Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. február / 2. szám
Háttér Miért pont itt élünk? Csanádi Gábor szociológus az urbanizációról Urbanistának nevezhetjük az építészeket, akik megterveznek egy várost, a városi környezetet alakítókat, a városszociológusokat, akik a városban megjelenő' problémákkal foglalkoznak, városi környezetben uralkodó konfliktusokat, viszonyokat vizsgálnak. Persze egyre kevésbé választhatók külön a területek. Inkább arról van szó, hogy különböző szakterületekről érkezők foglalkoznak azzal a kérdéssel: kik és hogyan élnek a városokban? - Erről beszélgetünk Csanádi Gáborral, az ELTE tanszékvezetőjével.- Minél iparosodottabb egy társadalom, annál többen élnek városban, amelynek elszívóereje töretlen - ez tekinthető alaptézisnek?- Nem ilyen egyszerű a kérdés, attól is függ, honnan nézzük. Egyrészt igaz, hogy a gazdasági fejlődésnek az a típusa, amelyben a munkaerő jelentősebb része a mezőgazdaságból az iparba tevődik át, együttjár olyanfajta munkahely-koncentrációval, amelynek nyomán sokan áramlottak városba. Nem azért, mert az annyival jobb a vidéknél, hanem mert ott található a növekedés csomópontja. A múlt század fordulóján megugró városfejlődés döntően ennek a következménye volt.- Nagyon szimpatikus a városszociológiában az úgynevezett chicagói iskolához tartozó Robert Park egyik megállapítása, mely szerint a városok nem véletlenszerűen nőnek, hanem a környezet által kínált előnyös feltételek miatt, akárcsak az élővilágban. A város, mint egy szelektáló mechanizmus, tévedhetetlenül választja ki azokat, akik a leginkább alkalmasak arra, hogy az adott területen és környezetben éljenek. Ez a városökológiai szemlélet ma is helytálló?- A chicagói iskola azért nagyon érdekes, mert a társadalomtudományok fejlődésének azon időszakában jött létre, amikor nagyon vágytak arra, hogy utolérjék a természettudományokat, és ugyanolyan megbecsülést élvezzenek, mint azok. Igazából ezek a vonzó allegóriák annak a vágynak a megtestesülései, hogy végre ne „puha” szakmaként kezeljék a szociológiát, hanem a többivel egyenrangú tudományágként. Adott egy városi tér, ott is vannak különböző csoportok, mint a különböző színű és státusú virágok Linné kertjében. Ahogy a virágok közt is dúl a helyezkedés, úgy jelennek meg mindegyre újabb és újabb bevándorlók a városban, s foglalnak el területeket. A chicagói iskola tényleg azt gondolta, hogy az ember a természeti környezetével kölcsönhatásban van, ezt absztra- hálták az épített környezetre is. Elég marxista gondolat volt, az egyetemes összefüggés törvényén alapult, s totális rendszerként értelmezték. Kétségtelenül költői allegória. De szakmailag épp ez a baja, mert összemossa a csak látszólagos összefüggési mechanizmusokat. Ha nagyon magas absztrakciós szinten beszélünk valamiről, akkor annak rendszerint igen kevés tartalma van. Specifikálnunk kell az egymás mellett élés fajtáit, nem pedig általánosságokban beszélni róla. Társadalmi értékrendek, szokások, kultúrák küzdenek egymással a városi tér előnyös részeiért, s ez nagyon is másféle mechanizmus, mint amikor a virágok „akcióznak”.- Egy kicsit még leragadnék a leszólt allegóriánál, megjegyezvén, hogy a gyom az mindig gyorsabban szaporodik és sokkal ellenállóbb...- Lehet, de nem erről van szó! A vizsgált kérdés már csak azért sem írható le ilyen módon, mert a társadalomban vagy a városfejlődésben épp arról van szó, hogy a gazdagok, a hatalommal rendelkezők inkább megválaszthatják azt, hogy hol laknak, hogy a lehető legkedvezőbb körülmények között éljenek, s a lepusztuló részeket engedik át a szegényebbeknek. Nem azok az ellenállóbbak, akik most lepusztuló területekhez jutnak, sőt, inkább fordítva... Akik erősebbek, azok választhatnak.- Minél nagyobb egy város, annál tekintélyesebbnek tűnik, ugyanakkor ahogy nő, úgy szegényedik valahol.- Nem feltétlenül van így. Bizonyos időszakokban és bizonyos városrészek esetében azonban helytálló megállapítás. A város nagyon strukturált, olyan sok elemből álló egység, hogy nagyon óvatosan bánnék az olyan általánosító megállapítással, hogy a város szegényedik vagy gazdagodik. A szociológus nem szereti azt sem, ha azt hallja, az emberek ilyenek meg olyanok. Az emberek és embercsoportok nagyon is különbözőek.- A város is mindig differenciálódik, kialakulnak a saját arculattal bíró negyedek, körzetek. Hogy szerveződik a város? Úgy, mint egy csoport?- Egyrészt országonként, városonként különbözik, mikor és hogyan fej lődött a város vagy egy adott területe. Gondoljunk a Váci útra, amely több világon vezet át, a belvárostól a lakótelepeken keresztül a kertvárosi részig. Mindez egy kerületen belül. De legalább ennyire különböznek a különböző időszakban épült lakótelepek: tisztviselőtelep, munkáskolóniák, legújabban pedig a lakóparkok. Hogy ezek miért lettek ilyenek, hogy az egyes környékek heterogenitása mekkora, az döntően attól függ, a városnak az a része hogyan épült. Az európai városok sokkal kevésbé spontán módon alakultak, jelentős részben tervezték őket. Chicagót például azért pusztíthatta el a múlt században a tűzvész, mert szabályozatlan volt az építkezése. A tulajdon szentségének alapján mindenki azt gondolta, a saját telkére azt épít, amit akar. Európában nem egyszerűen műszakilag, hanem társadalmilag is megtervezték a városokat. Világosan elképzelték, az adott területre milyen státusú népességet szeretnének költöztetni. Ez formálisan úgy jelent meg a tervben, hogy
