Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. január / 1. szám
2003. január K ultúra DIVATOK ES DIKTÁTOROK Múltat idéző ruhaperformance a Trafóban kerekes A Trafó sok mindent befogad. Ez esetben fesztivált, az Utolsó Cseppet. Azt, ami kiborít, ami után nincs tovább - szokták mondani. De az utolsó csepp - ne feledjük - egyben a legfrissebb is. Az Utolsó Csepp Fesztivál a hazai művészeti iskolák tanítványainak, vagyis a legfrissebbeknek munkáit gyűjtötte össze. így születhetett meg november 28-án az X & X, avagy FORDULÓPONTOK, az elmúlt századból című - hát, hogy is mondjam - divatszín- házi(?) előadás is a Kortárs Művészetek Házában. A fiatal iparművészek papírra álmodott ruhatervei az elmúlt század évtizedeit követik végig. A megvalósult, jelmezekben” pedig fiatalok játszanak-táncolnak el rövidke jeleneteket, melyek apró konfliktusukkal finoman sűrítik össze az adott évtizedek jellemző momentumait. A ruhák és a játék azonban nem puszta történelemidézés, hanem komoly alkotófolyamat eredménye, mindkét oldalról. A tervezők nem a korabeli ruhák hiteles másait készítették el, hanem továbbgondolták, kibővítették azokat, olykor extrém irányba. A szereplők jelenetei sem a kor realitásaira szorítkoznak. A napjaink értékrendje szerint súlyozott történetek sokszor abszurd módon, túlzóan mutatnak rá az ember, a nő és a férfi történelemben elhelyezett szerepére. A történet a századforduló előtti utolsó átmulatott percben indul, melynek végén, pont éjfélkor megszületik egy ember, megszületik a XX. század a csillogó bálterem közepén. A misztikus lény együtt öregszik az emberiséggel, a végén pedig, századik születésnapján ledobálja magáról az évtizedek alatt ráaggatott ruhadarabokat: meghal és újjászületik. Az ő etűdöket átkötő pantomim-monológjai szimbolikusak, magányos belső történeteket mutatnak az ember korosodásáról. A többszereplős etűdök inkább kikari kírozzák a kort. A jelenetekhez rendelt zenék asszociatívan idézik meg a pár évtizeddel ezelőtti múltat, izgalmasak, magukban hordozzák a történetet. A legérdekesebb mozzanat pedig, ami az előadást kerek egésszé teszi, talán az a minden jelenethez csatolt videó-installáció, amit az alkotók a háttérre vetítettek. Teret nyitnak, megidéznek, új gondolatot ébresztenek az emberben a jelenetek kapcsán, és kerek egésszé zárják az előadást, mely így gyakorlatilag összművészetivé válik: megjelennek a ruhák, mint hordható képzőművészeti alkotások, melyek egyszerre teremtik és idézik a divatot. A színház és a tánc nyelvén pedig a játszók elmesélnek egy történetet, melyben különös, néhol vicces, másutt megrázó karakterek csetlenek-botlanak. Ehhez adódik a zene, ami mindezt egybefogja, és a videóbejátszások, amik tovább mélyítik az előadás gondolatiságát. Az pedig, hogy mindez hogy néz ki a valóságban, nem lejegyezhető. Ez nem az a műfaj. Aki teheti, nézze meg az előadást. Reméljük, lesz rá lehetőség! Szereplők: Bállá István, Barabás Dániel, Faragó Balázs, Gellért Yvett, Gévai Juli, Kraszkó Zita, Kun-Balogh Anita, Pálmai Anna, Papp- Takáts András, Schök Norbert, Susánszki Bence, Szabó Noémi, Verbényi Zota, Vogyerák Anikó Mozgás: Moskovics Krisztina Videó-installáció: Juhász András Rendező: Samu Nagy Ádám Producer: Neves-Costa Kriszta Tervezők: Balogh Renáta, Fehér Beatrix, Keresztúry KataHorváth Juli, Nagy Adrienn, Virág Boglárka, Csuba Anita, Juhász Zsófia, Csergő Noémi, Kovács Mariann, Fodor Kriszta, Farkas Réka, Tabbouch Linda, Kocsis Zsuzsa A pro Jugendstil Művészeti Alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik 2001. évben jövedelemadójuk 1%-ával támogatták tevékenységünket. Az összeget az alapító okiratban foglalt célkitűzéseknek megfelelően használtuk fel. Neves Costa Krisztina alapítványi elnök 16 Ferencváros
