Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. december / 12. szám
Inter] Úti jelentésből novella írók között kevés a nő, még kevesebb kap közülük József Attila-díjat, Lovagkereszt civil fokozatát és még ritkábban adnak át írónőnek Ferencvárosért Érdemérmet. Mindezen kitüntetések tulajdonosa Vathy Zsuzsa írónő, aki cseppet sem mellékesen a rendszerváltás után újrainduló Ferencváros lap első főszerkesztője volt. A megbeszélt időpontnál néhány perccel hamarabb érkezünk a fotós kollegával. A romantikus homlokzatú Lónyay utcai ház kapujánál éppen kulcsát keresi Vathy Zsuzsa, hóna alatt egy hatalmas méretű könyvvel. Kölcsönösen szabadkozunk, mi a korai érkezésért, ő pedig azért, hogy még el kellett szaladnia a könyvtárba. Régóta nem találkoztunk, a liftben felfelé régi ismerősökről beszélgetünk, kit hová vetett a sorsa. Aztán megérkezünk a negyedik emeleti lakásba. Mindenütt könyvek, a falakon festmények. A nappali szobában telepszünk le. Beszélgetésünk kicsit feszélyezve indul, ehhez jócskán hozzájárul a fotós jelenléte. Az írónőt szemmel láthatóan za- 'varja a felhajtás, mint a szerény emberek többségét. Lassan oldódik a hangulat, a régi időket idézzük fel. Ifjú korában meg sem fordult a fejében, hogy író legyen, mint mondja, nem is látott írót huszonéves koráig. A műszaki egyetem vegyészmérnöki karán tanult Veszprémben. Egy év után jött rá, hogy a technológiák, gyárak, a műszaki világ hidegen hagyják, sokkal inkább humán beállítottságú. Szerencse, hogy nem jogásznak mentem, mint a testvéreim, akkor irodalmi vénámra soha sem derült volna fény - mondja. Az egyetem elvégzése után Százhalombattán, az olajfinomítóban kezdett dolgozni. Technológus lett, később az NDK-ba ment ösztöndíjjal. Akkoriban az volt a szokás, hogy a tanulmányút végén útijelentést kellett készíteni. Vathy Zsuzsa először egy Útijelentés című novellát írt - ez élete első irodalmi műve, amelyet kiadtak - és csak ezután vetette papírra a hivatalos beszámolót.- A fiatal írók többsége valamilyen irodalmi csoporthoz, baráti körhöz tartozik, amely bevezeti őket az írás rejtelmeibe. Nekem ez nem adatott meg, a magam kárán, a hosszadalmasabb utat választva tanultam meg az alapokat. Első kiadóm lektora azt mondta, hogy tipikusan egynovellás író vagyok, szerencsére az idő rácáfolt és azóta tizenhat kötetem jelent meg - emlékszik a kezdetekre az írónő. A százhalombattai évek végén, 1970- ben jelent meg „Erőterek” címmel első kötete. Budapestre költözött, üzemi újságíró lett Csepelen a papírgyárban. Sok fiatal író és költő választotta ezt az utat.- Közülünk sokan nem akartak újságírók lenni, de a megélhetés kényszere miatt ezt kellett tenni. Később a filmgyár lapjánál, a Mafilm Híradónál szerkesztőként próbálhatta ki magát. Nagyon érdekes volt a filmes világot belülről látni, a szerkesztői munkakör jó iskola volt, megtapasztaltam, miként lehet embereket dolgoztatni - idézi fel Vathy Zsuzsa a régebbi időket. Később a Képes Hét című lap gyermekrovatát vezette, utolsó munkahelye a Kortársnál volt. Időközben prózai munkássága elismeréseként József Attila-díjat kapott. Nem sokkal előtte az általa tisztelt Mándy Ivánnal találkozott az utcán. Az író mo- rózus hangulatban volt. Vathy Zsuzsa megkérdezte tőle, hogy miért rossz kedvű? Mert ebben a ronda időben, amikor én ki sem szoktam mozdulni otthonról, az írószövetségbe kell mennem. Csak azért megyek el, hogy magát javasoljam József Attila-díjra - mondta a híres iró. Mándy Iván Vathy Zsuzsa szigorú kritikusa volt, fiatal kollégájának tekintette és írásairól őszintén elmondta véleményét. Közvetlenül a rendszerváltás után lapunk, a Ferencváros főszerkesztőjeként indította új, demokratikus útjára a kerületi újságot. A lap megőrizte az általa bevezetett, Kecskeméti Kálmán festőművész által tervezett fejlécet.- Akkoriban éppen sok dolgom volt és nem hiányoztak számomra újságírói kalandok, de a rendszerváltás új kihívás volt, úgy éreztem, a változásokban részt kell venni. Mindenki nagyon lelkes volt, az embereknek ötleteik támadtak, leveleket írtak, civilszerveződések jöttek létre. Érezni lehetett, hogy megmozdult az állóvíz. Emlékszem, amikor a Bakáts téri plébániát megkerestük, hogy rendszeresen szeretnénk a hitélettel kapcsolatos cikkeket megjelentetni, akkor el sem hitték, hogy ezt komolyan gondoljuk - mesél az egykori főszerkesztő a lap tíz évvel ezelőtti múltjáról. Amikor a rendszerváltáskor megalakultak a pártok, akkor úgy gondolta, hogy az MDF-hez kell csatlakoznia. Néhány évvel később, amikor az MDF-ből az MDNP kivált, írt egy levelet, hogy rájött, író ne legyen semmilyen pártnak tagja. Az írók sikerességét gyakran az eladott példányszámok alapján mérik, bár az irodalmi érték ezzel nem mindig esik egybe. Vathy Zsuzsa úgy véli, hogy az eladott könyvek számát nagyban befolyásolja a terjesztés, ami az utóbbi években a könyvkiadás gyenge pontja. Sok író elutazik vidékre is, hogy találkozzon olvasókkal. Az önreklámozásban egy kicsit gyenge vagyok - gyakorol önkritikát az írónő. Napjaink könyvkiadása egészen más, mint a hetvenes években volt, akkoriban minimum két évet pihentették a kéziratot és csak azután ment a nyomdába. Talán, hogy a hatalom bebizonyítsa az íróknak, azt tesznek velük, amit akarnak, vagy csak a művek ellenőrzése tartott sokáig. Ma a kiadó azt mondja, hogy könyvnapra akarja kihozni a könyvet, itt legyen februárig a kézirat - avat a részletekbe. A tavalyi frankfurti könyvvásáron jelent meg németül az „Itt a szépséget nézzük” című kötete. A német újságok recenzióiban nagyon jó visszhangja volt a könyvnek. Az ottani „Parlament’című lapban is írtak a kötetről. Vathy Zsuzsa rejtekhelyeken, könyvtárak csendes zugában szokott alkotni. Régebben, amikor kisebb lakásban laktak és két gyereke fiatalabb volt, akkor otthon gondolni sem lehetett az elmélyült munkára. Mostanra pedig hozzászokott a nyugodt munkához, a rejtekhelyen csak az írásra koncentrálhat, nem csörög a telefon, nincs nyüzsgés. Szeret a Ferencvárosban lakni, a szemközti házban Mikszáth lakott és gyakran gondol rá, hogy merre sétálhatott át az akkori országgyűlés épületébe, a mai Bródy Sándor utcába. Jó érzéssel tölti el, hogy a kerületben élt Vajda János, Arany János, Kosztolányi és más hírességek. Arról nem is beszélve, hogy lakóházának másik szárnyában volt a Nyugat szerkesztősége. A környéken gyakran meg kellett fordulnia Kaffka Margitnak, Babitsnak és a többi nyugatosnak. A városrész fejlődését nyomon követi az írónő, és mint mondja, drukkol a Ferencváros sikereiért. Kleer László
