Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002. január / 13. szám (1. szám)

Interjú MINDIG A TENGER Beszélgetés Murányi Tündével és Kálid Artúrral Míg a labirintusszerű körfolyosón tekergek a Ráday utcai bérház ötödik emeletén, azon fantáziátok, hogy talán Shir Kán nyit ajtót, és betessékel a Dzsungel könyvébe, vagy Makrancos Kata csattog elő csípőre tett kézzel, és nagy dérrel-dúrral parancsol be a házba. Akár Ádám is előléphet az ajtó mögül, vagy Júlia, a megilletődött szerelmes leány, de Trisztán és Izolda is fogadhatnak, az örök szerelmesek, akiket elszakít egymástól a lelketlen szerző, és a színpadon nem lehetnek egymáséi. Az életben Tünde és Artúr együtt élnek, és mint később kiderül, ebben nagy szerepe van az évekkel ezelőtt bemutatott vígszínházi Trisztán és Izolda előadásnak is. Megyeri Zsuzsanna Apró termetű, törékeny, nagy szemű lány nyit ajtót. Halk, alig hallható han­gon tessékel be, elnézést kér, amiért le­veteti velem a sáros cipőt, meleg frottír­papucsot kapok, amitől rögtön otthono­san érzem magam, én is pont ilyet adok a vendégeknek. A lakáson átvonulva szí­nes gyerekszobába kukkantok be, ahol még ott sorakoznak a Mikuláscsomagok az ablakban, és az ajtófélfán lufik árul­kodnak a közelmúltban lezajlott zsúrról. Az étkezőben telepedünk le, egy tarka abrosszal leterített asztal körül, ahol né­mi cigarettafüst, hamutartók, pogácsa szolgáltatják a hangulati elemeket be­szélgetésünkhöz. Artúr már hozza is a feketét, én tejjel kérem, és amíg kavar- gatom, nem tudom elhessegetni az asz- szociációt: a fehér csészében gőzölgő kávé éppen olyan, mint a bőre színe, halvány tejeskávé. Tünde pici, fehér bő­rű, kékszemű, kerek arcú. Artúr nagyon magas, sudár, fekete szemű. Két ennyire különböző külsejű embert nehezen le­hetne elképzelni. Család és hivatás Mindketten szabadúszók, sok szép és nagy szereppel a hátuk mögött. Tünde díszlettervezéssel is foglalkozik, sőt de­cembertől rendez is Egerben. Két kis gyerekük van, Tamás Abel és Rebeka Johanna, de beszélgetésünk elején ők még oviban vannak.-A szabadúszó életforma mennyire vált be, hogyan lehet az ezzel járó rendszertelen életvitelt összeegyeztet­ni a családi élettel? Artúr: - Nehezen. A szabadúszás szóban benne foglaltatik a lényege, ami­ért is ezt választottam. A szabadság na­gyon fontos számomra. Nehezen vise­lem a kötöttségeket, főleg akkor, ha nem csak a kezemet, hanem a lelkemet is kötik, és a kötést nem a szeretet moti­válja. Az alá-fölérendelt viszonyt és a kiszolgáltatottság érzését is nehezen vi­selem. Tudom, hogy egy színház életé­Ferencvárosj 11 2002. január

Next

/
Thumbnails
Contents