Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. december / 12. szám
PAPP MÁRTA A SZÍNHÁZSZELÍDÍTŐ Nemrég a Bakáts téri iskola igazgatónője említette egy beszélgetés során, hogy Papp Márta franciatanár, a sokszoros díjnyertes francianyelvű színjátszó kör vezetője eredetileg külker főiskolát végzett, s a jólfizető külkeres pályát cserélte fel a pedagógusira. Mi tagadás, ez a nem mindennapi fordulat késztetett arra, hogy felkeressem a tanárnőt. Az igazsághoz tartozik, hogy - jaj, azok az átkozott prekoncepciók! - a hír hallatán valamiféle szép- lélekre számítottam, fold fölött lebegő mademoiselle jelent meg lelki szemeim előtt. Ehhez képest a tanáriban egy vagány, nagyszájú lánnyal találkozom, aki udvariasan, ámde arcán beszédes grimasszal hallgatja végig első kérdésem, ami mi más lehetne, mint: hogy lettél külkeresből általános iskolai franciatanár?- Tudtam, hogy ezzel fogod kezdeni - sóhajt Márta és menten cigarettára kap. - Utáltam a külkert. Harmadikos gimis voltam, amikor szóba került a továbbtanulás, az ember ilyenkor azt nézi ugye, hogy miből versenyképes. Berettyóújfalui vagyok, szerettem volna a debreceni Kossuth-egyetemre menni, orosz-francia szakra, de az akkori öt helyre hét protekciós pályázott, egyik sem én voltam. Kisgyerekekkel szerettem volna foglalkozni, gondoltam, elmegyek óvónőképzőbe, de negyedikben a franciatanárom sugallatára választottam a külker főiskolát, sejtelmem sem volt a tartalmáról, pofára is estem, az első félév végén majdnem kiszálltam, no nem a nyelv, hanem a matek miatt. Na az, nem az én világom. Azért elvégeztem az iskolát, de nagyon nem szerettem, a kultúra érdekelt. Dolgoztam néhány külkeres cégnél... Ez sem az én világom. Még ma is tudom oroszul, hogy „rendezőre szerelt csillapító- tag”, de nem tudtam mihez kezdeni vele. Kapva kaptam hát a lehetőségen, előbb a Gyerekházban dolgoztam Csepelen, később a festő Hegedűs Magdi közbenjárására kerültem ide.- Pont akkor, amikor minden idegen nyelvet beszélő elment a gazdasági szférába meggazdagodni. Te meg az árral szemben úsztál.- Végül is igen, de nem volt ez tudatos. Engem az nem érdekelt. A pénzzel tényleg nem állok valami jól, de legalább tetszik, amit csinálok. Azzal a feltétellel vettek töl, hogy megszerzem a tanári diplomát, két évig oroszt tanítottam, aztán már franciát. Szegeden diplomáztam, de itt a Bakátsban jártam az igazi tanárképzőt. Volt óra, hogy bőgve jöttem ki. Sőt, bőgtem én még a gyerekek előtt is, mert valami nagyon fájt. Olyasmi érzés volt ez, mint amikor vezetsz, és hirtelen nem vagy többé ura az autónak... Mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy ha bemegyek egy osztályba, meg tudok úgy állni a gyerekek előtt, és úgy tudok nézni rájuk, hogy tudatosuljon bennük: most meló jön, most csöndben kell lenniük.- És egy reggel arra a kínzó érzésre ébredtél, hogy nem élet az élet színjátszó csoport nélkül?- Nem - legyint Márta. - Egy suli-bulin kitalálták, hogy legyen valami előadás. Az akkori hetedikeseimmel előadtunk egy darabot, jól sikerült. Ekkor gondoltam, a csudába, hisz a franciaórán is ez megy, kis mini szkeccseket csinálunk, helyzetgyakorlatokat, satöbbi. Ezek miért ne nőhetnék ki magukat színdarabbá? összehoztunk pár darabot magyarul, utána pedig franciául, s azzal már felléptünk a mátészalkai fesztiválon, öt éve rendezik ezt általános iskolásoknak, minden évben ott vagyunk, mert a gyerekek rákaptak az ízére: nekik ez komoly megmérettetés, most már kötelezettség is. Időközben én meg szépen beleszerettem a dologba.- A szinjátszókörben jóval közelebb kerülsz a gyerekekhez, mint az osztályteremben. Ennek sok jó oldala van, de olykor lelkileg nagyon megterhelő lehet.- Ez igaz. Engem is jobban megviselnek dolgok, őket is... Az órán muszáj elfelejtenem, hogy délután egészen másfajta viszony van közöttünk. Akinél tudom, hogy a színjátszás elemi szükségletté vált, annál egy kicsit „vissza is élek” ezzel, persze csak az ő javára. Számtalan gyereket megzsaroltam már, hogy nem engedem a színkörbe járni, ha azt látom, hogy az a tanulmányi eredményének rovására megy. Aztán vannak a rejtett indulatok, gondok, bajok, amelyeket verbálisán nagyon nehezen közölnek a gyerekek, de talán a színjátszás segítségével orvosolhatóak. Az a tanár, aki nem vállalja fel a problémákkal együtt a gyerekeket, előbb utóbb elhagyja a pályát. Egy gyereken minden meglátszik: mindennap magán viseli az életét. Nagyszerű érzés, ha valahogy tudok nekik segíteni, de szerintem ezt mindenki így fogja fel ebben az iskolában. Ettől jó, ettől nehéz, ettől szép. Ez most persze talán patetikusan hangzik, de tényleg arról van szó, hogy a gyerekekkel a problémáikkal együtt kell bánni és foglalkozni. Meg kell őket szelídíteni, s utána a gyerekek csodákra képesek!- A francia nyelv és kultúra vajon mennyire lesz későbbi életük része?- Mint minden nyelvnél, itt is megtanulják, hogy ez nemcsak játék, hanem erőfeszítést, komolyságot kívánó tevékenység. A cél az, hogy az órán jól érezze magát, közben tanuljon, megnyíljon, rácsodálkozzon a világ eme szegletére. Számtalan helyzetgyakorlatot végzünk, az egyikből nőtt ki a karácsonyi műsorunk. A szitu egy fotóból indult, a kép címe az volt: karácsony. A gyerekek körítették tündérrel, jött az ötlet, hogy legyen benne egy ilyen mondat, meg egy olyan, szépen összeállt egy történet. Szuper jó ötleteik vannak, s főleg szépek. Rengeteg agresszivitás kijön belőlük egy-egy helyzetgyakorlat során, de itt, attól, hogy a karácsonyról volt szó, csupa szép: színek, fények, melegség - szóval nagyon szép mesét hoztak össze. Pedig manapság nem igazán sikk szépet mondani.- Ha kimész az Iskolából, be tudod csukni magad mögött a sulikaput?-Nem. G.K.
