Ferencváros, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003. május / 5. szám

Zsolnay Vilmos - „a legnagyobb magyar fazekas” Pécsett született Zsolnay Vilmos, a magyar kerámiaipar és iparművészet egyik nagyszerű személyisége. Az Iparművészeti Mú­zeum épületében - melynek tel­jes külsejét Zsolnay-kerá- mia bontja a kicsiny, de reprezentatív Dísz­teremben látható az emlékének szen­telt kiállítás. A fiatal Zsolnay festő­művész szere­tett volna len­ni, de apja örö­kébe lépve, ke- reskedőként kezdte pályáját. Pécs főterének sarkán ma is áll egykon áruházának Bazár feliratot viselő épülete, amelyben min­den kapható volt, ami egy polgári otthon és háztartás felsze­reléséhez kellett. Bátyjától, Zsolnay Ignác- tól 1864-ben vette át az akkor még kicsiny Kőedény és Terracotta Gyárat, amelyet évtize­dek munkájával világhírűvé tett. Saját neve alatt, 1868-ban jegyeztette be a cégbíróságnál az addigra már gépesített üzemet, „Első Pécsi Cement és Chamott és Tűzálló- agyagáruk Gyára” né­ven. Ekkortól nem­csak edényeket, építészeti dísze­ket gyártott, hanem a kerá­miaipar vala­mennyi ágá­val foglalko­zott, a keres­lethez rugal­masan iga­zodva. Három gyer­mekét, Terézt, Júliát és Miklóst már a hetvenes évek közepétől maga mellé állította, a lányok kitűnő tervezők lettek, fia az értékesítés feladatai látta el. Az 1868. évi angliai útjának tapasztalatai és az 1873. évi bécsi világkiállításon elért első si­kerek erősítették meg abban, hogy a díszmű- és luxusáru-gyártás irányába forduljon, ver­senyre keljen kora vezető cégeivel. Olyan alapanyagokat, mázakat kísérletezett ki, ame­lyekhez hasonlót csak az élenjáró angol Minton-gyár, a francia Theodor Deck és a tel­jes állami támogatást élvező Sévresi Manufak­túra, vagy a Berlini Királyi Porcelángyár volt képes előállítani. 1874-78 között magastüzű zománctechnikát dolgozott ki, porózus, vilá­gos cseréptesten, mely a „porcelánfajansz” né­ven vált ismertté, és az 1878-as Párizsi Világ- kiállításon aranyérmet hozott a gyárnak, őt pe­dig a francia Becsületrenddel tüntették ki. Legismertebb találmánya a híres eozinmáz lett, melynek kísérleteit 1891-től folytatta 1900. március 23-án bekövetkezett haláláig. Kezdetben Petrik Lajos és dr. Wartha Vince kémikusok voltak a társai. 1897-ben az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta azokat a tárgyakat, amellyel a Millenniumi Országos Kiállításon mutatta be technikai fejlődése történetét. Ezek szem­léltetik útját az emlékkiállításon is, kiegé­szítve a Zsolnay-gyár és a család eredeti gyűjteményét őrző pécsi Janus Pannonius Múzeumból kölcsönzött műalkotásokkal és dokumentumokkal. A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJA 2003. SZEPTEMBER 20-21. szombat-vasárnap A KÖZPONTI TÉMA: ZSOLNAY-HÁZDÍSZNÉZŐ Az Európa Tanács védnökségével idén negyvennyolc országban ren­dezik meg az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő örökségi napo­kat. A program célja az, hogy a nagyközönség figyelmét ráirányítsuk az épületek értékeire, szépségeire, azokéra is, amelyek máskor csak a társadalom egyes rétegei által látogathatók, esetleg zárva vannak. A szeptemberi hétvégén országszerte sok száz ilyen épület kapuja nyí­lik meg. A megnyitandó épületeknek nem kell feltétlenül védett műemlékek­nek lenniük, korukra, funkciójukra nézve sincs semmilyen követel­mény, de természetesen nagyobb számú érdeklődőt vonzanak akkor, ha sajátos esztétikai vagy jelentős történeti értékük van. Fontosnak érez­zük a kortárs építészet kiemelkedő alkotásainak megismertetését is, mi­vel ezek válhatnak a következő generációk számára a XX. század épí­tett örökségévé. Az épületekben folyó tevékenység, az ott található művészi alkotá­sok, bútorok és eszközök, esetleg a különleges épületszerkezetek, dí­szes homlokzatok fokozhatják a látogatás élményét. Mindezek ismer­tetésére érdemes az épületekben és a megtervezett útvonalon vezetést tartani. Egy épület látogathatóságát bárki kezdeményezheti. A vendégek fo­gadása önként vállalt szolgálat, a kezdeményezőknek természetesen 1 * A A i* A pnq * * * szabad döntésére van bízva, hogy az épület mely és mekkora részét teszik bejárhatóvá. Az értékőrzés nem csak egy szűkebb szakma érdeke és feladata, ha­nem mindenkié. Fontos eleme a helyi közösségek, a döntéshozók, a szakmai és a civil szervezetek bevonása. Az örökségi hétvége megszer­vezése és az eseményeken való részvétel mind a szervezők, mind a kö­zönség számára jó alkalom a társadalmi önszerveződésre. Kérjük, hogy aki ezúton tudomást szerez a Kulturális Örökség Napjai rendezvényről, népszerűsítse azt és vegyen részt a szeptember 20-21 -i ese­mények megszervezésében! Kulturális Örökség Napjai 2003. évi magyar témája: A 175 évvel ezelőtt született Zsolnay Vilmos (1828-1900). Gyárának termékei - homlokzatok, tetők és belső terek újszerű díszítésével - mar­kánsan meghatározták a XIX. század végi és a XX. század eleji Kárpát­medencei építészet arculatát. Ezúton szeretnénk kérni mindazok segítségét, akiknek határon túli kapcsolatai vannak, és a Zsolnay-gyár termékeivel díszített épületekről tudnak, tájékoztassanak minket, illetve továbbítsák a FELHÍVÁST. Természetesen minden egyéb, az éves témához közvetlenül nem kapcsolódó értékes épület megnyitását is örömmel vesszük! A jelentkezési lapot 2003. július 15-ig az alábbi címre kérjük küldeni: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel: 06-1-224-55-79,06-1-224-55-86, fax: 06-1-224-55-81 E-mail: omvhl7nko@mail.datanet.hu Honlap: www.koh.hu Ferencváros 19 2003■ május

Next

/
Thumbnails
Contents