Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. június / 6. szám
Interjú nyi minden tett, és meghatározó egyénisége a szociálpolitikának és az egészségügynek. Úgy gondolom, az ő szerepvállalása garancia arra, hogy a következő négy évben meghatározó változások történjenek az egészségügyben és a szociálpolitikában. Örülök, hogy Ferencváros másik szocialista képviselője felkérést kapott a belügyi tárca államtitkári tisztjének betöltésére. így a Ferencvárosnak erős képviselete lesz a kormányzatban.- Milyen irányba indul az egészségügy reformja?- Az egészségügy komoly válságba került, az emberek naponta tapasztalhatják, amikor kórházba kerülnek vagy hozzátartozóikat látogatják. Számottevő ápolónőhiány alakult ki, a tarthatatlanul alacsony bérek miatt sokan elhagyták a pályát. Az első lépés tehát az egészségügy pénzügyi talpraállítása. Ehhez több éves konszolidációs program végrehajtása szükséges, a végén el kell jutnunk az európai uniós szint eléréséhez. Most a megtermelt hazai össztermékből 4,2 százalékot fordítunk egészségügyre, az uniós átlag pedig 7 százalék felett van. Fel kell zárkóztatnunk a béreket, a technológiai elmaradást fel kell számolnunk, az eszközök, műszerek, épületek állapotát tekintve. Át kell alakítani az egészségügy szerkezetét, összetételét úgy, hogy valóban tükrözze a lakosság szükségleteit. Ezek leírhatók a halálozási és megbetegedési viszonyok alapján. Végig kell gondolni, hogy a kórházközpontú egészségügyből hogyan lehet betegközpontút létrehozni. Cél, hogy akinek az ápolása otthonában megoldható, az minél kevesebb időt töltsön kórházban. Szükséges a házi betegápoló szolgálat, a gyógyászati segédeszközök kölcsönzési rendszerének fejlesztése és a rehabilitációs elhelyezési lehetőségek bővítése. Ä kórházak szerkezetén belül is átalakításokat tervezünk. Még mindig kevés a nappali kórházi ellátás, a daganatos betegek ellátására sincs elegendő hely. Néhány területen a hagyományok erőssége miatt presztízsokokból nehéz lesz az átalakulás, konfliktusokra lehet számítani. Változtatni kell a szolgáltatási szerkezeten, a finanszírozáson, hogy valóban átlátható legyen. Az lenne a cél, hogy az egészségügyi intézmények és szolgálatok vállalatszerűén működjenek. A ciklus végén született erről törvény, de ezt szükséges lesz átalakítani, hibáit kiküszöbölni, mert indokolatlan megkülönböztetéseket tartalmaz különböző befektetők között. A ferencvárosi egészségügyi intézmények a „gödörből” már kijöttek, menedzser vezetőik képesek úgy tevékenykedni, hogy nehéz pénzügyi körülmények között is megfelelő minőségű szolgáltatásokat tudjanak nyújtani. A Szent István Kórház és Mester utcai rendelő kapcsolódó egységeivel együtt sokat fejlődött, ezért a fenntartók sokat tettek. Összességében az egészségügyben kevés olyan területet tudnék említeni, ahol nem kell komoly lépéseket tenni, hogy az emberek elégedettebbek legyenek. A politikai támogatás megvan, a miniszterelnök személyes felelősséget vállalt az ügy érdekében. Mindazonáltal a politika és az egészségügy szereplőivel hosszabb távon kell megállapodnunk, hogy ne kelljen négyévente mindent újrakezdeni, legalább tízéves programot kell végrehajtani. Az Európai Unióban és a világ más területein is parlamenti ciklusokon túlnyúlóan tervezik az egészségügyi programokat. Az egészségügyi befektetések hosszú távon térülnek meg, az eredmények mérésére is hosszabb idő szükséges. Sajnos a politikusok rövid távú sikerekben érdekeltek. Előfordul, hogy valaki a ciklus végén átad egy komputertomográfot, ilyen módon politikai aprópénzre váltva egy konkrét, de nem biztos, hogy szükséges fejlesztést. Amikor egy rendszerről beszélünk, arról, hogy egy méltányos, igazságos, finanszírozható ellátó rendszer megállja a helyét az Európai Unióban, akkor másról van szó. A magyar egészségügyet nem szabad teljes egészében elmarasztalni, mert vannak erősségei, ezekre az átalakulás során lehet támaszkodni. Az orvosok szaktudásában, az ápolónők áldozatkészségében lehet bízni. Szeretnénk, hogy az egészségügy olyan pályára kerüljön, ahol már nincsenek lejt- menetek. FIosszú távra kell terveznünk, a folyamatokat túl kell vinnünk a parlamenti ciklus határán. Ez nagy feladat, amit szakmai szervezetekkel, az orvostársadalommal, az egészségügy és a közélet szereplőivel közösen kell végrehajtanunk. Az út türelmes egyeztetéseken, konszenzusteremtéseken át vezet. Tisztelt Ferencvárosiak! Az alábbi időpontokban állok rendelkezésükre: Június 6. 18-20 óra között. helyszín: MSZP pártiroda Bp. EX. kér. Balázs Béla u. 38. Június 20. 18-20 óra között, helyszín: MSZP pártiroda Bp. EX. kér. Lónyai u. 22. Ingyenesen hívható zöldszám: Június 19. 18-21 óra között Tel: 06 80 552 050 Internetoldalamon is várom az érdeklődők leveleit! Cím: www.kokenymihaly.hu Július-augusztus hónapokban levélben tehetik meg észrevételeiket. Cím: 1098 Budapest, Toronyház u. 3/b Dr. Kökény Mihály Ferencváros országgyűlési képviselője Ferencváros 5 2002. június
