Ferencváros, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999. november / 11. szám
1999. NOVEMBER A KERÜLET POLGÁRAINAK LAPJA IX.EVF. 11. SZÁM Utánajártunk Mostohagyerek az Aszódi? Október, Bakáts tér Kerületi megemlékezés a forradalomról Abban a reményben írunk, hogy a szerkesztőség tud nekünk segíteni. 1. Szeretnénk tudni, hogy a lakótelep közbiztonsága miért egyenlő a nullával, holott a mellettünk lévő József Attila-lakótele- pen rendőrőrs működik, de onnan egy rendőr sem jár át az Aszódira. Egyetlen járőrautót sem látni az Aszódin, csak ha valaki telefonál konkrét ügyben. A telepen köztudottan több család, lump elem lakik, akik szerepelnek a rendőrség nyilvántartásában is, mint bűnözésből élő emberek, mégsem ellenőrzik őket gyakrabban. Ezért a telepen szinte nap mint nap történik valamilyen bűncselekmény, lakásbetörés, autófeltörés stb. A rendőrök ilyenkor több órás késéssel kijönnek, majd pár nap alatt lezárják a nyomozást. Amikor konkrét esetben megkérdeztük a nyomozó hatóságokat, hogy ha tudják, hogy az elkövető biztosan a „nyolc házból való”, miért nem tudnak semmit tenni (nem igazán értem, miért nem?), az volt a válasz, hogy sajnos nincs elég emberük, és egyébként is Budapest világváros, a bűnözés is világmé(Folytatás az 5. oldalon.) A Ferencvárosi Önkormányzat Házbizottsága nehezményezi és értetlenül áll az előtt, hogy a „Ferencváros” c. újság októberi számában egyetlen sor sem jelent meg az október 23-i ünnep és megemlékezés témakörében. Lenkei Balázs, a Házbizottság alelnöke * (Az október 23-ai ünnepséggel kapcsolatban szeptember végi lapzártánkig semmilyen információt az önkormányzat hivatalaitól nem kaptunk. - A szerk.) Parádi Gyula plébános imádságos szavai nyitották meg október 23-án a Bakáts téren megtartott, a forradalomra és szabadságharcra emlékező koszorúzási ünnepséget, amelyet a Ferencvárosi Ön- kormányzat képviselő-testülete rendezett.- Mi, itt, mindannyian egy nagy család vagyunk - mondta Parádi Gyula —, és együttes hittel teszünk tanúságot 1956 mellett: ez bennünket kötelez azok iránt, akik életüket adták a hazáért. De szólaljon elsőként a zsoltáros szó: „Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr... Letekint az Isten a mennyből és látja mind az emberfiákat, lakóhelyéről szemléli minden lakóját a földnek... Maradjon bennünk, Uram a szereteted”. Parádi Gyula plébános úr lélekhez szóló szavaihoz ünnepi beszédében Mécs Imre országgyűlési képviselő, a forradalom hősének szavai csatlakoztak.- Hadd folytassam ott, ahol a plébános úr abbahagyta - kezdte szavait Mécs Imre. - A szentmisében, a Miatyánk után a pap fölszólít bennünket: „illessétek egymást a béke jelével”. Én is azt mondom, hogy ezen a szent ünnepen, amely a közösség, a nemzet létrejöttének ünnepe, fogjuk meg egymás kezét, amiképp 1989-ben is megfogtuk, a Hősök terén, és a mai napon legyen békesség közöttünk. Amikor 1956-ban elindultunk, nem kérdeztük, ki honnan jött, ki honnan származik, mi a világnézete. Egyben közösek voltunk: a szabadságot akartuk, függetlenek akartunk lenni - demokráciát akartunk. Ez volt jellemző (Folytatás a 2. oldalon.) Fotó: Somfai
