Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001. február / 2. szám

2

B

Vendégünk volt Göncz Árpád

Virágcsokorral és n^gy-nagy tapssal köszöntötték a Ferencvárosi Művelődési Központban Göncz Árpádot december 21-én, aki a Ferencvárosi Művészek és Művészetkedvelők Baráti Körének meghívására látogatott el az intézménybe, hogy köszöntse a hagyományos „Ferencváros a Ferencvárosiakért” ünnepi műsoron megjelent 300 főnyi közönséget. Az FMK részéről Illés Klára igazgató, a Baráti Kor részéről Kardos Tibor, a Kör vezetője, az önkormányzat neveben pedig dr. Gegesy Ferenc polgármester, fái Tibor és Bánsághi Tamás alpolgármesterek, valamint Kováts Megyesi Adám, az Oktatási Iroda vezetője fogadta az elnök urat.

Illés Klára, Pál Tibor, Göncz Árpád és Kardos Tibor

Lala a Haller utcában

A NOÉ Ludotéka, vagyis a Haller u. 88.—Üllői út 121. társasház nagycsaládos lakói és barátaik 2000-ben is - immár kilencedik alkalommal - megrendezték hagyományos karácsonyi színdarabjukat.

Ezúttal - hosszas gondolkodás után - Szabó Magda: Tündér Lala című meseregénye mellett döntöttünk.

Aztán sehogy se akart elkezdődni a dolog - viták voltak a szereposztásnál, elvesztettük a szöveget, nem értünk rá próbálni, elfelejtkeztünk a kellékekről... s csak az utolsó napokban kezdtünk aggódni, hogy „ajjaj, ebből baj lesz”...

Végül - azt hiszem - nem lett baj, bár ezt a közönség feladata eldönteni. Annak az évente vissza-visszatérő, hálás közönségnek, akiknek - reméljük - minden baki és hiba ellenére évről évre át tudunk adni valamit mindabból, amit egymástól és a darabtól kapunk: boldogságot, hitet, reményt, egy kis bölcsességet és nagyon sok szeretetet.

Nekünk mindenképpen érdemes volt: együtt voltunk és jól éreztük magunkat; vitáztunk Aterpater nevének kiejtéséről, a szerelmi jelenetek előadására tanítottuk egymást, szaloncukrot ettünk kilószám, nevettünk, és vasárnap esténként, kicsit elcsendesedve, együtt ültünk le a koszorú köré, hálát adni a közelgő ünnepért és egymásért mindannyiunk teremtőjének, aki - mint a darabból megtanultuk - tündérnek teremtett bennünket.

„Az emberek is tündérek. (...) Sajnos, még kicsit kezdetlegesek, olykor egymást is szurkapiszkálják, sőt, olykor az is előfordul, hogy - sajnos - megölik. De majd megszelídülnek egészen. (...) És holott csak néhány évtizednyi életük van, s abban is akad bánat, csalódás, kudarc elegendő, nagy és nemes célokért szó nélkül odaadják ezt az egyetlen, kurta kis életüket is. Ha nem gondolkoznak, rossz tündérek, ha gondolkoznak, mindig jók.”