Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. augusztus / 8. szám
2002. augusztus K ultúra Kleer Bajcsev Iván felmenői bolgárkertészek voltak. Szorgalmas emberek, akik képesek voltak egy idegen országban megvetni lábukat, hajnaltól késő estig dolgozni, megbecsülni magukat és másokat. A kertészek élete nem túl változatos, egyik nap olyan mint a másik, mégis minden pillanat új élet teremtése, még ha növényekről van is szó. Azután vagy a zöldségárudák hívogató pultjára kerül a termény, hogy utána aranyosan sárga húslevesünket ízesítse, a virág pedig a vasárnapi asztalra, esetleg a virágosládába, vagy a köztereket díszíti mindannyiunk örömére. Bajcsev Iván harminc éve árulja a friss zöldséget, gyümölcsöt egynyári virágokat a József Attila lakótelepen. Rengeteg környékbelit ismer, sokat név szerint. A Dési Huber utca sarkán álló kis üzletben hajnali hat körül kezdődik az élet, és délután hatig tart. Annak idején nem kis protekcióval szerezték meg a boltot. A Fradiban kézilabdázott az asszony, amikor abbahagyta az aktív sportot, ígértek neki egy kis üzletet. Ez még akkor volt, amikor banánt és narancsot egy évben kétszer lehetett kapni, ha valaki álhatatosan végigállta a zöldséges standok előtt kígyózó sorokat. Pacalt a hentes jó barátja tudott szerezni, a valutakeret pedig három évre 100 dollár volt fejenként. Némi huzavona után meglett az üzlet, a szükséges engedélyek beszerzése fél évbe tellett, majd az ünnepélyes külsőségeket mellőzve megnyílt a 15 négyzetméteres boltocska — meséli Bajcsev Iván. Ferencvárosért Messzire került eredeti szakmájától az ötvenhat éves repülőgép-szerelő, acél- szerkezeti technikus. Bár utóbbi képzettségének nagy hasznát látta, amikor Dunaharasztiban az asszony által vezetett virágkertészetben a melegházakat saját kezűleg építette. Vevői többsége minden nap nála vásárol, nem engedheti meg magának, hogy áruja ne a legjobb minőségű legyen. Ő maga is hosszasan válogat a nagybani piacon éjszakánként, amikor kuncsaftjai az igazak álmát alusszák. Azután késő éjjel hazatér Dunaharasztiban épült otthonába, huny egy keveset, hajnali ötkor ébresztő, és indulás az üzletbe, reggel hétig kipakolás, nyitás és helytállás késő délutánig, ha esik, ha fúj. A József Attila lakótelepi részönkormányzat vezetője, Hidasi Gyula gyakran kerékpározik az üzlet előtt, egyszer beszédbe elegyedtek, kiderült régi közös sportbarátaik vannak. Beszélgettek erről- arról, mígnem a zöldséges felajánlotta, hogy szívesen ajándékoz virágokat, hogy azokat a köztéren kiültesse az önkormányzat. Óvodák kertjeiben, játszótereken már korábban is ültettek az ő virágaiból. Most meg már évek óta el sem múlhat egynyári virágbemutató az általa adományozott virágok nélkül. így legalább folytathatta a családi hagyományt, hiszen édesapja is sokat segítette a magyarországi bolgárok közösségét adományaival. Ha marad egy-két láda virágja, hát nem tartogatja, inkább odaadja a kertészeknek, hadd díszítsék vele a lakótelepet, nem szívesség ez, így praktikus, nem megy tönkre a virág - mondja. Nem számított rá, hogy valaha is ki fogják tüntetni, meglepetésként érte, amikor dr. Gegesy Ferenc polgármestertől átvehette a Ferencvárosért Érdemérmet. Tanuljunk egy holt nyelvet! A hiúság szele című legyezőkiállításnak 2002 júliusától egészen szeptember végéig a Nagytétényi Kastélymúzeum ad otthont. Az Iparművészeti Múzeum európai rangú legyezőgyűjteményéből rendezett kiállításnak a XVIII. században épült barokk főúri rezidencia díszterme ideális helyszín. A hetven legyező mellett egyéb, a viselethez tartozó kiegészítők, báli kellékek és zene idézi fel a régi korok báljainak hangulatát. Az Iparművészeti Múzeum több mint 200 darabos gyűjteménye kvalitása miatt vetekszik más európai gyűjteménnyel. A kiállítás végigvezet a legyezőtörténeten. A keletről származó legyező kezdetben csak használati tárgy volt. Később a XVI. században került át Európába, ahol elterjedése után a protokoll részévé vált. A női praktika eszköze lett, amint azt a legyezőnyelv is tükrözi. „A legyező, e kedves játékszere a hölgyvilágnak, mely eleinte csak arra használtatott, hogy a szépnem kissé hűsítse magát vele, idővel szerető szívek közvetítője, illetőleg érzelmek kifejezője lett. ... Alig van könnyebb módszer az érzelmeket titkon, mások előtt észrevétlenül kifejezni, mint épen a legyező különféle mozdulatai által” olvasható a századforduló tájékán Mehner Vilmos kiadásában megjelent, a Legújabb és legteljesebb legyező-, bélyeg-, kesztyű, zsebkendő- és szinnyelv című könyvecskében. A XVIII. században elsősorban a németalföldi és a francia legyezők figyelemreméltók, hiszen a korabeli luxusipar a legkülönfélébb értékes anyagokat használta fel a legyezőküllők készítésénél, a különféle fafajtáktól a teknőcpáncélig, a gyöngyháztól az elefántcsontig, amit aztán aranyoztak, festettek is. A legkorábbi darabokon bibliai, mitológiai illetve szépirodalmi ihletésű jelenetekkel találkozhatunk. A rokokó idején tűnnek fel a szerelmi utalásokat, a szerelmi szimbolika tárházát felvonultató kompozíciók. Őket váltják fel a XIX. században a jeles történelmi pillanatokat megörökítő, aktualitást hordozó legyezők. A századfordulón a szecesszió a legyezőművészetet is meghódította: gyönyörű virágdíszes darabok születtek. A kiállított darabok között van néhány neves személyiséghez kapcsolódó különlegesség, mint például az egyik legünnepel- tebb festőművésznek, Lotz Károlynak leánya, Kornélia részére festett szépséges legyezője. Látható Stefánia (Erzsébetnek a magyarok királynéjának menye) legyezője jelképes ábrázolással, hátoldalán a házaspár címerével. A legyezőnek olyan fontos szerepe volt a szigorú etikettben, hogy amikor a bécsi és spanyol udvarban egy udvarhölgy meghalt, koporsójára egy pár kesztyűt és egy legyezőt helyeztek. Legyezőnyelv-bemutató a Nagytétényi kastély udvarán szombatonként délután 3 órakor, (augusztus 3., 10., 17., 24., 31., szeptember 14., 21.) A kiállítás naponta 10 és 18 óra között van nyitva. A Nagytétényi Kastélymúzeum megközelíthető a Móricz Zsigmond körtérről 3-as busszal. Információ 207 5462 18 Ferencváros
