Itt kilenctől kettőig zajlanak a próbák, délután a termeink szabadok. Több dolgot is el tudnék képzelni, valamilyen együttműködést a kerület zeneiskoláival, de lehetnének akár mesterkurzusok is nálunk. Nem csak az épületünk ideális, hanem számottevő a hangszerállományunk, amiből adott esetben a kerület zenei élete is valamilyen módon profitálhatna. Az együttműködésben olyan dologra is gondolok, hogy a tehetségesebb zeneiskolai tanulókat a hangszerükön elismert kiváló zenekari tagjaink meghallgatnák. Talán addig is el lehet menni, hogy a legtehetségesebbek egy-egy rövidebb darabot a mi ifjúsági koncertjeink keretében, a mi profi zenészeink kíséretével elő is adhatnának. A jó ötleteket persze meg is kell valósítani. De mondok konkrét példát. Néhány muzsikusunk jótékonysági kamaraestet adott. A bevételből az egyik kórháznak inkubátort tudtak vásárolni. Ezen az úton is mehetnénk, bizonyára a kerületben is akadnak olyan gondok, melyeket hasonló jellegű összefogással lehet csak megoldani. Minden muzsikusunk szívből, a zene öröméért játszik, de ilyen alkalmakkor kétszeresen is értelmet kap a zenélésünk.- Amióta a zeneház itt áll, illetve amióta Ön a zeneigazgató, azóta vált egy középszerű zenekarból az ország egyik első együttesévé. Hogyan ment végbe ez a folyamat?- Mivel a Matáv sok pénzt fektetett a zenekarba, cserébe minőséget várt. 1997- ben neveztek ki a zenekar vezetőjének. A szerződésemkor az átalakulás két lépcsőben ment végbe. Azoktól a muzsikusoktól, akiknek a képessége, a felkészültsége, vagy a szorgalma esetleg csak a teherbíró képessége nem volt megfelelő, kénytelenek voltunk megválni. Ezek az emberek a munka folyamatában rostálódtak ki, mi igyekeztünk a lehető legkisebb fájdalmat okozni nekik. Kaptak végkielégítést, szakmai nyugdíjat stb. Helyükre fiatalokat vettünk fel. A Matáv és a Zeneakadémia közötti együttműködés értelmében a tehetségesebb hallgatók ösztöndíjat kaptak a Matávtól, ezek után hozzánk jöttek próbajátékra, és adott esetben végleges álláshoz jutottak. Az átalakulás második fordulója fájdalmasabb volt. A nyolcvanhat zenekari álláshelyet a fenntartónk körülbelül a felére szerette volna csökkente-