Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000. június / 6. szám

13 Végstádiumban a hospice A hospice a haldokló - elsősorban daganatos - betegek humánus gondozását végző szervezet. Célja az utolsó hónapok, hetek, napok életminőségét javítani, a testi-lelki szenvedést enyhíteni, a hozzátartozóknak pedig lelki segítséget nyújtani a betegség és a gyász terheinek viselésében. Politikailag és felekezeti- leg független intézmény, amely származásra, világnézetre és anyagi helyzetre tekintet nélkül nyújt ingyenes szolgáltatást. A világ számos országában ala­kultak meg azonos alapelvek szerint működő szervezetek. Magyarországon ez a gondozási forma először 1991-ben jelent meg. Mára ti­zennégy házigondozói csoportot és hat kórházban működő terápiás, tünetke­zelő, úgynevezett palliativ részleget sikerült létrehozni. Orvosok, nővérek, gyógytornászok, lelkészek, pszicholó­gusok, dietetikusok, szociális munká­sok és szakképzett segítők vesznek részt ebben a munkában. Sikerült meghonosítani a képzési rendszert, és számos szakirányú tanulmány és könyv is megjelent már. A hospice fo­galma bekerült az új egészségügyi tör­vénybe, és megkezdődött a szerveze­tek egészségügyi integrációja is. A hospice nem soros Ma Budapesten - mivel a csepeli osz­tályt anyagi okok miatt be kellett zárni - az egyetlen kórházi osztályként mű­ködő hospice szolgálat a Szent László Kórházban van. Az Amerikai Egyesült Államok­ban és Angliában komoly hagyomá­nya alakult ki a hospice mozgalom­nak, amelyet az elmúlt évszázadban egy angol apáca hozott létre. Itthon most bontogatja szárnyait. A Szent László Kórház vezetése 1995-ben hozta létre önálló hospice részlegét. Magyarországon, szemben minden krónikus és szociális ellátással, a hospice ellátás ingyenes, mint min­denhol a világon. Ez nagyon nemes dolog, ám ez okozza a nehézségeit is. Minden kórház rendkívül nehéz helyzetben van. Nő ugyan a GDP, ja­vul az ország életszínvonala és jobbak a mutatóink. Mégis van egy terület, I amely ebből semmit nem vesz észre: j az egészségügy. A kórház jelenlegi fi­nanszírozása az aktív osztályok ellátá­sára is kevés. Az igazgatás a hospice- szal járó anyagi megpróbáltatásokat azzal próbálná ellensúlyozni, hogy fo­lyamatosan pályázik a Soros Alapít­ványnál. „Mi vagyunk Budapesten az egyetlen fekvőbeteg részleg, és mi va­Naponta és személyenként 2300 forint az ellátás egészségügyi tá­mogatása. Ez azt jelenti, ha tele van az osztály - márpedig min­dig tele van tehát mind a tíz fé­rőhelyet betöltötték, naponta 23 000 Ft-ot, havi 690 000 Ft-ból gazdálkodhat a kórház. Ez egy évben alig több mint nyolcmillió forintot jelent, ami még a dolgo­zók bérére sem elegendő. Mindenütt a világon a hospice alapítványi szinten és közadakozásból működik. Ná­lunk sokkal gazdagabb orszá­gokban is. A Szent László Kór­ház hospice osztályának van egy elkülönített számlája, amelyre a betegek \agv hozzátartozóik az adományaikat átutalhatják. Az adományokból lehet aztán fej­lesztésre. gyógyászati segédesz­közökre költeni. Ezt a pénzala­pot a kórház nem teszi bele a „nagy kalapba” - bár megtehet­né -, hanem visszaadja a hospice-nak. gyünk az a fekvőbeteg részleg az or­szágban, akik Soroséktól még soha egyetlen fillért sem kaptak. Ez nekünk rendkívül komoly gond, nem mintha a pályázható 800 000-2 000 000 Ft megoldaná az osztály helyzetét - en­nél sokkal többe kerül a László Kór­háznak -, de hogy évek óta, egy kor­rektül elkészített pályázatra 10 fillér­hez se jussunk, ezt roppant meglepő­nek tartjuk” - mondja dr. Nagy Ervin főorvos. Sikerélmény is van Mindennek dacára, erre az osztályra nagy szükség van. Nagyon sok végső állapotú beteg feküdt a belgyógyásza­ti osztályokon, és ott nincs lehetőség arra, hogy azt az ápolást megkapják, melyre szükségük van. Ezek a bete­gek nagyobb odafigyelést igényelnek, amelyet a beosztott két nővér - akik­nek még másik negyven beteget is megfelelően el kell látniuk - nem tud számukra biztosítani. Eleinte a kórház daganatos betegei számára akarták ezt az osztályt létrehozni. Nem csak azért, mert nem tudják az osztályokon megfelelően ellátni őket, hanem azért is, mert a kórház számára minden nap ráfizetés, amit ott tölt a beteg. Kide­rült azonban, hogy nincs annyi vég­stádiumban lévő beteg - vagy az osz­tályok nem akarták átadni őket -, hogy házon belül kihasználhatóvá váljon a pavilon. Kiterjesztették a fel­vételt Budapestre, később az egész or­szágra. Jelenleg sorban állnak az ápo­lásra várók. „A terminális állapot vagy végstá­dium alatt mi nem azt értjük, hogy pár órán belül meghal a beteg, hanem azt, hogy magát ellátni már nem tudja. Csak olyan betegek jöhetnek ide, akik­nek aktív kezelésére már nincs mód. Itt már csak tüneti kezelés folyik.” Ma nem jó az egészségügy híre. Ha valaki befekszik egy kórházba, akkor mindig az ápolásra panaszkodik. Soha npm azt mondják, hogy az orvos jó volt vagy rossz, hanem hogy azon az adott osztályon mennyire foglalkoztak a beteggel. Ha egy adott osztályon jó az ápolás, akkor annak az osztálynak jó a híre. Az osztály minősítését az ápolási munka határozza meg. Ennek az osztálynak az ápolás a lényege. Ez a gyógyító munka eltérő megközelí­tést kíván, mint más osztályokon. „Mi abban látjuk a sikert, amikor a beteg hálás, jól érzi magát, érezzük, hogy tu­dunk neki segíteni a magányában, a gondoskodás-érzésében, vagy tudjuk enyhíteni a fájdalmát. Nagyon sok si­kerélményt él át itt is munkája során az ember.” A betegek többszöri kérésére május 8-ától - a Sala-Med Kft. 1098 Budapest, Lobogó u. 8. szám alatti központjában - ingyenes ortopédiai szakrendelés in­dult. A szakrendelés jelen pillanatban egy héten egyszer, hétfői napon 15-17 óra között, előzetes bejelentkezés alapján történik.

Next

/
Thumbnails
Contents