Ferencváros, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000. június / 6. szám
Kultúra Baltazár Színház: Tollasbál A középsúlyosán fogyatékos fiatalokból alakult, s mostanra profi, 11 fős társulattá avanzsált Baltazár Színház nemrég tartotta a második, Tollasbál című bemutatóját a Ferencvárosi Művelődési Központban. Az előadás szövegét a szereplők-saját álmaikból, vallomásaikból és Győry Zsuzsa verseiből gyúrták össze. Valódi álomforgatagot láthatunk, melynek szereplői egyszerre gyerekek és felnőttek, egyik létből és álomból járnak át a másikba, megmutatva minden egyes átkeléssel a lélek pőre természetét. A baltazárosok háza táján mintha minden az álmok körül forogna. Első bemutatójuk, az Ébredések az álomfosz- tásról szólt, az álomból az ébredésbe vezető utat mutatta meg, a mostani, a Tollasbál pedig az ébrenlétből vezet át az álmok birodalmába. A téma kiválasztása tudatos, hiszen az álmok nem hazudnak, a legrejtettebb bensőből fakadnak. Valami olyasmit nyújt ez a társulat annak, aki nyitott szívvel ül be a nézőtérre, ami hiányzik a világból. Valami olyan hiányérzetre döbbentenek rá, amit elrejtettünk önmagunk és a világ előtt. Elek Dóra társulatvezető és rendező szerint azért, mert hajlamosak vagyunk „elfelejteni” dolgokat.-Amikor 1993-ban Franciaországban láttam egy hasonló társulatot, azonnal megéreztem, ez az, amit kerestem, ez az, ami mindig is kellett nekem. Televízióztam pár évig, szerkesztettem, majd ‘98 elején tartottuk az első foglalkozást a baltazárosokkal. Az összes fogyatékosokkal foglalkozó intézetet végigjárta, úgy toborozta leendő színészeit, akik most már az Összefogás Ipari Szövetkezet jóvoltából fix fizetésért, hivatásos művészekként dolgoznak. A hozzájuk hasonló emberekről túl könnyen kijelentjük, hogy a lelkűk mindig az agyuk előtt jár, márpedig a színházi munka alap- feltétele a koncentrációs készség. Nagyon sok színészmesterségre felkészítő óra, jóga, harcművészeti foglalkozás során tanulták meg: magukra és a többiekre kell figyelniük. Épp ezért szerepel a tananyagban keleti filozófia is, amely a testet és a lelket együtt vizsgálja, s mindkettőnek alapja a koncentráció.- A Tollasbálra készülve már nagyjából összeállt az előadás, de mégis hiányérzetem volt, lukakat éreztem. Zsazsa Tax, az énektanárunk ajánlotta, hogy olvassam el Győry Zsuzsa verseit. Zsuzsa versei pontosan illettek ezekbe a hézagokba, mintha nekünk írta volna Taligás Anna és Kozma Bognár Sándor őket. Egyébként a darab során átjárnak egymás álmaiba, nem a saját álmaikat játsszák el, hanem a másikét, illetve azt, amelyik szerep rájuk illik. Hangsúlyozom, hogy szerep, hiszen ők már színészek. Tagadhatatlan, a Baltazár Színház attól is érdekes, hogy olyan emberek adják elő a darabot, amilyenek: fogyatékosok. Ugyanakkor az ember jelen esetben szívesen kikerülné a fogyatékos szót, hiszen ez végül is egy színház. Talán meg is zavarodik: hogy jön össze a kettő?- A hagyományos oktatási rendszerben is kikerülhetetlen lesz az effajta színház jelenléte. Majd. Most még a felfutó időszakban vagyunk. Még rácsodálkoznak, hogy visszanyúltunk a színház ősi, rituális jellegéhez. Tudatalatti energiák szabadulnak fel nézőtéren és színpadon egyaránt. Ennek én örülök, ugyanakkor bízom benne, hogy rendelkezem azzal a kontrollal, hogy ezeket a helyes mederbe tereljem, s jó irányba hasznosítsam. A baltazárosok felszabadult emberi és művészi energiáinak egyetlen és legfőbb szűrője maga Elek Dóra. Óriási a felelőssége. Nem ő nevelte őket, kész, kialakult karakterként kerültek a keze alá - viszont Dórával kezdődött új életük, s neki köszönhetően vannak körülöttük tanárok, lelkes támogatók. Most már az állandó 11 tag körül kialakult egy szellemiség. Nagyon sok változás történt az önismereti utazás során, bennük és körülöttük is. Sokat fejlődtek emberileg, színészileg.- Az biztos - nevet Dóra -, hogy ha valaha megkapják a Kossuth-díjat, ugyanazok az alázatos és szerény emberek lesznek, mint a kezdetekkor. Úgy adják az interjúkat, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de ugyanazzal az őszinte természetességgel. „Mindig legyen benned alázat, és mindig kételkedjél”, szoktam nekik mondogatni. Manapság leginkább fogyasztói álmaink vannak. Szerencsére Elek Dóra hisz abban, hogy fel tudnak ébreszteni az emberekben másfajta érzelmeket, mert nem szabad kiskorúként kezelni senkit, a társadalmat sem. Ami jó, az át fog ütni mindenen, a szunnyadó dolgok napvilágra kerülhetnek.- Vidéken - meséli - sok helyet* még bújtatják a sérült gyerekeket. Lent jártunk egy faluban, síri csendben nézték végig az előadásunkat, utána hihetetlen vastapsban törtek ki a döbbent emberek. Egy orvos hívott meg minket oda, s akkor derült ki, hogy egyik kollégájának, akivel harminc éve dolgozik együtt, sérült gyereke van, csak eddig titkolta.fAkit megfogott az előadásunk, s eddig szerencsétlennek látta a sérülteket, elgondolkodhat: talán a többi fogyatékosban is lakozik valami szép és jó, átalakul a sérültségről■ alkotott képe, eltűnnek az előítéletek, fenntartások. A sérülteknek is van dolguk az életben. Úgy gondolom, hogy ami nekünk jó, az nem biztos, hogy a másiknak is jó. És ami nekünk rossz, az nem biztos, hogy a másiknak is rossz. Ennyit kell csak elfogadnunk. * Június 6-án a Ferencvárosi Művelődési Központban 19 órakor még megtekinthető az előadás. Aki viszont erről lemarad, beiktathatja nyári programnak is, augusztus 3-án Szentendrén játsszák a Művészet Malomban a Tollasbált.-garamvölgyi-
