Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. június / 6. szám
13 Végstádiumban a hospice A hospice a haldokló - elsősorban daganatos - betegek humánus gondozását végző szervezet. Célja az utolsó hónapok, hetek, napok életminőségét javítani, a testi-lelki szenvedést enyhíteni, a hozzátartozóknak pedig lelki segítséget nyújtani a betegség és a gyász terheinek viselésében. Politikailag és felekezeti- leg független intézmény, amely származásra, világnézetre és anyagi helyzetre tekintet nélkül nyújt ingyenes szolgáltatást. A világ számos országában alakultak meg azonos alapelvek szerint működő szervezetek. Magyarországon ez a gondozási forma először 1991-ben jelent meg. Mára tizennégy házigondozói csoportot és hat kórházban működő terápiás, tünetkezelő, úgynevezett palliativ részleget sikerült létrehozni. Orvosok, nővérek, gyógytornászok, lelkészek, pszichológusok, dietetikusok, szociális munkások és szakképzett segítők vesznek részt ebben a munkában. Sikerült meghonosítani a képzési rendszert, és számos szakirányú tanulmány és könyv is megjelent már. A hospice fogalma bekerült az új egészségügyi törvénybe, és megkezdődött a szervezetek egészségügyi integrációja is. A hospice nem soros Ma Budapesten - mivel a csepeli osztályt anyagi okok miatt be kellett zárni - az egyetlen kórházi osztályként működő hospice szolgálat a Szent László Kórházban van. Az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában komoly hagyománya alakult ki a hospice mozgalomnak, amelyet az elmúlt évszázadban egy angol apáca hozott létre. Itthon most bontogatja szárnyait. A Szent László Kórház vezetése 1995-ben hozta létre önálló hospice részlegét. Magyarországon, szemben minden krónikus és szociális ellátással, a hospice ellátás ingyenes, mint mindenhol a világon. Ez nagyon nemes dolog, ám ez okozza a nehézségeit is. Minden kórház rendkívül nehéz helyzetben van. Nő ugyan a GDP, javul az ország életszínvonala és jobbak a mutatóink. Mégis van egy terület, I amely ebből semmit nem vesz észre: j az egészségügy. A kórház jelenlegi finanszírozása az aktív osztályok ellátására is kevés. Az igazgatás a hospice- szal járó anyagi megpróbáltatásokat azzal próbálná ellensúlyozni, hogy folyamatosan pályázik a Soros Alapítványnál. „Mi vagyunk Budapesten az egyetlen fekvőbeteg részleg, és mi vaNaponta és személyenként 2300 forint az ellátás egészségügyi támogatása. Ez azt jelenti, ha tele van az osztály - márpedig mindig tele van tehát mind a tíz férőhelyet betöltötték, naponta 23 000 Ft-ot, havi 690 000 Ft-ból gazdálkodhat a kórház. Ez egy évben alig több mint nyolcmillió forintot jelent, ami még a dolgozók bérére sem elegendő. Mindenütt a világon a hospice alapítványi szinten és közadakozásból működik. Nálunk sokkal gazdagabb országokban is. A Szent László Kórház hospice osztályának van egy elkülönített számlája, amelyre a betegek \agv hozzátartozóik az adományaikat átutalhatják. Az adományokból lehet aztán fejlesztésre. gyógyászati segédeszközökre költeni. Ezt a pénzalapot a kórház nem teszi bele a „nagy kalapba” - bár megtehetné -, hanem visszaadja a hospice-nak. gyünk az a fekvőbeteg részleg az országban, akik Soroséktól még soha egyetlen fillért sem kaptak. Ez nekünk rendkívül komoly gond, nem mintha a pályázható 800 000-2 000 000 Ft megoldaná az osztály helyzetét - ennél sokkal többe kerül a László Kórháznak -, de hogy évek óta, egy korrektül elkészített pályázatra 10 fillérhez se jussunk, ezt roppant meglepőnek tartjuk” - mondja dr. Nagy Ervin főorvos. Sikerélmény is van Mindennek dacára, erre az osztályra nagy szükség van. Nagyon sok végső állapotú beteg feküdt a belgyógyászati osztályokon, és ott nincs lehetőség arra, hogy azt az ápolást megkapják, melyre szükségük van. Ezek a betegek nagyobb odafigyelést igényelnek, amelyet a beosztott két nővér - akiknek még másik negyven beteget is megfelelően el kell látniuk - nem tud számukra biztosítani. Eleinte a kórház daganatos betegei számára akarták ezt az osztályt létrehozni. Nem csak azért, mert nem tudják az osztályokon megfelelően ellátni őket, hanem azért is, mert a kórház számára minden nap ráfizetés, amit ott tölt a beteg. Kiderült azonban, hogy nincs annyi végstádiumban lévő beteg - vagy az osztályok nem akarták átadni őket -, hogy házon belül kihasználhatóvá váljon a pavilon. Kiterjesztették a felvételt Budapestre, később az egész országra. Jelenleg sorban állnak az ápolásra várók. „A terminális állapot vagy végstádium alatt mi nem azt értjük, hogy pár órán belül meghal a beteg, hanem azt, hogy magát ellátni már nem tudja. Csak olyan betegek jöhetnek ide, akiknek aktív kezelésére már nincs mód. Itt már csak tüneti kezelés folyik.” Ma nem jó az egészségügy híre. Ha valaki befekszik egy kórházba, akkor mindig az ápolásra panaszkodik. Soha npm azt mondják, hogy az orvos jó volt vagy rossz, hanem hogy azon az adott osztályon mennyire foglalkoztak a beteggel. Ha egy adott osztályon jó az ápolás, akkor annak az osztálynak jó a híre. Az osztály minősítését az ápolási munka határozza meg. Ennek az osztálynak az ápolás a lényege. Ez a gyógyító munka eltérő megközelítést kíván, mint más osztályokon. „Mi abban látjuk a sikert, amikor a beteg hálás, jól érzi magát, érezzük, hogy tudunk neki segíteni a magányában, a gondoskodás-érzésében, vagy tudjuk enyhíteni a fájdalmát. Nagyon sok sikerélményt él át itt is munkája során az ember.” A betegek többszöri kérésére május 8-ától - a Sala-Med Kft. 1098 Budapest, Lobogó u. 8. szám alatti központjában - ingyenes ortopédiai szakrendelés indult. A szakrendelés jelen pillanatban egy héten egyszer, hétfői napon 15-17 óra között, előzetes bejelentkezés alapján történik.
