Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. december / 12. szám
Karácsony közeledtével egyre több képeslap fordul ki a postaládákból. Vannak köztük giccsesek, melankoli- kusak, érdektelenek és egyszerűen csúnyák, de lehet, hogy egy derűs hangulatú műalkotás reprodukcióját küldte el nekünk valaki. A következőkben a karácsonyi ünnepkör néhány hagyományos témáját tekintjük át a festészet történetében. A római egyházban csak a IV. század közepétől szentelték december 25-ét - külön ünnepként - Jézus születésének. A karácsonyra vonatkozó leggyakoribb képtémák a szent éj, a Kisded imádása, a pásztorok imádása, Mária imádása és a háromkirályok hódolata. Az ünnep ábrázolása korszakról-kor- szakra változott. A Biblia idevonatkozó, csekély szövege mellett az apokrif iratok, a liturgia, a szentatyák feljegyzései, a misztériumok, a legendák és az alkotás elkészültének helye formálta a műveket. A teljesség igénye nélkül, néhány jelenetet kiemelve, a századok során kialakult képtípusokat tekintjük át a Jézus születése körüli eseményekből. A IV. században még a háromkirályok hódolatának bemutatása gyakoribb a születés jelenete helyett. Ha mégis a születést ábrázolták, akkor is csak a szorosan bepólyált gyermek feküdt egy egyszerű bölcsőben, de már ekkoriban is az elmaradhatatlan ökörtől és a szamártól körülvéve. A legkorábbi műveken az anya egyáltalán nem, vagy csak akkor szerepelt, ha a születés jelenetéhez párként a Három- királyok imádása is társult. Mária csak az V. századtól válik állandó szereplővé, Mária férje, József pedig csak a VI. századtól jelenik meg. Bizánci hatásra alakult ki az a képtípus, amelyen Mária gyermekágyas nőként fekszik, s az egész jelenet színhelye a sziklabarlang. Ezt a formát veszi át, és terjeszti el a sienai iskolához tartozó itáliai festészet. A XII. századtól nyomon követhető az a törekvés, hogy a műveken kifejeződjék az anya és a gyermek közötti bensőséges viszony még akkor is, ha ez eleinte egy-egy esetlen gesztus csak. Ekkoriban a gyermek egy kisméretű felnőtt formáját ölti a valódi gyermeki arányok figyelembe vétele nélkül. Új képtípust eredményezett Szent Ferenc greccioi prédikációja. Ferenc egy védőtetőt ácsoltatott a grecciói erdőben és alatta felállított egy szalmával megtöltött jászolt, melyhez egy ökröt és egy szamarat vezetett. Ilyen természethű környezetben prédikált a környékbelieknek. Később ezt az ácsolt díszletet szívesen megörökítették a festők is. A XIV. századtól kedvelt elem volt a kép stílusától elütő, gyakran antikizáló oszlop. Ez egy ferences szerzetes Elmélkedések Krisztus életéről című művében szerepel. Az író oly módon vizionálta Jézus születését, hogy Mária nem szenvedett úgy mint a földi asszonyok, hanem egy oszlopnak támaszkodva, fájdalom nélkül hozta világra gyermekét. Európa északi területein kedvelné vált az az ábrázolási mód, hogy a gyermeket egész egyszerűen a földre fektették, nem pedig jászolba, vagy bölcsőbe. A reneszánsz saját korának felfogásából eredően a hangsúlyt az anyaságra helyezi. E korszak a gyermek és az anya közötti bensőséges érzelmi kapcsolatot mutatja meg. Mária gyengéden mosolyogva,.szeretettel nézi a kis Jézust, aki viszonozza pillantását. Az anyaság a születés jelenetétől elszakadva önálló képtéma lett - általában - Mária imádása címmel. A barokk időszakában újabb képtípus nem alakult ki, de e stílusban a fény és árnyék ellentétének kedvelése nagy mértékben megmutatkozik a gyermek és a szent család kompozíciójában. Sokszor a gyermek maga az egyedüli fényforrás a képen, aki az éjszaka sötétjében bevilágítja az esemény színhelyét. Az újszülöttből áradó fényesség leírása a XIV. századból, Szent Brigitta látomásainak szövegéből származik, de nagyon jól bele illett a barokk színpadias világába. Jézus születése téma napjainkig kedvelt maradt, de egyéb önálló ábrázolási típusai már nem születtek. Dobrovits Orsolya Karácsonyi képek
