Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. szeptember / 9. szám
2002. szeptember I nterjú számnál jóval nagyobbat jósoltam volna. A rablásra jobban figyelünk, mint a többi bűncselekményre, mert a vagyoni káron kívül a sértettet fizikailag is támadás éri. Ha ez a cselekmény elszaporodik, rendkívül negatív pszichikai hatás keletkezhet a lakosságban. Tavaly az első negyedévben erőteljesen emelkedett a rablások száma, majd a második félévben mutatkozni kezdett erőfeszítéseink eredménye és lassult a növekedés tempója.- Mit tehetnek a rablók ellen?- A legjobb tetten érni őket, ami persze nem könnyű. A későbbi bizonyítás általában körülményes és gyakran eredménytelen. Ha vannak felismerő tanúk, egyszerűbb dolgunk van. Sajnos ez nem mindig van így, a támadások áldozatai gyakran idős emberek, nehezen várható el, hogy felismerjék a rablókat, mert esetleg nem jól lámák, a támadás villámgyorsan zajlik, lehet, hogy a bűnöző csuklyával vagy más módon álcázza magát. Ha egy területen növekszik a rablások száma, akkor ott jelen kell lennünk, hogy elkaphassuk az elkövetőket. A felderítéseink 99 százaléka tettenérésen alapul ezekben az ügyekben. Az elmúlt év első negyedévében, a rablásokon belül növekedett a pénzintézetek ellen, fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma is. Nem vigasztal bennünket, hogy ez világjelenség. Ez a jelenség összefügg azzal, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel szemben kialakul a védekezés a társadalom részéről. Az emberek - nagyon helyesen - rácsokkal, zárt kapukkal, megerősített ajtókkal, riasztóval védik értékeiket. A bűnözők nehezebben jutnak pénzhez, vagyontárgyakhoz, a korábban magukat betörésből, lopásból fenntartók a pénzintézetek ellen fordulnak vagy az utcai rablást választják, hogy készpénzt szerezzenek. Ha a nyugati tendenciát követjük és itt is egyre elteijedtebb lesz a bankkártya, akkor a pénzintézetek és üzletek elleni támadás egyre több lesz.- A tavalyi 140 rablás tetteseiből hányat sikerült megtalálni?- Furcsa lesz a válaszom, de nem tudok a kérdésre egyetlen számmal felelni. A felderítési arány ugyanis gyakran nem egyezik a valósággal. Ha a statisztika oldaláról vizsgáljuk a dolgot, akkor a 140 rablásnak a 30 százalékát derítettük fel, ami nem rossz arány. De a valóságban ennél nagyobb eredményt értünk el. Ez úgy lehetséges, hogy például elfogunk egy rablót, akiről elég pontosan tudjuk, hogy mondjuk 20 rablást követett el, de ő csak hármat ismer el, mert csak ennyiről van közvetlen bizonyítékunk. Az illetőt elítéli a bíróság és egy jó darabig nem követhet el bűn- cselekményeket, tehát a közbiztonság szempontjából sokkal nagyobb eredményt értünk el, mint amit a statisztika mutat. Amikor 30 százalékos statisztikai felderítési arányról beszélek, lehet, hogy a valóságban ez a 80 százalékot is lefedheti.-A tettenéréshez sok rendőrre van szükség, van-e elegendő erő a kapitányság állományában ?- Ez a kérdés is két oldalról vizsgálható. A feladat szempontjából soha nem mondhatjuk, hogy a közbiztonság nem növelhető. Amíg egyetlen betörés történik, a lakosság azt fogja mondani, van mit javítani. A másik oldal költségvetési kérdés, hogy ugyanis a társadalom más problémáival szemben mennyit fordítunk a köz- biztonságra. Ez meghatározza a létszámot, a technikai feltételeket. Ezek elmaradnak a nyugat-európai színvonaltól. 14 Ferencváros
