Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. november / 11. szám
2001. november H áttér Folytatás a 7. oldalról Létezik egy rendelet, eszerint amikor valakinek egyértelműen közeledik a halála és várhatóan az életben tartása sérti emberi méltóságát, miközben nagyok a testi-lelki szenvedései, akkor joga van lemondani a további kezelésről, ha tudata tiszta. Amennyiben nem tiszta a tudata, a legközelebbi családtagjai döntenek helyette. A legtöbb kórházban nem tudják, mi az adminisztratív módja és gyakorlati útja annak, hogy ezt a rendeletet betartsák.- Ez vajon nem az eutanázia sajátos formája? (Eutanázia: gyógyíthatatlan betegek halálának tudatos előidézése az érintett vagy hozzátartozók beleegyezésével.)- Ellenkezőleg. A hospice-filozófia azt mondja, hogy a halál idejét sem elhúzni, sem hosszabbítani nem szabad. Eutanázia, amikor teszek valamit pro vagy kontra. A mi kiinduló pontunk a halál méltóságának visszaadása, a testi-lelki-szelle- mi ellátás szeretetteljes, nyílt kommunikációval. Ezek alapján fel sem merül, hogy valaki azt kéije, segítsünk neki meghalni vagy hogy kapcsoljuk le a gépekről, mert nem bírja tovább. A nyugodt, otthoni, otthonos környezetben bekövetkező természetes halálhoz való jogot hirdetjük. Persze felfoghatjuk ezt úgy is, mint eutanáziát. És itt van a borotvaéles kérdés elrejtve. Kérem-e hogy hagyják abba a kezelést, mert meg akarok halni, vagy hagyjanak meghalni a magam idejében, amikor az természetesen bekövetkezik. Itt egy pszichológiai, filozófiai és orvosi kérdés eldöntéséről van szó.- A hospice-mozgalom dolgozói és önkéntesei, a felkészült orvosok segíthetnek abban, hogy könnyebben viseljük el az utolsó napokat, de hogyan készüljünk a halálra, amikor még semmi bajunk nincs? Kell-e egyáltalán a halál gondolatával foglalkoznunk és lelkileg felkészülni arra, hogy egyszer véget ér földi pályafutásunk?- Le kell bontanunk a haláltabut. De nem halálpomóval. Talán nem kell részleteznem, hogy ezalatt a filmekben töménPolcz Alaine pszichológus télén mennyiségben látható erőszakos halált értem, ami átmegy a gyermekek computeres játékaiba, ahol városokat lehet lebombázni, embereket elgázolni. Bár egy kicsit pillanatnyilag enyhíti félelmeinket, hogy „más hal meg, nem mi”. Azonban ez csak eltolás, nem megoldás. Azáltal, hogy itt ülünk és beszélgetünk, már építjük azt, hogy a halállal foglakozni kell. Ha a társadalmi tudat felismeri, hogy a hospice által hirdetett méltóságteljes halál és segítség létezik, akkor csökkeni fog a halálfélelem. Ennek egyik összetevője a halálhoz vezető úttól, a szenvedéstől, az elidegenedéstől való félelem. Mi azt mondjuk, hogy a halálig tartó nehézségeket kell emberhez méltóan elviselni. Ha foglalkozunk a halállal, beszélünk róla, akkor segítünk, ehhez keresünk folyamatosam önkénteseket. Meg kell tanulnunk halálfélelmünk leküzdését, kezelését, megszüntetését.- A hívőknek ebben könnyebb a dolga?- Igen, bár ateisták is tudnak szépen meghalni és hívők között is előfordul, hogy az utolsó pillanatokban megtagadják az Istent, hitüket. Sokat számít, hogy valakinek milyen mély volt a hite és mennyire készült fel a halálra. A halálra készülni kell. Nem lehet valamit elutasítani, és amikor itt van, hirtelen elfogadni. Ez kicsit olyan, mintha autót akarnék vezetni anélkül, hogy valaha tanultam volna. Meg kell ismernem, hogy én miért félek a haláltól, mi történik, mi lehet, mit kell tennem - és akkor könnyebb lesz meghalnom. 8 Ferencváros I
