Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. február / 2. szám
Ferencváros délybeteg vagy más hátrányos helyzetű polgártársainkra. De a hivatal, az erre szakosodott intézmények csak akkor segíthetnek, ha a rászoruló önként jelentkezik. Sokan jelentkeznek a kerületi Családsegítő Szolgálatnál ilyen-olyan, kisebb-na- gyobb gondjukkal. A szolgálatvezető Gedeon Andor éppen kabátját veszi:- Mindjárt mennem kell - mondja bútorokat ajánlott fel valaki, s le kell hordani a negyedik emeletről, mert lift és szállítómunkás nincs. A kollégámmal délután lerakodunk, hogy a segélyraktárunkba berakhassuk a bútorokat, valakinek jól jön majd. Ez a magad uram szisztéma. Tegnap felhívott egy kerületi képviselőnő - meséli a szolgálatvezető hogy fogadóóráján megjelent egy asszony és hosszadalmasan taglalta problémáját. A képviselőnő ránéz a panaszos lábára és látja, papucsban van, a mínusz tíz fokban. Miért nincs magán cipő? A családban senkinek nincs cipője - hangzott a válasz. Aztán persze lett. Sajnos sokan nem teszik meg mezítláb az utat a segítségig, nekünk kell eléjük menni. A kerület szociális programja vastag kötet, rendszerbe foglalja a segélyezendők körét és a lehetséges megoldásokat. Sok mindenen múlik, hogy rátalál-e az írott betű mögötti jószándék az emberre és sajátos, egyedi problémájára. Attól is függ, hogy ki ül az asztal túlsó felén. Hősugárzó - kölcsönbe Szakadt, hámlófalú bérház a Thaly Kálmán utcában, belső udvar, hátsó lépcső. Az irodában használt, mástól levetett bútorok. A „Szalmaszál a Hajléktalanokért” alapítvány székhelyén mosolygós asz- szony, Todka Erzsébet, a kuratórium titkára, szociális munkás fogad.- Ha ide bejön valaki, mielőtt elmondaná gondját-baját, uzsonnát kap. És egy kérést, nyugodjon meg. Ha gyermekkel érkezik, a beszélgetés idejére külön foglalkozunk a csemetével, hogy megteremtsük a bizalmas, meghitt légkört. Állami támogatásban nem részesülő, civil szervezetként nagyon sokat köszönhetünk támogatóinknak, magánembereknek, akik adójuk egy százalékával támogatnak, ruha és más az életfenntartásához elengedhetetlen eszközökkel, cégeknek, intézményeknek. Nemrégiben egy idős hölgy kereste fel az alapítványt, mondván nem tudja jó helyen jár-e, ő nem ferencvárosi, de ellopták a pénztárcáját, az irataival együtt. A tolvaj hitelre vásárolgatott az igazolványokkal visszaélve és most, bár az elkövető előzetesben van, az ő negyvenezer forintos nyugdíjából vonják a részleteket. így nem tudta a közüzemi díjakat fizetni és a fűtését kikapcsolták. Az idős, zavarodott néni, aki nem érti, hogy a tolvaj helyett neki kell állnia a bűnöző számláját, kezében az alapítványi iroda hősugárzójával és azzal a tudattal távozott, hogy a FESZOFE tűzifát szállít majd lakására. Ferencvárosi 11 2003. február