Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001. február / 2. szám

6 Háttér- Átalakulhat egy városrész gon­dolkodásmódja? Gondolok arra, hogy a lepusztult ferencvárosi házak helyett újak épültek, egészen más, az itt lakóknál mindenképpen módo­sabb vásárlóréteg számára. Létrejö­het-e vajon valamiféle pozitív köl­csönhatás?- Hát, ez nagy kérdés... Minden le­het. A társadalmi szakadékok nagy ve­szélye, hogy a reménytelenség agresz- sziót szül. Ha azt mutatják az ember­nek, hogy „ilyennek kell lenned”, noha világos, hogy képtelen megfelelni en­nek az elvárásnak, az feszültséghez ve­zet. Ha azt látja a szoba-konyhában fel­növő, hogy nem neki adtak lakást, nem ő kapott munkát vagy őt rúgták ki elő­ször a leépítéskor... Ezért fontos, hogy odafigyeléssel műveljék a rehabilitáci­ót. Tény, a felújítások nagy része azzal a koncepcióval dolgozik, hogy a leg­szegényebbek menjenek valahova máshova, s foglalkozzon a problémáik­kal valaki más, helyükre pedig jöjjenek a középosztálybeliek. Az önkormány­zatok is így gondolkodnak.- Tényleg nem láttam még olyan kerületet, amelynek határában ott állna a tábla: „Gyertek, prolik!” feli­rattal...- Nem is fog. A kerületek is úgy van­nak vele, hogy talán nem kéne annyit foglalkozni a szociálpolitikával, mert a végén még a szomszédból is idejönnek a szerencsétlenek. Ez egy jól érzékel­hető politika.-Az ingatlanspekuláció is jól érzé­kelhető, sokak válnak áldozatává.- így igaz. Csak annyival durvíta­nám a képet, hogy nem egyszerűen in­gatlanspekulációról van szó, amit saj­nálkozva észrevesz az önkormányzat, a fővárosi vezetés vagy a kormány, ha­nem benne van a városrekonstrukciók ellentmondásossága is, mert az is érde­kes, mi történik azokkal, akik a felújí­tás előtt laktak a területen. Általában azonban az történik, hogy ezeknek az embereknek egy része vidékre megy, időlegesen ez a lépés megoldja az akut problémát. Sokszor épp arra a vidékre térnek vissza, ahonnan az 50-es évek­ben a felmenőik eljöttek. De aki 30 évig élt mondjuk a Mester utcában, az nem biztos, hogy könnyedén fel tudja ásni a kertet, művelni a földet. A mun­kanélküliség is létező veszély, és ha Budapesten előbb indul meg a fellen­dülés, mint a borsodi, nyírségi perem­vidékeken, akkor megint meg fognak jelenni a városban.- Amely fölött a globalizációtól ódzkodók kon­gatják a vészha­rangot.- Ez egyelőre nyitott kérdés, akárcsak a sokat szidott bevásárló- központoké. Kul­turális jelenség, s mint ilyen, csínján kell bánni a meg­ítélésével, hiszen ízlés dolga, s egy­általán nem kizárt, hogy mellettük új­raélednek a tradi­cionális értékek. A globalizáció tény, árnyékos és örven­detes oldalaival együtt. Nem vá­laszthatunk sem ellene, sem mellet­te. A városszocio­lógiai tanulmá­nyok nagy része mostanában úgy kezdődik: „A glo­bális város” vagy „A város a globali­záció idejében”. Döntő hatása van a városi társadalomban. A IX. kerületi felújítás például egy globalizációs si­kertörténet, mert be lehetett vonni olyan tőkét, amelyből létrejöhetett, s ez nagyon pozitív fejlemény. Hogy szere­tek-e McDonald’s-ba meg Burger Kingbe járni? Én spéciéi nem szeretek, de kétségtelen, hogy ezekben mindig tisztaság van. Lehet, hogy profánul hangzik, de sokat számít az, hogy min­dig tiszta a vécéjük. Sőt, ezeken a he­lyeken órákig lehet ücsörögni egyetlen kávé mellett, s a kutya se kérdezi, hogy mikor áll már tovább, vagy mikor fo­gyaszt valami drágábbat. Ráadásul ezek a gyorséttermek nem tették tönk­re azokat a belvárosi kifőzdéket, ame­lyeket én jobban kedvelek, sőt inkább ösztönözték ezek létrejöttét, szélesítet­ték a választékot. A kockázatuk példá­ul az, hogy várostervezési szempontbó' mennyire szabályozhatóak, Magyaror­szágon még nagyon örülnek a beruhá­zó multiknak, a nagy kereskedő cégek­nek, s nem merik megkockáztatni a szigorú szabályokat, nehogy elriasszák a tőkét. Globalizációs jelenség az újko­ri migráció is, de ebben nem látok sem­mi rosszat, jó az, ha az emberek megis­merhetnek új kultúrákat. Egyszóval tu­domásul kell venni, hogy minden újra és újra strukturálódik. Garamvölgyi Katalin Fotó: Somfai

Next

/
Thumbnails
Contents