Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. május / 5. szám
6 Háttér Sportnemzetből sportos nemzetet Járjuk egy kicsit körül napjaink sportos kérdéseit, kérem Földesiné dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanárt. A nemrégiben Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karrá avanzsált TF hangulatos kis szobájában rengeteg könyv, első kérdésem hallatán, amely így csengett: definiálható-e a sport, s ha igen hogyan?, a professzorasszony szinte csukott szemmel emel le egy kiadványt a polcról.- Az Európai Sportcharta érvényben lévő definíciója így hangzik: „Sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában, a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeredmények elérésére céljából. ” A meghatározásból kitűnik, hogy a sport nem csupán fizikai képességeket kiván fejleszteni, hanem a pszichikai, idegi, szellemi erőnlétet is. Azaz a társas kapcsolatokat. Én személy szerint azt gondolom, hogy jóllehet, szakmai körökben szükség van a sport fogalmának újradefiniálására, eközben nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a gyakorlatban, a mindennapi életben megváltoztassuk a sport jelentéstartalmát, és eljusson a hétköznapi emberekhez, a sportkérdésben döntést hozó szakemberekhez, hogy nem csak a versenysport a sport. A sport mindenkié. A sport hagyományos értelmezése az utóbbi évtizedekben megváltozott, gyűjtőfogalommá vált, benne a legmagasabb szintű profi és amatőr verseny, a középszintű versenysport, amelynek jó része szabadidősportnak minősül, de benne foglaltatnak a rekreációs tevékenységek, a fitness, a fogyatékosok és hátrányos helyzetűek sportja is.- Sokan vagyunk, akiknek kedvenc sportja a komputer klaviatúrájának püfölése. Ha jobban belegondolok, amióta megvettem a számítógépemet, arról szól az életem, hogyan ne rokkanjak meg a rengeteg üléstől, így aztán vettem görgős széket, dűlős széket, térdeplőzsámolyt, hokedlit. Lehet, hogy csak ki kéne mennem futni néhány kört?- Akármennyit változott a tudomány és a technika, az emberi test ugyanaz maradt. De a változások közepette már nem ugyanazt a fizikai jellegű tevékenységet folytatja, mint évszázadokkal ezelőtt, az ülő életmód kialakulása igen jelentős rizikófaktort hozott magával. És ha mindennapi életünkben nincs mozgás, akkor tudatosan kell beépítenünk: az iskolai testnevelésnek épp ezért elsősorban arról kell szólnia, hogy bennünk ezt az igényt kialakítsa. Ne csak a fizikai képességek fejlesztésére helyezze a hangsúlyt, hanem az egész életre szóló igény kialakítására. Örömteli, szép, mozgásélményt jelentő test- nevelési órákra van szükség. Ami élmény a kétballábasoknak, a túlsúlyosoknak is. Ez rizikófaktort csökkentő szerepe miatt mindenképp társadalmi felelősség. Mindenki megtalálhatja az alkatának, életformájának és életkorának megfelelő, adekvát mozgásformát. Meglepően magas életkorig képesek vagyunk új mozgásformák elsajátítására, ezt nagyon szeretném hangsúlyozni!- Jól hangzik, s minden bizonnyal igaz a fenti állítás. Csakhogy, miként a komputerhez is minimum öt ülőalkalmatosságot kellett beszereznem, mintha egyre több eszköz és pénz kellene a sporthoz. Vagy csak azért érzem így, mert egyre több divatos ötlettel bombáznak nap mint nap, azt szuggerálva, hogy csakis ilyen meg olyan sporttevékenységben lelhetem örömöm, de azt is csak akkor, ha egy bizonyos márkájú zokniban, cipőben, dresszben űzöm?- Szerintem a testedzéshez nem kell sok eszköz. Úgy fogalmaznék, hogy nagyon sok eszközt lehet használni. Ellentmondásos folyamatnak vagyunk tanúi, mert egyfelől tény, hogy a sport iparággá vált, ez a folyamat viszont segíthet abban, hogy a sport olyan emberekhez is eljusson, akikhez más csatornákon keresztül eddig nem jutott el. Olyan társadalmi csoportokra gondolok, amelyekre a reklám oly mértékben hat, hogy hatására megmozdulnak - ez a kommercializálódás jó oldala. A jelenség veszélye abban rejlik, hogy ilyen esetben a tömegek avagy az osztályok sportolnak-e? Sport mindenkinek vagy fitness-iparág? Én a magam részéről örömmel üdvözlöm a fitness-iparágat, de nem látom biztosítva, hogy az általa felkeltett igényekhez megfelelő ismeret társuljon, tudják-e vajon azokat a divatos gépeket, eszközöket rendszeresen, főleg megfelelően használni, vagy a testedzés csak egy újabb státusszimbólum lesz. És mit tesz a társadalom mindazok fizikai szinten tartásáért, egészségéért, akik nem tartoznak a fitness-iparág fizetőképes keresletéhez?- Szóval a sportban is elkülönül az elit és a plebs, mint a tornatermen kívüli, Nagybetűs Életben.- Az életszínvonal remélhető javulásával az emberek a testedzésre fordítható összegeket is betervezik majd saját költségvetésükbe. De mindig maradnak olyan csoportok, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, s én rendkivül fontosnak tartanám, hogy ők se maradjanak ki a testedzésből. Önkormányzati szinten, a tervezésnél kell figyelembe venni ezeket az embereket. Olyan multifunkcionális központokat kell kialakítani, amelyekben a sportolás lehetősége az adott terület lakosai számára elérhető áron megvalósítható. A legszerényebb anyagi körülmények közt élők számára is elérhetővé kell tenni mindazt, ami az üzleti szférában csillogóbb kivitelben, jóval drágábban művelhet' Az intézményháttért és a szakember- háttért biztosítani kell mindenki számára.- Nem azért mondom, de ez az ötvenes években majdnem sikerült...- Elméleti oldalról közelítve adódik a kérdés, van-e joga egy társadalomnak bármiféle tevékenységre kötelezni az állampolgárait? Akkoriban kötelezővé tettek tevékenységeket, el is jutott a sport minden társadalmi csoporthoz - átmenetileg. Tény, hogy ezrek ismerkedtek meg újfajta tevékenységekkel, de itt a nagy ellentmondás is: a demokratikus társadalmaknak a kínálatot, az intézményi hátteret, az elérhetőséget kell biztosítania. A jó szándékú és némileg eredményes indulás, ami az ötvenes éveket jellemezte, sajnos nagyon korán eltolódott az élsport, a verseny- sport felé, az került kiemelt helyzetbe A tömegsport egyenrangúságáról szói deklarációk nem valósultak meg. A demokratikus társadalomban viszont jogos elvárás, hogy a ma deklarált elvek hosszabb-rövidebb távon megvalósuljanak. Egyes szeleteit rábízhatja a piacra, de nem az egészet.- Beszéltünk az üzleti szféráról, állami felelősségről. Mi a helyzet a civil szerveződésekkel?- A sport valamikor a civil társadalom tevékenysége volt, később behatolt az üzlet, a politika. A szabadidősport lenne az a terület, ahol a civil társadalomnak szerepet kellene kapnia. Csakhogy ez a civil társadalom - ismert okok miatt - néhány évtizedig nem működött. Az újraindulásnál formailag létrejött egy csomó civil sportszervezet, csakhogy a genezisük teljességgel ellentétes irányú volt, azaz nem alulról építkeztek, hanem fölülről, félállami, állami szervezetek, klubok, szövetségek alakultak át társadalmi szervezetekké. Ezekkel szemben valódi civil szerveződésre lenne szükség, ennek is vannak már szép példái.