Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. november / 11. szám
12 Ferencváros Ferencváros hírességei (VI.) Kálmán György Huszadik századi honi színjátszásunk egyik legkiemelkedőbb alakja 1925. március 6-án született a Bakáts téri kórházban. Élete első harminc- ___________, öt évét ugyanabban az utcában élte le. A Ráday utca 14. számú házban lakott szüleivel és nővérével, az elemi és a polgári iskolát is a Ferencvárosban járta ki. Az Ipar utcai polgári elvégzése után kesztyűsinas lett, négyévi inaskodás után 1943-ban szabadult fel, s lett cipőfelsőrész-készítő. A háború szele azonban hamarosan őt is elsodorta, Szerbiába vitték munkaszolgálatra, ahonnan csupán nagy élni akarásának köszönhetően tudott visszatérni. Édesanyját már nem találta az élők sorában, édesapjának pedig, akinek körkötőgép-üzlete volt a háború előtt, súlyosan megromlott az egészsége. A fiatal Kálmán Györgyöt azonban nem törte le a családi tragédia, s mivel régóta vonzotta a színházi világ, az első adandó alkalommal jelentkezett a kapuját ismét kinyitó Színiakadémiára. 1950-ben v égzett, Budapestről Pécsre került, ahol három, számára rendkívül hasznos évet töltött el Szendrő József direktor irányítása alatt. „Szendrő József igazgatósága idején a színház volt a szerelmünk, szórakozásunk, mániánk’’- emlékezett pályája vége felé életének e korszakára. 1953- ban került fel ismét Pestre, ahol a Nemzeti Színház szerződtette. Itt olyan nagyformátumú színművészeknek lehetett partnere, mint Rátkai Márton, Tímár József, Balázs Samu, Bajor Gizi, Makiáry Zoltán. E hatalmas játszótársak között teljesedett ki tehetsége, s vált ő maga is méltán népszerű művésszé. Az Ármány és szerelem, a Salemi boszorkányok, a Lear király, Az ember tragédiája, vagy a Marat halála című darabokban játszott főszerepei révén lett főváros- és országszerte is ismertté a neve, s színházi alakításai nyomán érdemelte ki a hivatalos elismeréseket is. 1956-ban és 1958-ban Jászai-díjat, 1970-ben Kossuth-díjat kapott, 1966-ban érdemes, 1972-ben pedig kiváló művész címmel tüntették ki. Tehetségét nem csupán a színpadon, de a filmvásznon is csillogtatta, s számtalan, tévéjátékban is szerepet kapott, szerencsénkre alakja így megmaradhatott az örökkévalóság számára. Az örök ferencvárosi Kálmán György tíz éve, 1989-ben hagyta végleg itt játszótársait, jelentős űrt hagyva maga után. Idén még mindig csak 74 éves lenne. Gönczi Ambrus (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) A MATÁV Zenekar koncertjei A MATÁV Zenekar új kezdeményezése, a „Zenei társalgó” valódi különlegességnek bizonyult. Az október 5-i társalgót Retkes Attila zenetörténész vezette, társalkodó partnerei a másnapi Zeneakadémiai koncert karmestere, Ligeti András és Pauk György hegedű- művész voltak. A Brockhaus zenei lexikon szerint Pauk György magyar származású angol hegedűművész, jóllehet, ő teljesen magyarnak tartja magát. 1936-ban Budapesten született, tanulmányait a Zene- akadémián Zathurecky Ede, Weiner Leó és Kodály Zoltán növendékeként végzi el. Amikor genovai, müncheni és párizsi versenygyőzelmek után mestere ajánlására 1961-ben Londonban telepedik le, az ottani akadémiai vonóstanszéken ez a felirat díszeleg: „Zathureczky tanszék”. Pauk a zenebarátok összejövetelén elmesélte, habár Dvorak hegedűversenyét már több százszor játszotta, nem véletlen, hogy az előadók nagyon félnek tőle: Dvorak billentyűs előadó és zeneszerző volt, aki a hegedűhangzással csak nehezen birkózott meg, és emiatt a hegedűszólistának és a karmesternek is nagyon nehéz feladatot jelent a hegedűverseny előadása. A szerző a versenyművet 1879-ben a magyar' származású Joachim Józsefnek írta, sőt, az ő kérésére kétszer is átdolgozta, de végül mégsem Joachim mutatta be. Pauk belemelegedvén a visszaemlékezésekbe megemlíti, hogy egyszer Ferencsik- kel játszotta a művet Amerikában. „Ez Detroitban volt, Gyuri” szól közbe Paukné a közönség soraiból, Pauk helyesel, majd zavartalanul folytatja az elbeszélést, mely szerint: - Ferencsik mester nem igazán tanulta meg a darabot, és a főpróba után félrehívott: „Remélem, Gyuri, legközelebb olyat játszunk, amit én is tudok, nemcsak te”. A másnapi zeneakadémiai koncerten a Dvorak hegedűverseny előtt Prokofjev Klasszikus szimfóniája, a szünet után pedig Sztravinszkij Petruskája hangzott el. Zsúfolásig megtelt a koncertterem, a közönség kitüntető érdeklődését és a tapsokat Pauk meglepetésre egy szólószonáta-tétellel köszönte meg. Emlékezetes este volt, ám novemberben is ígéretes koncertekkel várja önöket a MATÁV Zenekar. Ha ellátogatnak a MATÁV Zenekar következő zeneakadémiai koncertjére november 17-én, meghallgathatják Petrovics Emil Zongoraversenyének ősbemutatóját. Javaslom, hogy a koncert előtti napon jöjjenek el a Zenei társalgóba, ismerkedjenek meg, beszélgessenek el a szerzővel és az előadókkal, Prunyi Ilonával és Hamar Zsolttal. A koncert után pedig üljenek be a Zeneakadémia melletti Svejk étterembe egy sztrapacskára és egy korsó valódi cseh sörre, annál is inkább, mert a koncertjegyük bemutatásával 10% kedvezményt kapnak. Mezey Róbert
