Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. június / 6. szám
10 Interjú Veni, vidi, vici Bradányi Iván neve sokaknak ismerős. Sőt. Rengetegen rá is vágják, a legkülönbözőbb korosztályból: dalszövegíró. Tegyük hozzá, persze, de több mint egy tucat könyv szerzője is. Tősgyökeres budapesti - tizenhat esztendőt leszámítva, amit külföldön töltött -, a Ferencvárosi Művelődési Központban is megjelent a közelmúltban, mint Babika Színitanodájának mentora. Két állam polgára: Magyarországé és Nagy-Britanniáé.- Az életrajza, legalábbis a Ki kicsodában, 1957-ben, huszonhét esztendős korában kezdődik.- Igen, a külföldi tanulmányaim elkezdésének évével. 1956-ban, amikor felnyíltak a határok, Bécsbe mentem. 1972-ben települtem vissza. Két dolgot nem is bántam meg soha: az egyik az, hogy ötvenhatban kimentem, vagy ahogy ma mondják: disszidáltam, a másik: hogy hazajöttem. Ha itthon maradok, mivel részt vettem az eseményekben, lehetséges, hogy a retorziók áldozatává válók vagy valamilyen módon félretesznek. Viszont ötvenhatig itt éltem Magyarországon, s nagyon jól. Voltak szövegírók, közéjük tartozom én is, akik sokkal jobban kerestek az átlagembernél. Mindig azt mondtuk, nekünk itt van Hollywood, az Oktogonon, ott jöttünk össze ebédelni, és sok pénzünk volt. Nekem az átlagjövedelmem évi hatvanezer forint volt, akkor, amikor háromszáz-négyszáz forint volt egy havi fizetés. És nem volt adó! Mi tehát megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy vendéglőben, tíz-ti- zennégy forintért ettünk minden nap... Már ismert szövegíróként hagytam el az országot. Hajdú Júlia fedezett föl, de dolgoztam Fényes Szabolccsal, Bágya Andrással, Budai Dénessel, Herrer Pállal, Martiny Lajossal, majdnem minden ismert szerzővel. Rengeteg dalt írtam már addig is: „Sétahajó, lágyan ring a Dunán”, „Mindig az a vesztes...”, „Veni, vidi, vici”...- Bécsből hogyan vezetett tovább az útja?- Sokat segített, hogy én a bécsi Pen Clubnak voltam a munkatársa, mint sok nyelvet beszélő tolmács... A szüleim a Monarchiában születtek. Németül beszéltünk otthon. Magyarul nem is tudtam igazán hatéves koromig. Franciából érettségiztem. Apám gróf Károlyinak volt a titkára, meg tudta engedni magának, hogy nagy háztartásunk legyen, cselédekkel, nevelőnőkkel, akik egyébként szintén csak németül beszéltek. Amikor első elemibe kerültem, kénytelen voltam magyarul megtanulni, mert ugye, magyar iskolába jártam Budapesten.- Bécsből, tudható, Angliába került. Miért pont oda? Beszélte egyáltalán az angolt?- Nem. Gondoltam, majd megtanulom. Kaptam egy Ford-alapítványi ösztöndíjat. Fotó: Somfai- Mi módon jutott hozzá?- Minden véletlenen múlik az életben. Akkor épp egy diáklágerben laktam Bécs- ben. Az egyik ottani fiú kért meg, kísérjem el a British Councilba, pályázni akar ösztöndíjra. Ahogy ott ültem, kijött egy hölgy. Magyarul beszélt, érződött, már régebben külföldön él. Kérdezte, miért vagyok ott, aztán javasolta, próbáljam meg az ösztöndíjat én is. így kerültem ki Londonba. Mehettem volna Svájcba is. De gondoltam, ha már angoloktól kapom az amerikai ösztöndíjat, udvariasságból is Londont választom. Irodalmat tanultam ott.- Mikor jöhetett haza először?- Abban az évben, angol útlevéllel. Visszamenvén levélben puhatolóztam, hazatelepülhetnék-e. Nem lehetett. Átköltöztem Barcelonába, ahol örökösen sütött a nap, mondhatjuk, egy intellektuális állóvízbe kerültem, ahol rendkívül jó volt lenni. Amikor hatvanhat elején megtudtam, hogy nem települhetek haza, úgy döntöttem, megtanulok spanyolul is. Barcelona B-vel kezdődik, mint Budapest, gondoltam, jó lesz nekem ott. Egy főiskolán tanítottam angol nyelvet.- Végül 1972-ben hazatért.- Akkor már jöhettem. Elég furcsa volt eleve, hogy valaki hazakívánkozott, hiszen nagyon sokan azt nézték, hogyan tudnának kijutni.- Miként kezdett itt új életet?- Egyebek mellett úgy, hogy nyolcszáz világsláger szövegét hoztam haza a táskámban. Köztük volt a Szélmalom is.- Amit Payer András énekelt idehaza?- Meg még vagy húszán. De Payer énekelte a legtöbbször. Eredetileg Szécsi Pali akarta énekelni, de aztán szegény öngyilkos lett.- Később lektor lett a Rádióban. Ez mit jelent?- Meg kellett néznem, melyik dalban van politika, és ha igen, milyen. Meg kellett hallgatnom a külföldi számokat, és véleményeznem, szabad-e játszani vagy sem.- Szóval, cenzor volt?- Cenzor voltam, igen. Volt például az a szám, ami Raszputyinról szólt: „Ra, ra, Raszputyin”, na az sokáig nem jöhetett, mert orosz vonatkozása volt. Avagy a Rolling Stones néhány száma sem, amelyekben például a drogról énekeltek. A Doktor Zsivágó zenéje sem, a film miatt. Persze volt, amiért harcoltam. Ilyen volt ez a filmzene is. Végre megengedték, hogy lejöhessen. Felhívtam a Záray-Vá- mosi házaspárt, hogy írnék egy szöveget a Doktor Zsivágó zenéjére: „De hát az le van tiltva” - mondták, mire én azt feleltem: „Ma reggeltől nem.”- Ón azonban mindemellett egyre inkább könyvek írójaként is ismert.- A Barbra Streisandról írt könyvem még a régi rendszerben jelent meg. Akkor kezdett pangani a lemezpiac, gondoltam, másfelé is kellene tekingetnem. Bakos István segítségével, akivel különben a Búcsúzik a nyár és a Volt-e más bolond című slágereket is írtam, bejutottam a kézirattal az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatójához. Azt kérdezte, jelent-e már meg könyv Magyarországon Streisandról. Közöltem vele, hogy tudtommal még nem. Mire azt mondta: „Legyünk óvatosak, hozzuk ki százezer példányban.”- Bizony, nem árt az óvatosság...- Ma már háromezer is szép példányszám. Bányai György
