Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. február / 2. szám

Helytörténet 11 A Ráday csodái Az, hogy 1906 óta megőrizte a Ráday nevet, már önmagában is ad valami méltóságot ennek az utcának. Egy régi utca megtarthatja jellegét, ha az eredeti részeit a múltbeli értékek meghagyásá­val sikerül a későbbi korok igényeihez igazíta­ni. A Ráday utcán sétálva, az értékmegőrző és szépítő szándék mellett még mindig szembetű­nő a földszinti üzletsor sokszor otromba kiala­kítása és az afölött meghúzódó két vagy három, esetenként négy szint valamikori nívós kialakí­tása között. Szerencsére az új tulajdonosok igyekeznek az épületek jellegéhez igazítani a portálokat, így remélhető a földszint és az eme­letek közötti minőségi különbség csökkenése. Arra biztatok mindenkit, hogy a páros ol­dalon járva tekintsen át a páratlan oldalra, és fordítva. Felejtkezzenek el a járdaszintről, és egy-egy önöknek tetsző épületet végigmustrál­va éljék bele magukat az elődök ízlés- és for­mavilágába, úri vagy kispolgári életvitelébe. Kedves ott lakók, arra járók, ha feltennénk azt a kérdést, melyik az a ház, amelyik két kagylómotívumos fülkében elhelyezett delfin díszít, vajon meg tudnák-e mondani? Ugye, ke­vesen. A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül megemlítek néhány jellegzetes épületrészt, il­letve épületet, hogy kedvükre válogathassanak a klasszicista neoreneszánsz és a szecessziós stílus jegyei közül. A Ráday utca 11-13. szám alatt lévő, Hild József tervei szerint épült ház a klasszicizmus­ból ad ízelítőt a kapukat díszítő ion fejezetes falpilléreivel, a monoton, szinte kopár homlok­zat kialakításával, melynek egysíkúságát a ter­vező azzal oldotta fel, hogy timpanonnal iker­ablakokká összehúzott kettőt-kettőt a széleken. A neoreneszánsz városi paloták közül megemlíthetjük a 8-as számú házat, mely bő­velkedik reneszánsz motívumokban. Négy szintes, az alja rusztikus, följebb aprótéglás. Két, konzolokon nyugvó erkély díszíti a hom­lokzatát. Megfigyelhetjük a reneszánszból át­vett füzérdíszt, kagylót, bőségszarut, a delfint (melyre utaltam a cikk elején) a rozettát, ún. to­jássort és fogrovatsort stb. Klasszikus elemek­ben bővelkedik a három rizalitos (a homlokzat két szélén és a közepén), kanellurás pilasztere- ket, timpanonokat, balusztrádot rejtő 47-es szá­mú ház. Valamint a 20-as számú épület, mely­nek ablakpárkányai domborművesek és ablak­sorát szintenként más-más motívum záija: tim­panon, vízszintes lezárás, félkörív, a homlokzat két szélén rizalit, ikerablakokkal. A szecesszióra példa a 14-es, 22-es, 26-os, 34-es, és a 37-es számú ház. Ez a stílus szakít a klasszikus hagyományokkal mind szerkezeté­ben, mind lendületes, hullámos falsíkok alkal­mazásával ívelt, omamentális, színes díszeivel. Jónéhány eklektikus is akad közöttük, ami azt jelenti, hogy az építész kedvére válogatott az addigi korok építészeti elemeiből, és azokat tetszőlegesen állította össze egy építményen belül. A Ráday várostörténeti szempontból a bel­város déli részéhez kapcsolódó terület legfonto­sabb útja volt, mivel ez kötötte össze Pestet Szegeddel és Szabadkával. Régi leírásokból tudjuk, hogy az 1700-as évek eleje óta azok, akik Szeged felől érkeztek innen, az akkor még Soroksárinak nevezett út­ról jöttek be a Szénapiacra (a mai Kálvin térre). A régebbi elnevezések az útirányt jelölték, ennek megfelelően volt Haraszti út, Ocsai út, Kecskeméti út is. 1805-től Schorokscharer- gassenak nevezik viszont, 1831-től Soroksári utca. Az eddigi út elnevezés helyett az utca el­nevezés jelzi a lakóövezetté válását. Ekkor már bekapcsolódott Pest városának vérkeringésébe, de, mégiscsak a középkori városfalon kívül eső terület. A reformkor pezsgő, iparosodó világát a mai Ráday utca 32-es szám alatti rum, likőr és pezsgő gyár is jelzi, melyet Prückler Ignác ala­pított, a pezsgőgyártásban megelőzve az európai hírű Törley Józsefet. A századforduló után 1906-ban kapja a mai "evét, Ráday Gedeon (1713-1792) mű- és könyvgyűjtő irodal­márról. Halálakor a könyvtár több mint 10 000 kötetből állt. A gyűjteményt az unokája (szintén Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház igazgatója), eladta a Dunamelléki Re­formátus Egyházkerületnek. Számos híresség, író, művész, politikus, sportoló lakott vagy lakik itt. Az ő személyisé­gük ugyanúgy hozzájárult a Ráday utca hangu­latához, mint maguk az épületek, üzletek, mű­helyek, fogadók, kocsmák. Az emléktáblák többsége még mindig hiányzik ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk arról, hogy ki, mikor tervezte azt a bizonyos építményt, és mely közismert személyek lak­ták. A 14-ben lakott - stílszerűen vele kezdjük - Ráday Imre, a kiváló színész, akinek alakját szerencsére a filmtekercsek megőrizték, csak­úgy, mint Kálmán Györgyét, aki ferencvárosi létére nagy MTK drukker volt. A lovagias ügy vetítése után Ráday népszerűsége Jávor Pálé­val vetekedett, Kálmán György intellektusa pedig lehetővé tette, hogy a Lear király bo­londjától a televíziós krimikig mindenben em­lékezeteset alakítson. A 22-ben lakott a hihe­tetlenül hosszú életet élt Istók János portré- és emlékműszobrász. Szintén e ház lakója volt Püski Sándor, akinek már a háború előtt műkö­dött könyvkiadója Budapesten, és 40 év New York-i száműzetés után jelenleg is működik Budán. A 24/A-ban lakott Pokomy Hermann vezérezredes, aki német részről aláírta a breszt- litovszki különbékét. A 30-as számú házból járt esténként a Mátyás pincébe zenélni Magyari Imre, a legendás hírű cigányprímás. A visszaemlékezések szerint a Budapesten járt Yasha Heifetzet is meglepte Magyari hangsze­res tudása és improvizatív képessége. A 32-es számú házban lakott - e névsorból foglalkozá­sa miatt sem lehetne kihagyni - Gerevich Ti­bor, az európai hírű művészettörténész. O volt annak idején a Műemlékek Országos Bizottsá­gának elnöke. A Vörös Postakocsi vendéglő kapcsán megjelént írásokban több alkalommal megpró­bálták a Ráday utcára a romantikus, dekadens, Krúdy.s hangulatot ráaggatni. Ezen cikkek el­maradhatatlan szereplői voltak a Cholnoky test­vérek: Viktor és László. Ők a századfordulón Veszprémből költöztek ide, az 54-be. Annyi való igaz, hogy Mark Twaint először Cholnoky Viktor ültetett át magyarra, és fordításáról Krú- dynak jelent meg kritikája a Nyugatban. Talán még az is táplálja a romantikus érzületet, hogy László a gazdasági válság kitörésekor kifizetet­len adósságai miatt öngyilkos lett. Ugyancsak az 54-ben lakott Tildy Zoltán, aki 1945-től Ma­gyarország miniszterelnöke, 1946-tól, a fordu­latig köztársasági elnök volt. Ő nevezte ki Nagy Ferencet miniszterelnöknek, aki viszont az utca elején, a 9-ben élt. Dobrmits Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents