Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. június / 6. szám
2002. június I nterjú mondjam, az ember száz százalékon akar égni. Szóval, az erdei iskolában gondolkodtam, amikor innen megkerestek, mert megüresedett az iskolaigazgatói poszt. — Ez 2001 májusa körül volt.- Igen, júliusban eldőlt, hogy én leszek az igazgató, körülnéztem, és nagyon gyors cselekvési programot határoztam meg önmagam számára annak jegyében, hogy a tanév nem kezdődhet el a változás határozott érzékeltetése nélkül. Jó a nevelőtestület, színvonalas a szakmai munka, kiválóak a pedagógusok, emberséges, nagy tapasztalattal rendelkező idősebb kollégákból és elképesztően tehetséges fiatalokból áll a stáb. Szakmailag tehát nem volt semmi, ami miatt fontoskodnom kellett volna. Nem az a probléma tehát, hogy az órán nem haladnak a gyerekek, hanem hogy van valami stigma ezen az iskolán, ami a lepusztultságból fakad. Kopott, rosszul világított tantermek nyílnak a kopott, depressziót és agressziót generáló, sötét folyosókról, igénytelenséget sugallva, ami nagyon veszélyes erre a korosztályra, mert kihat mindenre. Azt mondtam: minden energiát, kapcsolatot és pénzforrást arra kell fordítani, hogy látványos fordulat álljon be az iskola környezetében, arculatában, imázsában, hogy egy divatos kifejezéssel éljek. Ezért szeptemberre, amikor a gyerekek és a tanárok beléptek a kapun, rendbe hozattuk a tanárit és a bejárati részt a lépcsőházzal, mindezt olyan vállalkozók segítségével, akik hajlandóak voltak hitelbe dolgozni nekünk. És ősszel a kollégák egy felújított tanáriban kezdhettek - ahol korábban még telefon sem volt telefon, mágneskártyás fénymásoló, számítógép internettel, no és hideg ásványvíz fogadta őket.- És a látványos könyvtár-projekt?- Ez volt a második lépés, mert a könyvtár mindig egy iskola minőségének mutatója, portálja, mutasd a könyvtáradat, megmondom, milyen iskola vagy, én legalábbis mindig ezt nézem meg elsőként, és máris tudom, hogy mit akarnak a gyerekekkel. Fel kellett újítani továbbá az igazgatói és helyettesi irodát, nem azért, mert nekünk úgy kényelmes, hanem mert nem fogadhatom a vendégeket lepattant és méltatlan körülmények között, ez az iskola egészének hitelét és az én hitelemet is rontja. Egyszóval, világosan látszott, hogy a pedagógiai programmal párhuzamosan folynia kell a felújításnak, ami kulturált környezetet teremt.- Hogyan teremted meg ehhez a forrásokat? Az nyilván nem járható út, hogy az iskolát képek elárverezéséből újítsák fel.- Olyan szintű fejlesztésekbe fogtunk, hogy amikor az önkormányzat úgy döntött: az idősek napközi otthonának kialakításához igénybe veszi a már felújított könyvtárunk egy részét, kérhettünk és kaptunk támogatást a fejlesztési terveink megvalósításához. így alakítottuk ki a szülői fogadóteret, hogy a szülők ne a lépcsőn szorongjanak majd tél víz idején, és kapunk egy új, napfényes, szellős tornatermet is. Ezen felül az önkormányzat hatvanmilliót szavazott meg, amelyből a folyosók, a vizesblokkok, az olyan komolyabb strukturális felújítások sorát fogjuk végbevinni, amelyek már meghaladják az erőnket, amelyekre nem lehet már megkérni a szülőket. Akik egyébként hallatlan társadalmi munkát fektettek a felújításba, nyolc tantermet ők csináltak meg, volt olyan család, mely egymaga három terem rendbetételében vett részt. Ez egyébként irtózatos nagy ereje ennek az iskolának. Ez a ferencvárosi „valami” - lokálpatriotizmus, otthonosság és szolidaritás keveréke, amit nem lehet pontosan meghatározni, de amit én értek, mert megtanultam ott a József Attila Általános Iskolában - olyan erős, hogy megfogják, és arrébb teszik az iskolát egy hétvégén.- Úgy tűnik, mintha iskolán kívüli J'unk- ciókat is szeretnétek ellátni, pontosabban közművelődési funkciókat.- Igen, ez nekem mindig mániám, hogy jó, az klassz dolog, hajó egy iskola, de mit áll itt üresen? Jobb, ha a szülők is használhatják az iskolát, a könyvtárat, az internetet. Vágyaink között szerepel, hogy a felújítandó ebédlőben koncerteket rendezzünk, hiszen zeneiskola vagyunk, melynek éltető eleme a kamarazene és a kóruséneklés. Az iskola gyarapodik azzal, ha bejárnak az emberek, akik látják, hogy mit akarunk, látják, hogy mit csinálunk.- Az iskola kinyitása veszélyeket is rejthet.- így van, ilyen értelemben hermetikusan elzárom az iskolát, ide nem tud bejönni senki úgy, hogy azonnal rá ne kérdezzen valaki, hogy kit keres, másfelől meg a legszélesebbre tárom a kapuit. Ez nem könnyű, nehéz világban élünk, és ismerjük az iskolát körülvevő szűkebb és tá- gabb környezet sokféleségét.- Mi lesz az udvarral?- Nem említettem még a pihenőkertet, vágyaink szerint novemberre kész lesz, és tavasszal ott lesznek az énekesmadarak a virágzó fákon, mese nincs, muszáj megcsinálni. Amikor a korcsolyapályát locsoltuk télen az udvaron, kifigyeltük azt a hatalmas fát, amely tíz-tizenöt madárcsalád élőhelye, tavasztól még a sármány is
