Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2003. május / 5. szám
A délelőítök Kutyák sétáltatják a gazdikat, bevásárlószatyrok himbálják a kezeket, lábak léptetnek embereket, jönnek-mennek. Pádról, alulnézetben. Szél lebbenti a szemetet. Hűvös van. A babakocsi nem fér át a labirintus szűk folyosóján, tolatni kell. Pilinszky verset mond a telefonban. A kávézók ébredeznek, a székek hátradőlnek, pipa füstje száll. A Shirazban már főznek, sáfrányos illatok kergetőz- nek a faszén szagával: nyársak sorakoznak katonás rendben. Menübe foglalták a költő nevét. A libasült mellett lesz saslik, kolbász és sangria is. Lassan, komótosan telik a délelőtt. Konszolidált családi program a színpadnál. Szülők, rokonok töltik meg a nézőteret: apu, nyakában öcskössel integet a gimis lánynak: büszkék, és drukkolnak. Csetepaté, hajcihő, vígjáték lenne, és nevetnek is, hallom. Aztán a taps jön, és a puszik. A Czifrából már dülöngél kifelé az első részeg, cigije szájába ragadt, nem akar leesni, pedig köpködi. Mi ez a mulatság itt? Se sör, se bor, csak úgy nevetnek a marhák, gondolja. De min? Délben a Nemzetinél már javában megy a versfelolvasás. Hol vetkezünk, hol öltözünk, a nap kisüt, a nap elbújik. És ott a Duna. A rakodópart alsó köve. Sehol egy hasított fa, sehol egy dinnye- héj. Csak vers, de az non-stop, este hétig. Jó leülni, az első cigivel és a második kávéval. A délutánok Ez már azért jobb. Montmartre- hangulat, fagyi, süti, kapuccsinó. A szerelmesek sátrában három- négyévesforma kölyök ül tátott szájjal, a biciklire kinn vigyáz anyu. 0 meg csak hallgatja a Rómeót, a Júliát, nézi az üvegbe zárt rózsát. A Könyvesházból Galkó kukucskál ki, tüzet kér, és a lob- banásért cserébe elsuttog egy költeményt. Nekem. Másnak „költőpénzért”, száz forintért. Belül ténfergő emberek, komor arcú eladók. de jó lenne egy mosoly! Én próbálkozom, de semmi reakció. Durcás leszek. A programfüzet sehogy sem rímel a programra. Hol csúszik, hol elmarad, hol máshol van. Aztán csak összeállnak a dolgok. Kár, hogy a színpadon Jordán és Sebő konkurál a Párizs, Texas-béli „open read- ing”-gel, futkosni kell. Kinn is vagyok, benn is vagyok. A választás előtt, vagy után, vagy helyett ténfergők is lecsüccsennek Kányádi Sándor és Bicikli Rodeó váltják egymást. Laza pezsgés. Aztán Szilágyi Ákos jön, amúgy szilágyisan verset performál: egész lényével ad elő. A közönség lelkes, csak az írók, költők életnagyságú papírszobrai ácsorognak, ücsörögnek egykedvűen. Arrébb hexameterek hirdetik a költőversenyt, tá-ti-ti, tá-ti- ti... Nevezni támadna kedve a nyájas, ám tanulatlan olvasónak, ha nem azt hinné, hogy morzejel. Na, majd ha szürkül, megjön az ihlet is talán. Az esték Hűvösödik, összeborulnak a székek, a népek. Behúzódunk. A Stúdió K pincéjében épp huszonötén hallgatjuk, nézzük Bogdán Árpád: Zaj, színház, videó produkcióját. Analitikus napló, versek, képek, döbbenet. Jó lesz otthon kézbe venni megint a rongyos kötetet. Flóra, csináljunk gyereket! A másik este langyosabb, vidámabb. Heltai szerelmes verseit lélekkel éli át a két diák: Szőcs Artur és Zöld Csaba. Annyira szeretik, amit csinálnak, hogy őket is csak szeretni lehet, na meg a Kis Katót! A harmadik a legjobb. Összeszoktunk. Mi, meg az utca. Meg se lepődünk, ha vers hallatszik dalban, szóban, elsétálunk mellette, de azért ott vagyunk, ott van. Fellélegeznek az árusok, pezsgő durran, a Könyvesház előtt a gondterhelt eladók is mosolyognak végre. Nekik munka volt, nekünk élvezet. A dimbes-dombos Budáról idetévedt hegylakó elméláz a lapos pesti utcán. Vége, de a Kaltenberg még nyitva, ott jó a sör, és jó a beszélgetés. Otthon a Sebő-lemez nyekereg, az a régi bakelit. Ami ma recsegő zörej, valaha így szólt: Örökkön háborog a tenger, örökkön zúgnak a lombok, örökkön fájdalmas az ember, Örökkön kicsik a dolgok. Na, meg a másik: Adjon az isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét... Megyeri Zsuzsanna Ferencváros Szilágyi Ákos Ijuhás^Fecejrc HÁROM NAP KÖLTÉSZET (PRÓZÁBAN)
