Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. február / 2. szám
Háttér 5 •••+ ide ilyen és ilyen házakat építünk. Ez azonban lényegileg meg is határozta, hogy oda kik fognak költözni. Ha egy gyárnak megengedték, hogy csináljon egy munkáskolóniát a gyár mellé, akkor világos volt, hogy oda egy homogén, az adott üzem profiljának megfelelő szakmunkásréteg fog költözni, esetleg a gyár tisztviselői. Amikor kitalálták a tág értelemben vett belváros kör- folyosós bérháztípusát, amilyenből a Ferencvárosban is rengeteg van, azzal meg is határozták, hogy az utcafronton nagy, hátul pedig komfort nélküli kislakások lesznek. Ez első körben építészeti részletkérdésnek tűnt, de ezzel a szabályozással meghatározták a lakók ösz- szetételét. Ez az építészeti szabályozás lényegileg meghatározta, hogyan fog ez a város fejlődni. Arra is törekedtek, 'ersze nem direkten megfogalmazva, nogy az egyes részek ázsióját növeljék- az ott lakók által. Okosan ki is találták, miként kell ezt építészeti rendeletekkel szabályozni. Gondoljuk meg, hova építettek új lakótelepeket a ‘60-as, ‘70-es években. Például a József Attila-lakóte- lepről azt lehet tudni, hogy első körben tanácsi lakásokat osztottak ki, de azokat az adott korban hirdetett elvekkel szemben nem a leginkább rászorulóknak utalták ki, hanem ennél lényegesen magasabb státusú népességnek - ugyanis az, hogy a szocialista társadalomnak ki mennyire fontos, nem esett egybe azzal, hogy ki mennyire szorul a lakásra... Később a lakáspolitika és a várostervezés határozta meg a lakótelepek társadalmi összetételét.- A „vízválasztók” is így alakulnak ki? Gondolok olyan utcákra, terekbe, amelyek tényleg világokat válaszinak el, amolyan határterületek. Elég végigmenni a Mester utcán, a kőrútnál még csodaszép házak, aztán a Haller utcán túl mintha egy szép nő arcáról letörölték volna a sminket...- Mert azt is így és ilyennek tervezték el annak idején, amikor felparcellázták a területet. Eldőlt, meddig érjen a város. A határokhoz persze még toldották ezt-azt. Az Üllői úton is tanulságos sétálni. Az ember megy kifelé, s valóban: a Nagyvárad térig tart Budapest. A város, a hagyományos. Utána kitör a rendetlenség.- Mi határozza meg egy városrész, egy utca lelkületét?- A karakter attól függ, kik laknak ott. Ez pedig attól, hogy jött létre. Ezt annyiban módosíthatjuk, hogy a belső városrészek egy kicsit mindig mások, kérdés, hogy mennyire maradnak vagy lesznek újra lakóhelyek, mennyire válnak intézményi területté. Amikor egy város átmeneti részeiről beszélünk, ahol mindenféle intézmény és szolgáltatás van a kuplerájtól a színházig, ezek arculatát is az határozza meg, hogy milyen közönség vonzására specializálódtak. Más kérdés, hogy a városok legutóbbi fejlődésére az a jellemző: a környéken olcsóbban lehet minőségibb lakóhelyet biztosítani, ezért a módosabbak igyekeznek kiköltözni a városból. Ez szerintem irracionális viselkedés, a közlekedés agyrém, márpedig elkerülhetetlen, hiszen minden egyéb - munkahely, szórakozási, művelődési lehetőség, a gyerek iskolája, stb. - a városhoz köt. Viszont a városi pénzért jobb életkörülményt, szebb környezetben nagyobb lakást lehet szerezni. Azt, hogy miért költözik el, az ember nem mindig tudatosan fogalmazza meg. Nem pusztán racionális megfontolásból teszi, hanem például azért, mert az a csoport, ahová tartozik, az a kör, amelyben mozog, szintén igy cselekszik.- Divat kérdése lenne?- Az is, de inkább úgy mondanám, hogy a neki megfelelő státusú csoport ezt így tartja jónak. Amikor megvizsgáltuk a gazdag agglomerációba kiköltözők érveit - jó levegő, szép környezet, stb. - mögöttük mindig kimutatható egy legalább ilyen erős szempont is, nevezetesen, hogy ott van olyan státusú népesség, amelyben ennek a csoportnak illik laknia.- így születnek az újgazdag gettók...- A gettó csak azért nem jó szó adott esetben, mert az „le van foglalva” a szegények kényszerített elkülönülésére. Ez pedig, azaz a gazdagabbak kivándorlása, önkéntes elkülönülés. Nyilván ennek is, mint mindennek, vannak előnyei és hátrányai. Én szeretem, ha nem csak egyféle emberek vannak körülöttem, engem nem zavar, hogy az utcán nem csak „egyetemi arcokat” látok, s mint szociológus azt mondom, borzasztóan veszélyes, ha az elkülönülésre nagyon erős tendencia mutatkozik.- Milyen veszélyeket rejt?- Fő veszély az ezzel párhuzamosan jelentkező elszegényedés, a szegénység koncentrálódása. Nem a bűnözésre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy egy kerületnek szociálpolitikailag nagytömegű problémát kell kezelnie, s ez roppantul nehéz. Ha egy házban két rossz helyzetű család lakik, a többi talán tud és akar is segíteni rajtuk. Ha csupa elesett, kilátástalan életű ember él egy helyen, akik a hatósság- gal csak büntetőszervként találkoznak, akkor önmagát erősítve válik egyre kockázatosabbá, a hatóságban is kialakul, hogy ha odamegy, akkor általában „rendőri típusú intézkedést” foganatosít. A probléma pedig kicsúszik a menedzselhető szférából.
