Ferencváros, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2002. január / 13. szám (1. szám)
Interjú MINDIG A TENGER Beszélgetés Murányi Tündével és Kálid Artúrral Míg a labirintusszerű körfolyosón tekergek a Ráday utcai bérház ötödik emeletén, azon fantáziátok, hogy talán Shir Kán nyit ajtót, és betessékel a Dzsungel könyvébe, vagy Makrancos Kata csattog elő csípőre tett kézzel, és nagy dérrel-dúrral parancsol be a házba. Akár Ádám is előléphet az ajtó mögül, vagy Júlia, a megilletődött szerelmes leány, de Trisztán és Izolda is fogadhatnak, az örök szerelmesek, akiket elszakít egymástól a lelketlen szerző, és a színpadon nem lehetnek egymáséi. Az életben Tünde és Artúr együtt élnek, és mint később kiderül, ebben nagy szerepe van az évekkel ezelőtt bemutatott vígszínházi Trisztán és Izolda előadásnak is. Megyeri Zsuzsanna Apró termetű, törékeny, nagy szemű lány nyit ajtót. Halk, alig hallható hangon tessékel be, elnézést kér, amiért leveteti velem a sáros cipőt, meleg frottírpapucsot kapok, amitől rögtön otthonosan érzem magam, én is pont ilyet adok a vendégeknek. A lakáson átvonulva színes gyerekszobába kukkantok be, ahol még ott sorakoznak a Mikuláscsomagok az ablakban, és az ajtófélfán lufik árulkodnak a közelmúltban lezajlott zsúrról. Az étkezőben telepedünk le, egy tarka abrosszal leterített asztal körül, ahol némi cigarettafüst, hamutartók, pogácsa szolgáltatják a hangulati elemeket beszélgetésünkhöz. Artúr már hozza is a feketét, én tejjel kérem, és amíg kavar- gatom, nem tudom elhessegetni az asz- szociációt: a fehér csészében gőzölgő kávé éppen olyan, mint a bőre színe, halvány tejeskávé. Tünde pici, fehér bőrű, kékszemű, kerek arcú. Artúr nagyon magas, sudár, fekete szemű. Két ennyire különböző külsejű embert nehezen lehetne elképzelni. Család és hivatás Mindketten szabadúszók, sok szép és nagy szereppel a hátuk mögött. Tünde díszlettervezéssel is foglalkozik, sőt decembertől rendez is Egerben. Két kis gyerekük van, Tamás Abel és Rebeka Johanna, de beszélgetésünk elején ők még oviban vannak.-A szabadúszó életforma mennyire vált be, hogyan lehet az ezzel járó rendszertelen életvitelt összeegyeztetni a családi élettel? Artúr: - Nehezen. A szabadúszás szóban benne foglaltatik a lényege, amiért is ezt választottam. A szabadság nagyon fontos számomra. Nehezen viselem a kötöttségeket, főleg akkor, ha nem csak a kezemet, hanem a lelkemet is kötik, és a kötést nem a szeretet motiválja. Az alá-fölérendelt viszonyt és a kiszolgáltatottság érzését is nehezen viselem. Tudom, hogy egy színház életéFerencvárosj 11 2002. január
