Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. augusztus / 8. szám
2003• augusztus N évtelen levél Emlékszem, régen, az átkosban a társasház valami jobbat jelentett, de mindenképpen minőséget jelzett. Amúgy a szónak is van valami barátságos csengése: társas, tehát valamiféle szövetség, ahol együtt ázunk, ha reped a cső, és örülünk, ha végre megjavították, majd együtt csöndesülünk éjfél után. Ma már szinte minden ház „társas,” legyen budai, négylakú úri, vagy hatvanlakásos, pesti, egykori bérkaszámya. Levélírónknak az utóbbi jutott. Mint íija, jóban vannak 56 szomszéddal, és rosszban három lakás lakóival. Ámde, eme három lakás lakói nem tudják, hogy rosszban vannak, mert levélírónk, s a többi 56 nem meri közölni velük. Egyszer tett rá célzást, be is törték minden, közös területről elérhető üvegét, s amikor ráutaló magatartást tett, hogy változásra bírja eme három lakás lakóit, hogy legalább hagyják békén és nyugalomban élni az 57 lakásnyi embert, akkor életveszélyesen megfenyegették. Ezt olyannyira komolyan vette levélírónk, hogy panaszos levelét alá sem merte írni. És ez azért elgondolkodtató. A budai négylakásosban, ha egynegyed tartósan kilóg a sorból, zavar, zajong, koszol, halefezik, akkor a másik három haladéktalanul tesz róla - többnyire hatásosan hogy ne váljék tartóssá, s mi több, kórossá az állapot. A város gyomrában 57 lakásban rét- £ tegnek. Tényleg a névtelen levél az egyetlen megoldás? garka. A megkerült számla - fizess! Bosszantó, hogy akaratunktól függetlenül eltartjuk a pénzintézeteket. A vállalkozásoknál előíiják a számlavezetést (e nélkül nem kapunk adószámot), ráadásul a bejövő, illetve kimenő pénzforgalmat átutalással kell rendezni. Még akkor is, ha kényelmesebb csekken letudni az APEH felé a befizetnivalót. Év elején levelet kaptam, a július közepén a médiában, a brókercége miatt oly sokat szerepelt banktól, mely szerint az új kornak megfelelő módon változott a számlaszámom, s ennek díja mellett, fizessek még számlavezetési díjat. Egyetlen apró gond, hogy nem kértem a bankot semmilyen számla nyitására. Jött az újabb levél, az előző mosoly helyett már telefonáltam az ügyfélszolgálatra. Az ügyintéző hölgy azt felelte, nem tud utánanézni. Már elfelejtettem a fentieket, mikor érkezett a felszólítás, hogy azonnal rendezzem a 886 forintos tartozást, különben „felmondjuk a számlát és a fennálló követelésünket, bírósági végrehajtás útján érvényesítjük.” Mondják fel! Én már jeleztem, hogy nem tudok semmilyen számláról. Felhívtam az „ügyfélgazdát”, mondván megtisztelő, hogy gondoltak rám, de nincs szerződés. A hölgy kérdezte, hogy dolgoztam-e X cégnél, mondtam nem. Majd újabbak felsorolása után ráakadtunk a megoldásra: egyiknél még 1994-1995 fordulóján ténykedtem, alig két hónapot. Az irodában kiderült, még 1994. november végén, mint a céghez belépő új dolgozó, aláírtam egy bankkártya-igénylőt. Nyolc és fél éve! Volt munkahelyem 2003. január elseje óta nem fizeti a számlavezetési díjat az alkalmazottak után, így levelet küldtek. Csak ezért! Korábban nem találtak, pedig lakcímem 1987 (!) óta nem változott, az elmúlt hónapig. Ám a bank nem küldte az igényelt kártyát, sem havi számlalevelet nem kaptam a „szerződés” óta. Most hirtelen mégis. Számlalevelet. Kártyát azonban nem. Nem tudom, mi lehet szegénnyel, no és az elmúlt majd 100 (!) hónap értesítőivel. A váltásnál sem kerestek, hogy akarom-e még ezt a „számlát”. Gondolom nem tűnt fel, hogy nyolc éve egy fillér forgalmam sincs. Persze, nem akarták észrevenni, így egykori munkaadómat minden hónapban lehetett pumpolni, ahogy a telefonban felsorolt cégeket is, többszáz, vagy ezer ember után. (zsola) Rémület a Volánbuszon Legalább ötven utas várakozik a Népligeti autóbusz-állomáson a Siófokra induló járatra, amelyen csak negyven ülőhely van. A vezető ráérősen, a fél hetes indulási idő előtt tíz perccel nyitja csak ki az ajtót, s akkor is csak azok foglalhatnak helyet, akik már elővételben megváltották jegyeiket. A „későn érkezők” vessenek magukra, őket a pénztárnál már hat órakor sem szolgálják ki, a sofőrnél fizethetik a viteldíjat, így sokan állva kénytelenek eltölteni az utazás időtartamát, ami több mint másfél óra. Amíg a Volánbusz az M7-es autópályára kiér, sokan rémülten látjuk, hogy vezetés közben a sofőr önfeledten falatozik, ami kétszeresen is veszélyes. Torkán akadhat egy kenyérdarab, vagy, mivel a kormányt egy kézzel fogja, akár tömegbaleset is bekövetkezhet egy váratlan forgalmi helyzetben. Lelki szemeink előtt felidéződnek a siófoki busztragédia képsorai, s alig várjuk, hogy a célállomásunkra érjünk. Siófokon aztán leszállni sem könnyű, hiszen a közlekedő részre pakolt rengeteg utazótáskán, kisebb szekrénynek is beillő kofferen kell, akadályversenyzőket is megszégyenítő ügyességgel átugrálni. Ki tudja, miért, a sofőr nem nyitotta ki induláskor a koffertárolót. De azért így is örülhetünk! Ezúttal ép bőrrel megúsztok az utazást. G. A. Kis mellény, nagy mellény Barátnőm szekrényeket selejtezett. Beállított hát hozzám két zsák ruhával, hogy nézzem át, kell-e valami. Nem azért mondom, egy részük tőlem került hozzá, amikor legutóbb költöztem, és szortírozni kényszerültem. Meg is sértődtem menten, miért likvidálja azon kedves darabjaimat, amelyeket éveken át őrizgettem, hogy egyszer majd még valamire jó lesz, és pompásan mutattak az ő szekrényében is. Kihalásztam hát egykori cuccaimat, tucatnyi helyes kis mellénnyel együtt, hogy elállnak majd nálam. Azonban rá kellett döbbennem, hogy csak abban az esetben, ha valamit kihajítok helyettük. Erős felindulásból szekrényrendezésbe fogtam. Pár napig eltartott a készlet áttekintése és csoportosítása, majd beállítottam fent említett barátnőmhöz 12 I Ferencváros
