Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. augusztus / 8. szám
Riport 7 vicc, a poén, a játék, összefonódás, szétválás, ironikus pengeváltás, sírás, nevetés - mondom, a lélek. Nem lehet elkenni, elmaszkírozni, dezodorozni. Árulkodik. Aztán visszajönnek, nyakukban a masni, agyunk ph-értéke helyreáll, ez már a ragtimeblokk, és a hűvös éjszakában az ember úgy érzi, ott van a párás délen, New Orleans-ban, és még kocsit se kell lopnia hozzá. * * * Benkó Sándor augusztus 25-én ünnepli hatvanadik születésnapját. A legőszintébb szeretettel és tisztelettel (s a bűnmegelőzésben kifejtett hatásos tevékenységéért mérhetetlen köszönettel) kívánok neki nagyon sok boldogságot! Garamvölgyi Kata egy kiadós homloküreg-gyulladást, és felgyógyulása örömére kapott egy klarinétot. A fekete zenei alapokat is mintha a zsigereiben hordozná: olyan szegények voltak gyerekkorában, hogy hat éves korától a földeken dolgozott, kötelet teregetett, tarlót húzott pár zsák gabonáért, de melózott később nyersbőrgyárban és volt kazánjavító is. Ős ferencvárosi egyébként a banda, első próbahelyiségüket a IX. kerülettől kapták, Béka klubnak becézték, mert a helyi MHSZ búvárait segítették a fellépéseikkel, de a fradi összes szocialista brigádjának buliján megfordultak, ők képviselték a kultúrát a Bélgyárban, a Vágóhídon és a Likőrgyárban is... A klubjuk még mindig a Török Pál utcában van. Miközben átfutnak agyamon ezek a futamok, a vendég Berki akkorát énekel a színpadon, hogy feldől az egyik paraván. Rá se rántanak. A zene, a dallam, a ritmus nem borul, ez a lényeg, a paraván meg dőljön, akire akar. Rám. Nem probléma. A probléma csak most jön. A banda abbahagyja, mert huszonöt percre átengedi a színpadot az ifjú titánoknak, akik igen szépek, nagyon tetszetősek és Kocsák tanítványai a színművészetin. A gond az, hogy Kocsák Gershwin átiratait éneklik (miért nem volt jó az eredeti?) eszt- rád stílusban és unalmasan, olykor hamiskásan. Udvariasan unatkozunk, legalábbis én, mert a fiúkat lekötik a nádszál énekeslányok, legalábbis egykét nóta erejéig. Aztán már csak egy vendégművésznőt kell túlélni, akit fantasztikus hanggal áldott meg az ég és tökéletes technikával, de a lelket valahogy kifelejtették belőle. Mert a dzsessz, ha valaki nem tudná, maga a lélek. A zűr, zaj, dallam és harmónia, a
