Ferencváros, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2001. május / 5. szám
Háttér- Mondjuk, én egy hajnalban arra ébredek, hogy nem élhetek tovább görkorcsolya nélkül, szólok a szomszédnak, az meg a sógornőjének, ösz- szeállunk, görkorizunk - kész is a civil szerveződés?- Nagyjából. Egy csapat rendszeresen találkozik, focizik, kosárlabdázik, sportol, s ha be akar kapcsolódni valamiféle versenyrendszerbe, megteszi, mint civil szervezet. Támogatást szerezhet különböző alapítványokból. Ha formális szervezet, több és jobb eséllyel indul, ha például helyiséget akar bérelni. Sok kis sportklub - ez jelenthetné a mindennapi emberek sporttevékenységének helyszínét. De ma még az emberek jelentős részének energiáit leköti a mindennapi megélhetésért vívott küzdelem, másodállás, otthoni munka, s íem marad elég pénz és szabadidő se a közösségre, se a sportra.- Az utóbbi időben felbomlani látszanak a férfisport-női sport kategóriák is. A nők bokszolnak, súlyt emelnek, mi erről a szakember véleménye?-Azt gondolom, hogy a kultúra valamennyi területén megtalálhatók az ext- rémitások, szélsőségek. Ezek alkalmasint tekinthetők különcségeknek, színesíthetik a képet. Nem jelentenek veszélyt a „fő csapásra”. Ez a sportban még inkább így van. Én némi szkepticizmussal szemlélem, hogy a nők egy jelentős része a férfisportokat tartja követendőnek, nagyon sajnálom, hogy nem vagyunk kreatívabbak, s nem tudunk a j elenleginél több, a nők biológiai alkatának jobban megfelelő tevékenységet kitalálni. Ugyanakkor meg- filtani sem lehet, sőt, nem is szabad. Aki erre vágyik, az tegye.- Új tendencia a veszélykereső kalandsport is.- A szélsőséges sportok esetében egyszerűen végig kell gondolni, hogy milyen értékrendek vannak, milyen lehetőségek közt bontakozhat ki egy személyiség. Ha a kalandsportok révén, akkor tudomásul kell vennünk. Ha divatba jönnek, azt is. Nem muszáj támogatni. Ugyanakkor ezerszer jobb, ha ezekben éli ki magát az ember, mert kreatívabb, személyiségfejlesztőbb tevékenység, mint a semmittevés, vagy a drogozás. Ha ezek a sportok megvédik őket a devianciáktól, akkor üdvözlendők.- Úgy tűnik, mostanság divat az egészség. A fiatalok közt manapság a rövid haj, semmi bagó, kigyúrt test, energiaital az új trend.- Meg a különböző izomfejlesztő szerek. Ezekkel kapcsolatban azért óvatosságra intenék. Az igazi izom az, amelyért megdolgozunk! Csínján kell bánni ezekkel a szerekkel, mert bár vannak köztük egészséges, ellenőrzött anyagok, de annál több a kétes eredetű, orvosilag sem kontrollált valami. Komoly károsodást okozhatnak. Aki szed valamit, feltétlenül orvosi felügyelet alatt tegye. Felhívnám arra is a figyelmet, hogy amikor sportról, testedzésről beszélünk, akkor megfeledkezünk arról, hogy ennek van ám egy egészség- ügyi vonulata is, ami azt jelenti, hogy nem csak a sportlétesitményeket, szakembereket kell biztosítani, hanem a rendszeres sportorvosi felügyeletet is, és nem csupán a versenyzők részére. Ugyanis nagyon sok pozitívum származik a rendszeres testedzésből, de fennáll a veszély is, amennyiben a sport orvosilag nem ellenőrzött, főleg egy bizonyos életkor után.- Nem akarom megbántani a körzeti orvosomat, elvégre majdnem mindig felismeri rajtam az influenzás tüneteket, aztán okosan aszpirint javasol kamillateával, de gyanítom, fogalma sincs arról, mit bír el a szervezetem, ekképpen komoly mellébeszélésre kényszerülne, ha megkérdezném tőle, elindulhatok-e a maratoni távon...- Erről beszélek. Sportorvosi hálózatra lenne szükség. Az egy külön szakterület, mely speciális szakismereteket kíván. Kérdés, hogy tíz-húsz év múlva eljut-e oda a magyar társadalom, hogy a családorvosi ismeretek közé kötelezően beletartozzanak az elemi sportorvosi ismeretek? Amig ez nincs, a sportorvosi hálózatot oly mértékben ki kellene bővíteni, hogy mindenki számára elérhető legyen. A sportorvos tevékenységi körébe pedig bele kellene foglaltatni, hogy aki az utcáról bemegy, s ilyen szempontból meg akarja vizsgáltatni magát, tanácsot vagy segítséget kér, az megtehesse, és ne a baleset után lásson először sportorvost.- Szeretünk azzal dicsekedni, hogy sportnemzet vagyunk. Ha nagy sportnemzetekre gondolok, két véglet jut az eszembe, az USA és Dél- Amerika. Bevallom, olykor irigykedve nézem az amerikai filmeket, híradásokat, minden iskolának uszodája van, sportpályája egy rakás edzővel. Ezzel szemben délen a brazilok, az argentinok szegények, koszos grundokon nőnek föl generációk, de piszok jól fociznak.- Én azt gondolom, szép-szép, hogy mi is sportnemzet vagyunk, de még jobb lenne, ha sportos nemzet lennénk. Az USA-ban egyébként Kennedy elnök indította el azt a mozgalmat, ami néhány évtized alatt kialakította az irigyelt életformát, középosztálybeli szinten. A latin-amerikaiakkal, bevallom, mozgás terén rendkívül engedékeny és jóindulatú vagyok, ugyanis táncolnak! Többször volt szerencsém együtt lenni latin-amerikaiakkal, jártam Argentínában is. Az elképesztő mozgásigény és - szükséglet a vérükben van, és az egész társadalmuk sugallja ennek, nagyszerűségét. Az egyik tévécsatorna például a nap huszonnégy órájában tangóval kapcsolatos programokat sugároz. Ez egyszerre a legszebb hagyományok ápolása és „testedzés mindenkinek” mozgalom. A hazai statisztikai adatokat nézegetve mondhatjuk persze, sajnálatos, hogy mi csak ott tartunk, ahol tartunk. De ha egyszer készülne egy felmérés, amelyben benne lenne minden lehetséges mozgásvégzés-forma (nem az aratásra vagy a rétkaszálásra gondolok, hanem arra például, hogy járok-e tangózni) akkor javulnának kissé a statisztikák. Az utóbbi időben a sport fogalma ugyanis kiszélesedett. Már csak az élet- színvonalnak kellene emelkednie... Garamvölgyi K.
