Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. december / 12. szám
Gedeon Andort, a Ferencvárosi Család- segítő Központ vezetőjét a kerületben végzett kiváló munkája elismeréséül a „Ferencvárosért” emlékéremmel tüntették ki. A kerületben ő szervezte meg a család- segítő szolgálatot, melynek 1989 óta vezetője. 1992-ben létrejön a Thaly Kálmán utcai Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgálat is. 1997-ben megalakul a Dzsumbuj Help Központ. A 2000 óta működő Ferencvárosi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda egyik megalapítója. Számos szakértői feladattal bízta meg a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat. Célja, hogy a ferencvárosi szegény családok széthullását és ellehetetlenülését megakadályozza.- A családsegítő szolgálat létrehozásának ötlete még az átkosban vetődött föl. A Fővárosi Tanács szociális ügyosztálya volt az, ahol e szolgálatok terén elkezdtek mozgolódni, de nem sokat tudtunk az egészről. Ez végül is egy hivatal, ahol pályázatok formájában mindig vannak leosztható pénzek. A kerülethez akkoriban annyi közöm volt, hogy a GYIVI alkalmazottjaként ferencvárosi gyerekekkel foglalkoztam. A Ráday u. 57-ben működött a gyámhatóság, ott volt nekem heti egyszer-kétszer ügyeleti időm. Vagy oda jöttek be ezek a srácok, vagy én járkáltam ki hozzájuk. így szépen, lassan kölcsönösen megismertük egymást a kerülettel. Az akkori művelődési és sportosztályról kerestek meg azzal a felkéréssel, hogy alakul itt egy családsegítő, nem vállaínám-e el a vezetését. Keveset tudtunk arról, hogy ez mit is takar, mit fed le, mit kellene, hogy jelentsen. Méltánylandó volt a szándék, hogy a fővárosban elsők között legyen a Ferencvárosnak családsegítője. Akik ezt felajánlották, azok részéről megvolt a segítőkészség, de nem rendelkeztek szakmai fedezettel. Mi sem.- Ez a helyi tanács volt?- Igen. Azt, hogy nem nevelőotthonra, hajléktalanszállóra, hajléktalan-ellátásra és a különböző kiúttalan és mellékvágányra vivő megoldásra van szükség, megtapasztaltam nevelőotthoni és egyéb munkáim során. A családokat kellene valahogy egyben tartani, mert egy nagyon szegény családban is jobb helye van a gyermeknek, mint egy nevelőotthonban. Az már látszott az elején, hogy az a réteg, akikkel foglalkozunk, a nagybetűs szegény családokat jelenti. A létminimumon, vagy annak környékén, egy csomó hiánytól szenvedve élnek. Nincs megfelelő jövedelmük, nincs megfelelő lakásuk, nincs megfelelő munkájuk, nincsenek meg azok a fizikális feltételei a létezésnek, hogy ők középosztályba tartozónak mondhassák magukat. Itt kőkemény szegénygondozásra kellett felkészülni és ráállni. Gyakorlatilag most is ezt csináljuk, csak egy kicsit jobban.- Mit lehet tenni a nagyon eladósodott családokkal?- Ezzel a kérdéssel nagyon nehéz bánni. Sok olyan családunk van, ahol több 10, illetve 100 ezer forintos a díjhátralék mértéke. Menthetetlenek, ha nincs olyan jövedelem a család mögött, amiből akár kölcsön formájában, akár más úton, de fizetni tudnak. Természetesen nincs, mert a pénzintézeteknek ezek a családok nem kliensei. Vannak olyan szervezetek, alapítványok, fővárosi önkormányzat által finanszírozott lehetőségek, amelyek adósságkezelési programot kínálnak, de eléggé szűk azoknak a köre, akik ebbe beleeshetnek. Általában az adósság 30%-át egy összegben le kellene tenni. Ha tehát nem százezres nagyságrendű ez az adósság, akkor megpróbáljuk benyomni őket ezekbe a különböző adósságkezelési programokba. A többségnek sajnos, ez nem jelent megoldást.- Történt már fizetésképtelenség miatt a kerületben kilakoltatás?- Nem tudok arról, hogy történt volna, de ezekben a probléma-csomagokban benne van egy szociális bomba, mert nem tudni, mikor mondja az önkormányzat azt a lakbérhátralékosainak, hogy bírósági eljárást kezdeményez. Ennek bírósági végrehajtás is lehet a vége, ami esetleg a kilakoltatást jelentheti.- Mindaz, amiről eddig beszéltünk, igen kilátástalannak festi le ezt a területet. Hogy lehet, hogy még nem keresett magának valami több örömmel és sikerrel kecsegtető pályát?Miért nem menekül el ennyi sikertelenség láttán?- Ezen még nem gondolkodtam. A mi szakmánkban nagyon kevés a sikerélmény. Akad azért, de elvétve. Amit mi sikerélménynek tudunk elkönyvelni az az, ha egy családot sikerült úgy talpra állítani, hogy nem kell utána foglalkozni vele. Sikerült valakit munkába állítani, sikerült a gyereket olyan képzésbe eljuttatni, amelyet szeretett volna, sikerült azokat az anyagi feltételeket megteremteni a család körül, amelyekkel szinten maradhatnak. De ez így nagyon felszínesen hangzik- Mennyire akarják a családok, hogy segítsenek rajtuk?- A családgondozó az önkéntesség elvén működik. Mi nem azért vagyunk, mert kirendelnek minket hatóságilag, hanem a kölcsönös bizalom elvére alapozzuk a munkánkat. Tehát a család felé nyitottságot kell éreztetnünk, hogy a negatívumokon vele együtt akarunk segíteni, és hogy ehhez kell az ő együttműködésük. Az etikai kódex alapján ránk is vonatkozik az anonimitás tisztelete. A kliens adatait csak a hozzájárulásával adhatjuk ki. Egy kicsit az orvosi és az ügyvédi etika szabályait kell követnünk. Ha nem együttműködő a család, akkor az esetből soha nem lesz sikertörténet. Akkor kiesnek a mi látókörünkből is.- Amikor önök kezdték a munkát, nem segítették törvények, rendeletek, jogszabályok ezt a tevékenységet. Most készült egy sor törvény, rendelet, jogszabály, amelynek valódi alkalmazói Segíteni Gedeon Andor szülei elváltán éltek. Szociális körülményeik miatt a hété\}es kisfiút a nevelőotthonba viszik. Szülei korán meghalnak. A nyolcadik osztály elvégzése után kitanulja a vasipari szakmát. Azt mindig érezte, hogy tanulni kellene, de ez volt a könnyebb ellenállással elérhető út. Kollégiumban lakik. A szakma megszerzése után a nagynéninél lakik, és a vasiparban helyezkedik el. Az élet iskolája azonban azt erősítette benne, hogy tanulni kell. '75-77 között katona. A véletlenek irányítgatták az életét. Összeakad egy volt tanárjával, akinek elpanaszolja, hogy lakhatási és munkalehetőségre volna szüksége. Felajánlják neki a Béke Nevelőotthon gondnoki állását, ahol nemsokára már gyermek-csoportot kap. Hat évet dolgozik deviáns, rendezetlen hátterű gyermekekkel. Innen kezdődik el a tanulás. A nyolcvanas évek első felében elvégzi a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát. Aztán átkerül a Budakeszi út túloldalára, a Vasvári Pál Nevelőotthonba, ahol neurotikus gyerekekkel foglalkozik. '86-89-től a GYIVl (Gyermek és Ifjúságvédő Intézet) munkatársa, ahol ferencvárosi fiatalok gondozását vállalta. íg}> kerül a kerületbe, ahol '89-ben megbízzák a családsegítő központ megszervezésével. Vezetésével a családsegítő magas színvonalú munkát végez. A gyermekvédelem területén alapítványi tevékenységet is ellát, nemzetközi konferencia szervezésében vesz részt és publikál. 1998-ban másoddiplomát szerez az Államigazgatási Főiskola szociálpolitikai szakigazgatási szakán.
