Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. július / 7. szám
Nemzetközi mércével A Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálat (FESZ) életében nagy horderejű eseményre került sor június 4-én. A Dandár utcai Oktató és Továbbképző Központban dr. Kovács József, a FESZ igazgatója átvehette az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítványt Galina Ivanovától, az ÉMI-TÜV Bayern Kft. vezetőjétől. A bensőséges ünnepségen jelen volt dr. Gegesy Ferenc polgármester, Paál Kálmán alpolgármester, Hubert Béláné, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke is. A FESZ igazgató-helyettese, dr. Simon Judit főorvos, minőségirányítási vezető köszönetét mondott valamennyi munkatársának a sikerért, hogy közreműködésükkel a jövőben a minőségbiztosítási tanúsítványban előírt követelmények betartásával és ellenőrzésével megvalósulhat a betegellátás nemzetközi normákhoz igazítása. Hogy mi a jelentősége az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítványnak, arról dr. Kovács József igazgatót kérdeztük.-A tanúsítvány jelentősége abban áll, hogy a FESZ megmérettette magát nemzetközi mércével és megfelelt a követelményeknek. Az igazgató elmondta, hogy senki sem kötelezte őket, maguk vállalták a próbát annak összes nehézségével. „Mindezt közös erővel értük el” - tette hozzá. Úgy vélekedett, a kerületi önkormányzatnak van egy színvonalas egészségügyi szolgálata, de tény az is, hogy a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálatnak van egy jó színvonalú önkormányzata, amely korábban már megkapta az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítványt. Azóta pedig, hogy a FESZ önállóan működik, az önkormányzat vezetői, képviselőtestülete, bizottságai és dolgozói igyekeztek erkölcsileg és anyagilag a lehető legtöbb támogatást biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokra. A sikerhez feltétlenül hozzájárult - folytatta dr. Kovács József - az egészségügyben régóta tevékenykedő felkészítő cég, az ADWAER Kft. is. A tanúsítást az országosan elismert és neves ÉMI-TÜV Bayern Kft. végezte.-Az ISO tanúsítvány milyen feladatokat ró a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálatra?- Folyamatos karbantartó munkát igényel, a „vizsgát” pedig háromévente meg kell ismételni. A FESZ igazgatója szólt arról is, hogy a mostani eredmény csak egy állomás a munkájukban. A minősítés fontos része az is, hogy a betegek miként értékelik tevékenységüket, hiszen évente 300 000 vizsgálatot végeznek a FESZ intézményeiben.- Örülünk, és büszkék vagyunk arra, hogy elnyertük az ISO minőségbiztosítási tanúsítványt, de mi elsősorban a kerület valamennyi lakosának, a hozzánk forduló összes betegnek szeretnénk megfelelni - hangsúlyozta az igazgató. A FESZ számára továbbra is a legfontosabb mérce a betegek véleménye, ezért kritikai észrevételeiket - lehetőségeik szerint - a jövőben is igyekeznek orvosolni. Az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítvány arra kötelezi a Ferencvárosi Egészségügyi Szolgálatot, hogy nemzetközi mércével mérten is kiválóan szolgálja a betegeket. Bartha Zsuzsanna Megközelítően hasonló címmel jelent meg írásom a Ferencváros májusi számában. Ebben kifejtettem, hogy milyen nehéz egy havonta megjelenő lapban „aktuálisnak” lenni, s egy megtörtént esemény - nevezetesen Garami mester szerződésének meghosszabbítása - apropóján jóslatokba bocsátkoztam. S bár a prognózis egyik fele teljesült, a másikat - valószínű a fontosabbat - elbuktam. A Fradi nem nyerte meg a 2002-2003-as labdarúgó bajnokságot. Sajtókörökben az elnézéskérés igen ritka, de talán mégsem példátlan. Én úgy gondolom, hogy - a mellettem szóló érveket is figyelembe véve - tévedtem, tehát elnézést kérek. Elsősorban a Mestertől, azután a kedvencektől - ők, úgy gondolom, megtették a tőlük telhetőt - s végül a szurkolóktól. Azoktól, akik - bár nem az én előjelzésem hatására, de - becsülettel kitartottak és kitartanak a Fradi mellett, akik szíwel-lélekkel zöld-fehérek és akik még mernek meccsre járni. Bátrak ahhoz, hogy jegyet váltsanak és nem hagyják elrontani a saját örömüket, amit - a gyengébb teljesítmény esetén is - egy bravúros megmozdulás, egy csel, egy feledhetetlen gól jelenthet számukra. S nem veszi el a kedEZ PÉLDÁTLAN! vüket az a csőcselék - drukkernek, Fradistának, embernek szégyen lenne őket nevezni - amelyik szintén részt vesz a mérkőzéseken és ott az adott szituációtól függetlenül teszi tönkre mindenki szórakozását. Annak idején a szüleimtől megtanultam, hogy saját játékost, kedvenc csapatot nem szabad szidni, mert ők hozzánk tartoznak. Lehet zsörtölődni, belülről bosszankodni egy kicsit, de vereség után is tovább kell lépni, a következő héten újra ott a helyünk a pályán. S a szere- tetet hosszú távon meghálálják a kedvencek. Most a néhány tucatnyi - politikai nagygyűléseken, drogbárokban kupálódott - horda, amelyik egyetlen alkalmat sem hagy ki, ahol lehet, ott botrányt okoz, az utolsó bajnoki mérkőzést, s ki látja még a jövőt, mi mindent tett tönkre. Saját játékost vertek - ha egyáltalán van közük a Ferencvárosi Torna Clubhoz - olyan futballistát, aki a csapatból a legtöbb gólt szerezte a bajnokságban. Ez példátlan! Mostantól kezdve új alapokról kell a labdarúgással foglalkozóknak indulni, mert nincs meggyőzhető döntéshozó, aki ennek a közegnek hisz, erre - az egyébként szép - sportágra egy fillér közpénzt odaítél, s egyáltalán nincs senki, aki a futball környezetét rendbe tenni képtelen sportvezetőknek, hivatalos szerveknek egy szavát komolyan veszi. Demokráciákban, a május 30-i Üllői úti történésekhez hasonló esetben azonnal lemond a klubelnök, a sportág vezérkara, de talán még „feljebb” is levonják a következtetéseket. Itthon széttárja mindenki a karját... Legalább valakinek illene bocsánatot kérni - s ezúttal nem e sorok írójának - hiszen e példátlan délutánnak sokkal távolabbra mutatnak a következményei, mint egy bajnoki futball mérkőzés. HJ Ferencváros! 21 2003■ július