Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. október / 10. szám
1 Életmód 13 Tanulságos történetek Ülök a metrón... Nincs csúcsidő, saját arcomat bámulom velem szemközt, a fekete falak előtt futó üvegen. Egy fickó tolakszik a képbe, lazán dobja le sporttáskáját az ülésre, maga mellé. Nem baj, van még elég hely. Velem szemben ül, betölti a teret. Elnéz fölöttem, mellettem, közönyös ábrázattal. Nyugodtan szemlélhetem, észre sem veszi, hogy pillantásom most őt fürkészi. Mitől olyan ellenszenves? - kérdem magamtól. Nyaka vastag és rövid, feje szinte kopasz, a kis sörte egyforma hosszú a fején és az arcán. Mozdulatlanul ül, akár egy hatalmas béka, és én azon töprengek, milyen sportot űzhet, amitől ilyen vaskos és idomtalan alakot öltött. Nem, nem a bőrdzsekijét utálom, nem is lópata vastagságú sportcipőjét, az arcát nem szeretem, a kifejezéstelenség mögött tátongó űrt. Az emberek jönnek, mennek, ő ott tornyosul velem szemben. Már nem is nézem tovább, úgy érzem, kiismertem. A nagymama, aki mellém ül, gyakorlott mozdulattal húzza ölébe kisunokáját, és igazgatja kalimpáló lábacskáit. Csendes meghittség árad belőlük. Piroskának, mert így nevezem el, fején apró mintás piros kendő van, amúgy kalózosan, hátul megkötve. Magabiztos és vidám. Eleven apró szemével rámpillant, de nem talál elég érdekesnek, mert azonnal továbbsiklik a tekintete. Most őt nézi, a szemben ülőt. Vizsgálgatja, méregeti, szemében semmi rosszallás vagy előítélet, csupán érdeklődés. Lenyűgöző, hogy mennyi báj és pajkos nőiesség van minden rezdülésében! Ránézek a hústoronyra. Mosolyog. Arcát átrendezi a derű. A kislányt nézi, felhúzza szemöldökét, szemét mókásan meregeti, és mosolyog. Talán kicsit zavarban is van, mert keze a sporttáska fülén babrál. Nem merem tovább nézni, lesütöm a szemem, én is zavarban vagyok. Mire felpillantok, már csak magamat látom az ablaküvegen, hiába nézek a kitóduló emberek után, a kicsi és az óriás már eltűntek. Semmi sem történt, tovább utazom, de érzem, hogy messze még a világvége. - mezsu Egyre-másra nyílnak luxuscikkeket árusító üzletek az országban. Az egyszerű földi halandó azt gondolná, a méregdrága ruhák, kocsik, lakberendezési tárgyak, ékszerek, esetleg élelmiszerek az eladók nyakán maradnak, ám mégis akad rájuk vevő. Az azonban biztos, hogy az emberek többsége máról holnapra él, keresetük jó, ha a hónap végéig kitart. Nincs ez másképp Ferencvárosban sem. Kisebb és nagyobb bevásárlásainkat előre eltervezzük, keresvén az akciós árukat és a még megfizethető, olcsóbban árusító boltokat. Néhanapján kellemes meglepetésként éri az embert, ha rátalál egy olyan üzletre, ahol jó minőségű áruhoz jut hozzá, a megszokottnál lényegesen olcsóbb árakon, ahol idővel mint ismerőst fogadják és udvariasan szolgálják ki. Szeptember tizenhetedikén volt egy éves az a Kinizsi u. 11. alatt található édesség- diszkontbolt, amelyre fenntartás nélkül ráille- nek az utóbbi szavak. Alacsony áraik egyik oka, hogy a kínált portékákat közvetlenül a gyártóktól szerzik be, így nincs semmi közbülső láncszem, ami emelhetné az árakat. Az átlagtól eltérően az üzlet tulajdonosa már több éves partneri kapcsolatban áll szociális- és nyugdíjas otthonokkal, óvodákkal és iskolákkal, szakszervezetekkel, egyesületekkel és alapítványokkal, valamint olyan cégekkel is, amelyek megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. Ezen intézmények és szervezetek vásárolhatnak tőlük olyan - minőségét és ízharmóniáját tekintve első osztályú, formai-, vagy mártott hibás - árucikkeket is, amelyek a piaci árnál lényegesen olcsóbbak. Megtalálhatóak a kínálatban olyan kimérve kapható áruk (pl. zselécukorkák, mogyorós- és mazsolás drazsék, nápolyik, kekszek és rumpraliné stb.), amelyek azért olcsóbbak, mert nem tartalmazzák az egyébként igen drága csomagolóanyagok árát. Sokszor olyan termék is kapható itt (pl. gumicukor, rágógumi, szeletes csokoládék és desz- szertek), amelyet azért tudnak olcsóbban adni, mert a gyártók valamilyen oknál fogva „kifuttatják’ a terméket. A tavalyi Mikulás- és karácsonyi akciójuk rendkívül sikeres volt, s a vevők az idén is kellemes meglepetésre számíthatnak. Még inkább igaz ez a jelenlegi és a leendő törzsvásárlói körre. A rövid idő alatt kialakult és folyamatosan visszatérő vevőkör mellett szeretettel várnak minden új vásárlót, intézményt és új beszállítókat is. Jó tudni, hogy vannak még olyan kereskedők, akiket nem csak a haszonszerzés motivál, hanem hosszú távú kapcsolatok kialakításában gondolkodnak. Somfai „Dobj föl” azaz „Tiramisu” Minden népre jellemzőek szólásai, közmondásai, káromkodásai. A hasonlatok, a metaforák képei, a szavak, melyeket előszeretettel használunk, ugyanúgy árulkodnak rólunk, mint a ruha, amit viselünk, vagy az étel, amit fogyasztunk. Mi magyarok, „le vagyunk törve”, ha nem jól alakulnak a dolgaink, és „fel vagyunk dobva”, ha valami jól sikerül. Egy olasz viszont „lent van” ha szomorú vagy sikertelen, ám nem kell „feldobni”, ha jobb kedvre akarjuk deríteni, elég, ha „felhúzzuk” (tirami su). Még mielőtt félretennék a lapot, gondolván, hogy a „Nyelvészeti Szemle” legutóbbi számát tartják a kezükben, ahelyett, hogy jó kis recepteket olvasnának, elárulom, hogy az összehasonlító nyelvészetről hamarosan áttérünk a szakácsművészetre. Összehasonlítani ezen a területen is szabad, de nem tanácsos, mert mint tudjuk, ízlések és pofonok... Talán kiderült, de ha mégsem, álljon itt a magyarázat: „tiramisu” nem jelent mást, mint azt, hogy „húzz”, azaz „dobj fel”, deríts jobb kedvre. Aki már kóstolta ezt az olasz édességet, akár desszert, akár fagylalt vagy jégkrém formájában, már tudja, hogy nem véletlenül kapta ezt a nevet. A kávéval, a konyakkal vagy jobb híján rummal ízesített tiramisu mindent tartalmaz, amivel gasztronómiailag elősegíthetjük a jókedvet, és a vérnyomás emelkedését. Az itt leírt változat fél óra alatt elkészül, de csak előrelátó embereknek való, mert egy vagy legalább fél nappal a fogyasztás előtt kell összeállítani, és hűtőben tartani. Hozzávalók: 6-8 személyre: 30-32 db babapiskóta, 8 adag kávé, fél deci a fent említett tömény italok egyikéből, 30-40 deka mascarpone sajtkrém (azzurro néven magyarosított), 2 deci tejszín, kevés keserű kakaópor, 4-5 evőkanál cukor Aki nem adta fel az előző bekezdésnél, büszke lehet magára, kitartása elnyeri méltó jutalmát, de előbb még lássuk az elkészítés módját. A munka legkényesebb részével kezdjük, vagyis a piskóta áztatásával. Azért kényes, mert a cukrozott, konyakkal .javított” kávéban éppen csak addig szabad időznie a piskótáknak, amíg kellemesen cuppogó hangot hallatnak, és villával egyben ki lehet őket emelni. Ha még kopog vagy már mállik, nem volt jó az időzítésünk. Kettesével mártogatva a piskótákat, szinte biztos, hogy a jénai aljára tudjuk sorakoztatni őket, szép katonásan, szorosan egymás mellé. Ekkor a sajtkrémet, a cukrot és a tejszínt összeöntjük egy magas tálban, és elektromos vagy kézi habverővel jó kemény habot verünk belőle. A gyönyörű hófehér massza felét a szép barna piskótákra simogatjuk, majd az áztatástól kezdve megismételjük a műveleteket, így két réteg piskóta és sajtkrém tornyosul már a jénainkban. A kakaóport kislyukú szűrőkanálról hintjük a tetejére, jó vastagon, hogy mindenhol belepje. A látvány önmagáért beszél, de a siker csak akkor lehet biztos, ha fél nap elteltével, amikor feltálaljuk, késsel és villával kiemelhető kockákat tudunk a tányérra tenni. Amennyiben csak kanállal, és nehézségek árán tudjuk kiemelni a bamásfehér masszát a tálból, szemünk se rebbenjen, ne áruljuk el az édesség eredeti nevét, hanem tegyük pohárba tányér helyett, és locsoljunk még rá egy kis konyakot. Bízzunk magunkban, mert legközelebb biztos jobban sikerül, és ez nem csak az asztal körül ülőket, de minket is “feldob” majd. Megyeri Zsuzsanna 5-666-666, OTP HáziE WWW.( Édes, finom és olcsó _________________________i________________________________________________________________
